Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

460 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úrnak is figyelmébe ajánlani, egyéb­ként a címet elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Ernyei István! Ernyei István: T. Képviselőiház! Egyidő­ben a közvéleménybe dobott két dolog izgatta általában a társadalmat; az egyik a rosta­vizsga, a másik pedig a vakációnak három hó­napra való meghosszabbítása. Az első dolog, tudniillik a rostavizsga kérdése már bizo­nyos nyugvópontra jutott éppen á kultusz­miniszter úr tegnapi nyilatkozata foly­tán, amikor megmondta, hogy abból nem akar semmiféle érettségi vizsgát csinálni és nem is tisztán a vizsga eredményére helyezi a fősúlyt, hanem hozzá teszi már az év előző eredményét. Ez nagyon _ helyes dolog is, mert hiszen ha a gyerek tudja azt, hogy ő vizsgá­latra kerül, egészen megrebben. Sokszor a leg­jobb tanuló is olyan kétségbeesett arcokat vág, hogy az ember szíve fáj érte. (Jánossy Gábor: Ezt tanárember mondja, ő tudja!) Emlékszem rá, hogy amikor a főigazgató jött hozzám a III. osztályba s bejelentette, hogy odamegyek hozzád, a kabátomat letettem a székre és azt mondottam a diákoknak: kép­zeljétek, itt van a főigazgató úr, szokjatok hozzá a jelenlétéhez. Kihívtam a legjobb ta­nulót, az annyira elkezdett reszketni^ mindig a kabátra kacsingatott, hogy utoljára azt mondottam neki, menj az ördögbe vissza a helyedre, nem való vagy te semmire. (Derült­ség.) Itt tényleg arra van szükség, hogy a diák évi előző előmenetele is figyelembe­vétessék. Emlékszem egy diákra, aki velem járt, aki tiszta jeles volt a VIII. osztályon keresz­tül és a nyolcadik osztályban Hóman Ottó fő­igazgató úr megbuktatta azért, mert ez a sze­rencsétlen négy nappal az érettségi vizsga előtt nem aludt semmit, se holt, se eleven nem volt, amikor odakerült a vizsgára. Ez minden­esetre nagyon meggondolandó dolog és na­gyon méltánylom és helyesnek találom a kul­tuszminiszter úr tegnap kifejtett álláspontját. Egyébként is ez a rostavizsga nagyon ha­sonlít — már legalább a sorsa, amint izgató anyagként beledobtak a közvéleménybe — az úgynevezett látszatadóhoz. Mind a kettő meg volt alapjában véve már régen. Kétségtelen, hogy régente is az adókivető bizottságoknak és az adófelszólamlási bizottságoknak is uta­sításban volt adva, hogy az illető elbírálandó­nak magánéletét is vegyék figyelembe, hogyan él, hogyan ruházkodik, hogyan vesz részt a társadalmi életben. A látszatadó felvetése te­hát egészen felesleges volt. Itt is megvolt a régi időktől fogva az, hogy a IV- és V. osz­tályban szigorúbb mértékkel kell mérni a ta­nulókat és akikről előre látszik, hogy nem valók tudományos pályákra, azokat el kell tá­volítani. Azonban ez is nagyon erősen lelki­ismeretben dolog. Tudjuk, hogy nagyon sok diák tulajdon­képpen csak a felsőbb osztályokban kezd ki­fejlődni, ott mutatja meg, hogy mi válik belőle; viszont igen sok letörik, aki az alsó osztályokban sokat mutatott. Nagyon ismere­tes például, hogy gróf Dessewffy Aurél, aki a 40-es éveknek egyik legmélyebben gondol­kozó embere volt és akiről halála után nagy ellenfele, — mert hiszen Dessewffy a régi kon­zervatív párt vezére volt — Kossuth Lajos is. elismerte, ihogy hazájának legélesebben bíráló tehetsége rejlett ibenne, gyerekkorában olyan ügyefogyott volt, hogy az apja, amikor taní­9U. ülése 1932 június 1-én, szerdán. tani akarta, egyszer mérgében megkapta a nyakát, levágta a lépcsőről és negyedóráig is tartott, • amíg leérkezett a szilárd talajra. (Jánossy Gábor: Petőfit is szekundákba pó­nálta sok derék professzora!) Ezt ne nekem tessék mondani. (Jánossy Gábor: Ez nem szemrehányás? — Dinnyés Lajos: Egyenetlen­ség a pártban! — Derültség.) A másik dolog a vakáció meghosszabbítása. Ez előttem kissé aggályosnak tűnik fel. Pesten könnyen meg lehet tenni, itt a fiúk sokkal ér­telmesebbek és gyorsan pótolni tudják az el­mulasztottakat, aki azonban vidéken, különösen fájdalom, az Alföldön, ismeri a gyermekek koponyájának belső világosságát, (Derültség.) az látja, hogy bizony nagyon sokat kell gyö­törni és gyömöszölni őket, míg azután állan­dóan megmarad bennük az, amit beléjük taní­tanak. Ha tíz hónap helyett kilenchónapi időre szorítjuk a tanulási időt, azt hiszem, azokkal a kemény fejekkel nagyon nehéz lesz ugyanazt a tananyagot, sőt — ami itt a vita folyamán felmerült — egy kibővítendő tananyagot elvé­geztetni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Egyszerűsíteni kell!) Legalább is rövidíteni kell. Végül pedig arra kérem a kultuszminiszter úr ő excellenciáját, hogy a felekezeti iskolákat méltóztassék a helyzethez képest, a lehetőség­hez képest támogatni, legalább a régieket. Hi­szen ezek az iskolák régi történelmi emlékek, amelyeknek^ minden köve a múltról beszél, és a diákok már az épület meglátásakor bizonyos történelmi szellemnek, a hagyománynak tiszte­letét szívják magukba. Ha mi áldozunk kövek­nek, muzeális régiségi tárgyak beszerzésére, annál méltóbb, hogy áldozzunk olyan múltbeli maradványokra, amelyek szívhez szólnak, ame­lyek nem némák, hanem az élőszó erejével ta­nítják a diákot kötelességtudásra, önfeláldo­zásra és a múlt megbecsülésére. (Helyeslés.) Egyébként a címet elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs felirat­kozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Miután a 11. címet nem támadták meg, azt el­fogadottnak jelentem ki. Következik a 12. cím. Kérem annak fel­olvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 12. címet): Erődi-Harrach Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat­kozása töröltetik. Kíván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a 12. cím meg nem tá­madtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 13. cím, kérem annak fel­olvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 13. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Ol­vassa a IL címet): Erődi-Harrach Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratko­zása töröltetik. A cím meg nem támadtatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. Következik a 15. cím. Kérem annak felol­vasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 15. címet): Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! A mai vita folya­mán a baloldalról a szoeiáldemokratapárt ré­széről az egyházi vagyon és annak haszon­élvezői igen erős és súlyos támadásban része-

Next

/
Thumbnails
Contents