Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9 felismerjek, (Dinieh' Ödön: Valóban kár!) amely tendencia ellen — és ez beszédem csattanója — igenis tiltakozom, mert tiltakoznom kell (Ügy van! Ügy van!) úgy pedagógiai, mint ethnikai szempontból. Pedagógiailag tiltakoznom kell azért, mert igenis a pedagógusok egyetemleges tapasztalata az, hogy a vidéki iskolavárosoknak fizikailag, egészségügyileg, de szellemileg és erkölcsileg is nyugodtabb és tisztább levegője (Ügy van! Ügy van!) sokkal alkalmasabb az ifjúság nevelésére, mint a nagyvárosoknak mindenféle téveszméktől és káros erkölcsi behatásoktól inficiált atmoszférája. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A vidéki iskolák tanári kara tagadhatatlanul sokkal eredményesebb oktatómunkát fejthet ki, mert hiszen több 'alkalma van arra, hogy az ifjúság figyelmét tanulmányaira koncentrálja. Ellenben a városok 50—60—70-es osztálylétszámmal rendelkező mammutis'kolájában a tanári kar ellenőrző szeme elől a gyermek, úgy erkölcsi, mint tanulmányi tekintetben, teljesen kisiklik, úgyhogy itt az intenzív tanári ellenőrzés puszta illúzió. Amikor erre rámutatok, ugyanakkor legyen szabad még egy igen fontos ethnikai körülményt is szíves figyelmébe ajánlanom, a kultuszminiszter úrnak, aki az indokolás szerinti intézkedések megtételénél ezt minden valószínűség szerint szintén mérlegelni fogja. Nevezetesen egészségtelen állapot az, hogy a magyar értelmiség, a magyar hivatalnoki kar, a magyar szellemi arisztokrácia tisztán a városokból, a városi családokból rekrutálódjék, (Ügy van! Ügy van! balf elől.) mert hiszen elismert szociográfiai megállapítás, tény és igazság az, hogy a városi családok élete, — és ezt a kegyetlen statisztikai ténymegállapítást tessék tudomásul venni — a városi lakosság 5—6 generáció, 5—6 nemzedék után elvirul, kihal, vagy degenerálódik. Ilyen körülmények között vérfelfrissítésre van szüksége, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: Igaza van! A faluban van az őserő!) a imagyar intelligencia részére én ezt a vérfelfrissítő szukreszcenciát a magyar falu, a magyar vidék szelektáltan tehetséges fiainak soraiból várom és reklamálom. (Jánossy Gábor: Igaza van! Ott van az őserő!) Mély tisztelettel kérem tehát a kultuszminiszter urat — bár a két nap vitájának és az ő expozéjának meghallgatása alapján szerzett benyomásaimból ítélve, kétségbevonom, hogy az ő a kultúrába és a magyar oktatásügybe szinte szerelmes lelke erre a munkára vállalkoznék — de ha mégis abba a helyzetbe kerülne, hogy az indokolás bejelentésének végrehajtását fontolóra kellene vennie, nagyon kérem, hogy ezt a szempontot úgy középiskolai, mint polgári iskolai vonatkozásában hazafias lelkiismeretének mérlegére vetni méltóztassék. A címet ebben a reményben elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Fitz Artúr! Elnök: A képviselő úr nincs itt; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik 1 Brandt Vilmos jegyző: Kacsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! Teljesen elismerem, hogy módot és utat kell engedni arra, hogy alulról, az alsóbb néprétegekből pótlódjék az a hiány, amely, sajnos, nem a történelmi fejlődés, hanem a visszafejlődés következtében felmerült. Intelligenciánk -egy része névben, vagyonban teljesen a smultté. Azonban őserő a városokban is van, s a városokban is módot kell nyújtani arra, hogy a városi ennbe. ülése 1982 június 1-én, szerdán. 