Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

458 Az országgyűlés képviselőházának állami iskolák támogatására fizetett 34 millió pengőből, tehát közel 42 milliónyi összegből hasíthatná ki ezt a most leépítésre ítélt 234.000 pengőt. Valóban én is azt vallom és követelem, hogy takarékosság legyen az állam-élet minden területén, azt követelem, hogy az állam gondosabban és körültekintőbben gazdálkodjon azokkal a véres és verejtékes adófillérekkel, amelyeket olyan nehezen tudunk előteremteni. Vannak azonban a takarékosságnak formái, módjai, vannak olyan területei, amelyeken tudományos, kulturális és szociális célok csonkítása és megkurtítása nélkül lehet a megfelelő céU elérni. Kérem a közoktatásügyi miniszter urat, hogy a maga virement jogát ezen a területen megfelelően érvényesítse. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. r Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. cím. Kérem annak felolvasását. Brandt Vilmos jegyző (olvassa az 5. címet): Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Csak igen rövid ideig veszem igénybe a Ház türelmét. Ulain Ferenc képviselőtársam említette, hogy a debreceni egyetem építkezésénél nagyobb deficit mutatkozik. Tudvalevő dolog, hogy a debreceni központi egyetem épületének felépítéséhez az én városom is jelentős összeggel hozzájárult. Nagyon jól tudom, — mert egy interpelláció rendjén ezt már a kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlottam — hogy afe egyetemi építkezések körül szabálytalanságok történtek. Sőt, méltóztassék megengedni, ha azt mondom, hogy ezek a szabálytalanságok formailag még ma is folyamatban vannak. Arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezeket a szabálytalanságokat, ahol a minisztérium egyes ügyosztályaival szemben is súlyos^ vádakat emelnek, méltóztassék a legszigorúbban megvizsgáltatni, a közvéleménynek, a nagyközönségnek kellően feltárni a helyzetet és ott, ahol bizonyos megkárosítások mutatkoznak az építkezéseknél, ezekre vonatkozólag méltóztassék az eljárást folyamatba tétetni. Azért kérem erre a kultuszminiszter urat, mert én ennek a városnak egyik képviselője, törvényhatósági bizottságának tagja vagyok és nagyon jól tudom, milyen súlyos áldozatot hozott, szinte adósságból fedezte törvényhatóságunk ezt a központi egyetem építkezéséhez való hozzájárulását. Ezen a jogon is vindikáljuk magunknak azt, hogy h eletekinthessünk ebbe az építkezési eljárásba és az ott történt szabálytalanságok megtorlását kívánhassuk, viszont pedig, ha károsodás történt, a megtérítést biztosítsák. Ennyit kívántam most itt előterjeszteni és bejelentem, hogy amennyiben ez nem történik meg, akkor igenis megyek városom törvényhatóságához és indítványozni fogom, hogy az ezen építkezések körüli szabálytalanságok megvizsgálását az a város is kérelmezze, amely ezekhez az építkezésekhez hozzájárult. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. 9U. ülése 1982 június 1-én, szerdán. A cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. cím. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a 6—10. címeket, melyeket a> Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 11. címet): Madai Gyula! Madai Gyula: T. Képviselőház! A szellemi proletariátus kérdése, amellyel az előadó úr beszédében olyan részletesen foglalkozott, voltaképpen nem az egyetemek záróvizsgáinál, hanem a középiskolák első osztályába való felvételnél kezdődik. Konstatálta az előadó úr, és a vita többi szónoka azt is, hogy a középiskolákba való áramlás nemcsak európai, hanem világjelenség is. Ugyanezt^ észleljük Ausztriában, Németországban, de még a győztes államokban, sőt magában Amerikában is. Szociológusok foglalkoztak ennek a szimptomának az okával és azt hiszem, a

? legvalószerűbb az a hipotézis, amely a középiskolák felé való tódulást a természetes emberi, rekompenzációs ösztön törvényével magyarázza, különösen a gazdaságilag leromlott országokban. Ott, ahol az emberek anyagi javakban szegények, legalább szellemi kincsekben akarják magukat kárpótolni és könnyen megérthető, különösen a magyar szülők mentalitása, akik gyermekeiket, ha üres Esehbel is, de legalább' kiművelt fővel akarják nekibocsátani az élet versenyének. Ez tehát egy adottság, ezen változtatni nem tudunk. Próbált a kultuszkormány ez ellen a tünet ellen védekezni, pl. egy ízben az első osztályba való felvétel előtt a felvételi vizsga rendszeresítésével, de ez is csődöt mondott, mint ahogy rendkívüli ellenállásba ütközik a rosta-vizsga gondolata is. Szóval a szelekciónak a középiskolában való végrehajtásaminden vonalon a társadalom egyetemleges ellenállásába ütközik. (Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Bízzanak a tanárokban!) Ezzel a ténnyel tehát számolnunk kell, ezt mint egy adottságot kell tudomásul vennünk, és arra kell törekednünk, hogy ennek a jelenségnek levonjuk valamiképpen a konzekvenciáját. Mai az emberek talán >a kultúrdemokráciának természetes folyományaképpen is magasabb műveltségre törekszenek, több szellemi fegyverzettel akarják magukat felszerelni. Ennek a tünetnek gyakorlati konzekvenciáit is levonhatjuk, nevezetesen azt, hogy a jövőben minden szellemi pályán, sőt^ nemcsak a szellemi, hanem a gyakorlati pályákon való elhelyezkedésnek is magasabb műveltségbeli előfeltételeit kell megállapítanunk, úgy hogy azt hiszem, előbb-utóbb sor kerül a minősítési törvény megfelelő revíziójára is. (Ügy vem! Ügy van a jobboldalon. — Pesthy Pál: Már régen szükséges lettx'Volna!) A költségvetés indokolásában egy nyugtalanító mondatot olvasok, nevezetesen azt, hogy a kultuszminiszter úr tervbevette ibizonyos középiskoláknak részint a megszüntetését, ^részint pedig a felekezeti iskoláik államsegélyének megvonását. Ez minden vonalon nyugtalanságot keltett, amikor — mondom r

—• az emberek ilyen csodálatos, ösztönös reménykedéssel és kétségbeeséssel menekülnek a középiskolák ereszei alá. Az Országos Közoktatásügyi Tanács 1923-ban összeállított egy proskripciós lajstromot, amelyben körülbelül 17 iskolát mint megszüntethetőt, mint feleslegeset jelölt meg- Csodálatosképpen ennek a 17 iskolának túlnyomó része, 16 vidéki középiskola, úgyhogy az iskolairtásnak ebben ta tervében én határozottan vidékellenes tendenciát kell, hogy