Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

446 Az országgyűlés képviselőházának hogy itt lesz!) amikor azt mondotta Turchányinak: kénytelen megállapítani, hogy nincs összhang a tények és az előadottak között. Ennek az összhangnak a hiányát én is nehezményezem; az nincs meg azért, mert az, aki az igen t. miniszter urat informálta, — és nyilvánvalóan Klebelsherg volt kultuszminiszter úr informálta — úgylátszik, megfeledkezett az egyik 1928. évi felsőházi ülésről, — amely tehát 1929 előtt egy esztendővel történt — amikor a következő nem szimpatikus dolog történt. A Felsőházban Somssieh gróf úr szólalt fel és az igen tisztelt volt kultuszminiszter úrnak kérdés formájában nekiszegezte, hogy mi van azokkal az alapokkal, hogyan kezelik azokat, ki ellenőrzi azokat és csak miután a Felsőházban aposztrofálták és felszólították, hogy végre mégiscsak ellenőrzés mellett kellene kezelni azokat a pénzeket és vagyonokat, csak azután történt meg az igen t. volt kultuszminiszter úrral, hogy 1929-ben felállott. Az adatok rendelkezésemre állanak, itt van a Napló. A miniszter úr gesztiója ellen nem volt egy szavam sem, ezt senki sem vonja kétségbe. Nekem az ellen volt kifogásom, hogy ezek az alapok, ezek a jövedelmek bizonyos mértékben szinte gazdátlanul kezeltettek, nem olyan értelemben, mintha azok a pénzek, vagy azok az állami közjövedelmek szőrén-szálán eltűntek volna, hanem azok a pénzek nem szabályszerűen, nem rendeltetésszerűen kezeltettek. Ebben a tekintetben az igen t. volt kultuszminiszter úr ne hivatkozzék arra, hogy ő volt az, aki kezdeményezte az ellenőrzést. Nem ő kezdeményezte, ő csak beleszoríttatott; sajnos, csak két esztendő óta történnek meg ezek a számszéki ellenőrzések is, amelyek ' egyébként annyiban állanaik» hogy tudomásulvétel végett felterjesztik a számadásokat, azonban ezekből a felterjesztett számadásokból a Képviselőház elé még egyetlenegy sem került. Ennek a következménye az, hogy közel egy évtized óta ezeknek az alapkezeléseknek kérdése nem képezte bírálat tárgyát. Ez azért szomorú, mert csakis így volt lehetséges az, hogy bizonyos alapok kezelése körül olyan — mondjuk — pénzáttolások, vagyonáttolások, jövedelemáttolások történtek más irányokban, amelyeket normális körülmények között r nem lehetett volna megcsinálni, ha ellenőrzés alatt állott volná az igen t. volt kultuszminiszter úr. T. Ház! Hogy csak egy-két esetet említsek fel, meg kell említenem azt, hogy az egyetemi alapból vásároltak — megint csak annál a kedvelt tihanyi biológiai^ intézetnél — 10 pengős egységáron 20.000 négyszögölet, összesen 200.000 pengőért, azért, hogy a Balaton mellett legyen egy hely, amelyet fel fognak tölteni. Meg is kezdték a feltöltést, többszázezer pengőt költöttek el. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy tévedés ne legyen, az a terület, amelyet az egyetemi alap vett meg, nem feltöltött terület! — Turchányi Egon: A szomszédja igen! — Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: A szomszédja igen! — Turchányi Egon: Természeti kincseket hordtak el! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azóta ott voltam a helyszínen!) Megvettek 20.000 négyzetölet. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ügy van! Sőt én az idén fásíttattam is H Most fásítják. Mi szükség volt erre

1

? Miért kellett az egyetemi alapból, amelynek nem az volt a rendeltetése, hogy Tihanyban vásároljanak egy parcellát park céljaira, ezt a 200.000 pengőt erre fordítani? Végtére a törvényhozás 9U. ülése 1932 június 1-én, szerdán. testületeinek joguk van a múlttól is megkérdezni az ilyesmit, mert hiszen, ismétlem, nem lehet a jelenlegi miniszter úr gesztiója ellen valami ilyet felhozni, ma még legalább is nem. Legyen szabad felhívnom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy az igen t. kultuszminiszter úr megengedte magának azt a különös játékot, mert ezt játéknak kell minősítenem, még hozzá drága játéknak — hogy akkor amikor a Rockefeller-alapról volt szó, hogy onnan kölcsönt lehet kapni — és megint leszögezem, hogy a miniszter úr az első, ;aki ezt a kérdést itt a Házban szóvátette, mert a Ház mindeddig nem tudott arról, hogy elődje ezt a nagyon drága játékot megcsinálta — a következő kötelezettséget vállalta, mint aizt most az indokolásból olvasom. (Olvassa): «Az előirányzott összegből 40.000 pengő a szegedi természettudományi és elméleti orvostudományi intézetek tudományos kutatásaival kapcsolatos kiadások fedezésére szükséges a Rockefeller-alappal szemben vállalt kötelezettség folytán...». Hol van az a szerződés, miniszter úr? Ki látta? (Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Tudomásul vette a minisztertanács. Kaptunk 119.000+36.000 dollárt s ezzel szemben állítottuk ibe évenként az állami támogatást a költségvetésibe. Ez a költségvetésben benne van.) De hói van a megállapodás? Ki adott felhatalmazást a volt miniszter úrnak arra, hogy megállapodást kössön? Mi van ebben a megállapodásban? En megmondom. Abban a megállapodásban az van, hogy a volt miniszter úr azért, hogy kapjon 140.000 dollár körüli összeget a Rockefeller-alapból Szegednek és Tihanynak, az ő kedvenc objektumainak, ezért kötelezettséget vállalt egy szerződésben, amelyről nem tud senki ebben a Házban, amelyet soha a Házban nem tárgyaltak, airra, hogy a szegedi egyetemet el fogja látni az idén 40.000, a következő esztendőben 60.000—80.000 és az 1934—35. évtől kezdve évi 100.000 pengő, Isten tudja, milyeji segéllyel. Sehol sincs megmondva, meddig, tehát ad Calendas Graecas. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Téved a képviselő úr!) Ez így van, miniszter úr. örülnék, ha meg tudná

# cáfolni. Tessék idehozni az adatokat. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem érdemes. Mindez benne van a költségvetésben.) Tihanynak 10.000-től 15.000 pengőig emelkedő, 1934—35-től pedig állandóan 20.000 pengő segélyt fogadni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen. Tessék megnézni!) Bocsánatot kérek, honnan volt a kultuszminisztre úrnak joga arra, hogy a törvényhozó testület megkérdezése nélkül, szerződéssel kötelezettséget vállaljon akár a Rockefelleralappal, akár bárkivel szemben a világon arra nézve, hogy a magyar törvényhozás köteles lesz

; Szegednek esztendőkön át különsegély címén 100.000 pengőt megszavazni, a tihanyi intézetnek pedig külön 15.000 pengőt. Az ilyen : eljárások oda vezetnek, hogy Csáki szalmájaként kezeltetik ebben az országban minden. Ezek azok az eljárások, amelyek felbőszítenek mindenkit és amelyek miatt ellent kell mondanom Bethlen István grófnak, amikor elég vakmerő arra, hogy Debrecenben ezelőtt egy héttel azt állítsa, «Kérem, mi az a Lillafüred, vagy Tihany! összesen egy százalék!» Igen, de itt van mindennap egy újabb percent és a végén száz-