Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

460 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úrnak is figyelmébe ajánlani, egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Ernyei István! Ernyei István: T. Képviselőiház! Egyidőben a közvéleménybe dobott két dolog izgatta általában a társadalmat; az egyik a rostavizsga, a másik pedig a vakációnak három hónapra való meghosszabbítása. Az első dolog, tudniillik a rostavizsga kérdése már bizonyos nyugvópontra jutott éppen á kultuszminiszter úr tegnapi nyilatkozata folytán, amikor megmondta, hogy abból nem akar semmiféle érettségi vizsgát csinálni és nem is tisztán a vizsga eredményére helyezi a fősúlyt, hanem hozzá teszi már az év előző eredményét. Ez nagyon _ helyes dolog is, mert hiszen ha a gyerek tudja azt, hogy ő vizsgálatra kerül, egészen megrebben. Sokszor a legjobb tanuló is olyan kétségbeesett arcokat vág, hogy az ember szíve fáj érte. (Jánossy Gábor: Ezt tanárember mondja, ő tudja!) Emlékszem rá, hogy amikor a főigazgató jött hozzám a III. osztályba s bejelentette, hogy odamegyek hozzád, a kabátomat letettem a székre és azt mondottam a diákoknak: képzeljétek, itt van a főigazgató úr, szokjatok hozzá a jelenlétéhez. Kihívtam a legjobb tanulót, az annyira elkezdett reszketni^ mindig a kabátra kacsingatott, hogy utoljára azt mondottam neki, menj az ördögbe vissza a helyedre, nem való vagy te semmire. (Derültség.) Itt tényleg arra van szükség, hogy a diák évi előző előmenetele is figyelembevétessék. Emlékszem egy diákra, aki velem járt, aki tiszta jeles volt a VIII. osztályon keresztül és a nyolcadik osztályban Hóman Ottó főigazgató úr megbuktatta azért, mert ez a szerencsétlen négy nappal az érettségi vizsga előtt nem aludt semmit, se holt, se eleven nem volt, amikor odakerült a vizsgára. Ez mindenesetre nagyon meggondolandó dolog és nagyon méltánylom és helyesnek találom a kultuszminiszter úr tegnap kifejtett álláspontját. Egyébként is ez a rostavizsga nagyon hasonlít — már legalább a sorsa, amint izgató anyagként beledobtak a közvéleménybe — az úgynevezett látszatadóhoz. Mind a kettő meg volt alapjában véve már régen. Kétségtelen, hogy régente is az adókivető bizottságoknak és az adófelszólamlási bizottságoknak is utasításban volt adva, hogy az illető elbírálandónak magánéletét is vegyék figyelembe, hogyan él, hogyan ruházkodik, hogyan vesz részt a társadalmi életben. A látszatadó felvetése tehát egészen felesleges volt. Itt is megvolt a régi időktől fogva az, hogy a IV- és V. osztályban szigorúbb mértékkel kell mérni a tanulókat és akikről előre látszik, hogy nem valók tudományos pályákra, azokat el kell távolítani. Azonban ez is nagyon erősen lelkiismeretben dolog. Tudjuk, hogy nagyon sok diák tulajdonképpen csak a felsőbb osztályokban kezd kifejlődni, ott mutatja meg, hogy mi válik belőle; viszont igen sok letörik, aki az alsó osztályokban sokat mutatott. Nagyon ismeretes például, hogy gróf Dessewffy Aurél, aki a 40-es éveknek egyik legmélyebben gondolkozó embere volt és akiről halála után nagy ellenfele, — mert hiszen Dessewffy a régi konzervatív párt vezére volt — Kossuth Lajos is. elismerte, ihogy hazájának legélesebben bíráló tehetsége rejlett ibenne, gyerekkorában olyan ügyefogyott volt, hogy az apja, amikor taní9U. ülése 1932 június 1-én, szerdán. tani akarta, egyszer mérgében megkapta a nyakát, levágta a lépcsőről és negyedóráig is tartott, • amíg leérkezett a szilárd talajra. (Jánossy Gábor: Petőfit is szekundákba pónálta sok derék professzora!) Ezt ne nekem tessék mondani. (Jánossy Gábor: Ez nem szemrehányás? — Dinnyés Lajos: Egyenetlenség a pártban! — Derültség.) A másik dolog a vakáció meghosszabbítása. Ez előttem kissé aggályosnak tűnik fel. Pesten könnyen meg lehet tenni, itt a fiúk sokkal értelmesebbek és gyorsan pótolni tudják az elmulasztottakat, aki azonban vidéken, különösen fájdalom, az Alföldön, ismeri a gyermekek koponyájának belső világosságát, (Derültség.) az látja, hogy bizony nagyon sokat kell gyötörni és gyömöszölni őket, míg azután állandóan megmarad bennük az, amit beléjük tanítanak. Ha tíz hónap helyett kilenchónapi időre szorítjuk a tanulási időt, azt hiszem, azokkal a kemény fejekkel nagyon nehéz lesz ugyanazt a tananyagot, sőt — ami itt a vita folyamán felmerült — egy kibővítendő tananyagot elvégeztetni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egyszerűsíteni kell!) Legalább is rövidíteni kell. Végül pedig arra kérem a kultuszminiszter úr ő excellenciáját, hogy a felekezeti iskolákat méltóztassék a helyzethez képest, a lehetőséghez képest támogatni, legalább a régieket. Hiszen ezek az iskolák régi történelmi emlékek, amelyeknek^ minden köve a múltról beszél, és a diákok már az épület meglátásakor bizonyos történelmi szellemnek, a hagyománynak tiszteletét szívják magukba. Ha mi áldozunk köveknek, muzeális régiségi tárgyak beszerzésére, annál méltóbb, hogy áldozzunk olyan múltbeli maradványokra, amelyek szívhez szólnak, amelyek nem némák, hanem az élőszó erejével tanítják a diákot kötelességtudásra, önfeláldozásra és a múlt megbecsülésére. (Helyeslés.) Egyébként a címet elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Miután a 11. címet nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 12. cím. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 12. címet): Erődi-Harrach Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Kíván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a 12. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 13. cím, kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 13. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a IL címet): Erődi-Harrach Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 15. cím. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 15. címet): Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! A mai vita folyamán a baloldalról a szoeiáldemokratapárt részéről az egyházi vagyon és annak haszonélvezői igen erős és súlyos támadásban része-