459 rek gyermekei az úgynevezett kultúrdemokráciát elérjék. Éppen ezért vagyok bátor szót emelni egy olyan intézmény istápolása mellett, amely itt van Budapest székesfővárosiban. Ennek az intézménynek szeretete azonban olyan távol van Budapesttől, hogy még a trianoni határon túl is helyezhetjük. (Jánossy Gábor: Melyik az?) Nem akarok szemrehányást tenni a if óvárosnak, mert íbiszen a főváros szereti a maga kultúrintézményeit, Iha a magáé s igyekszik Budapestet telíteni az iskolákkal, (Jánossy Gábor: Eleget áldoz!) azonban Budapestet nemcsak az autonóm főváros látja el alsó-, középfokú és magasabbfokú r iskolákkal, hanem a középfokú oktatás az állam kezében is ivan, a gimnáziumokat az állam tartja fenn. Budapestnek van egy kerülete, amelyet a székesfőváros, az anyafőváros ötven és néhány esztendővel ezelőtt magához Ölelt, hogy nagyobb, iimpozánsabb legyen. Ez a városrész: ölbuda, a III. kerület, sajnos azonban, ez a városrész sok tekintetben mostohagyermeke a fővárosnak. De ne legyen mostohagyermeke magának az államnak, amikor az állam itt igazán egy kis területen van érdekelve, ha jól tudom, az egyetlen Árpád-gimnáziummal. Egy nagy városrész ez, amely maga felér akármelyik vidéki várossal s van egy árva gimnáziuma, amelynek épülete ellen az elhelyezkedés tekintetében már az elmúlt parlamenti tárgyalások alkalmával is szót emeltünk, akkor, amikor még volt ugyan itt pénz az alkotásokra, de, sajnos, erre az egyre nem volt. Azt kívántuk, hogy ezt a gimnáziumot egy modern, megfelelő, egészséges épületben helyezzék el, Ihogy a középfokú oktatást kívánó szülők t gyermekei ott helyben megkapják ezt az intézményt. Ebben a kérdésben csak azért emelek szöt, hogy ha már nem lehet új iskolát építeni, mert hiszen ez költségbe kerül s erre fedezet nincs, de azt a minimális kultúrszükségletet, amely most a fővárosnak ezen a területén jelentkezik, a kultuszminiszter úr igyekezzék bármi áron kielégíteni. A gimnáziumokban a tanulók létszámát osztályonként mintegy 80-ban állapították meg, azonban már most olyan megrohanás éri a III. kerületi főgimnáziumot, hogy egy osztályra 120 gyermek is jelentkezik. Nem a jövő tanév elején, hanem már a mostani tanév végén is ennyi a jelentkező. T. Képviselőház! Akármilyen sűrű rostára fogják is ezeket a gyermekeket, még mindig marad annyi, hogy nem tudnak sem a polgáriban, sem másutt elhelyezkedni. Minthogy, a fővárosban minden pályán, a legkisebb ipari pályán is legalább négy középiskola elvégzése szükséges, a rostát nem az I. osztályban kell megkezdeni, hanem lehetővé kell tenni a közepes, sőt a gyengébb tanulók számára is, hogy legalább a négy középiskolát elvégezzék, hogy az ipari pályán el tudjanak helyezkedni. Az én kérésem tehát az, — és ezt a kérést a székesfőváros III. kerülete s az érdekelt szülők majd a kultuszminiszter úr elé fogják vinni más formában is — tegye lehetővé, hogy az elkövetkezendő tanévben, ha a megszaporodott gyermeklétszám az új I. osztályban nem fér bele egy osztályba, bármi módon, párhuzamos osztályok felállításával is legalább ez a minimális kultúrszükséglet — a négy középiskola elvégzése — kielégíttessék és ne legyen akadálya azoknak a gyermekeknek az ipari pályán való elhelyezkedésnél az, hogy nincs meg a négy középiskolai végzettségük. Ezt a kérést bátor vagyok az új kultusz63*