Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9 If. ülése 1932 június 1-én, szerdán. 441 volna, saját jószántából is már a vitát megnyitó beszédében rátért úgy aa alsópapság szomorú helyzetének ismertetésére, mint a lijtvallásos tanítók ,nehéz helyzetén való segítésre, ö a maga részéről már előzetesen nyilatkozott e tekintetben, úgyhogy c két kérdést tárcája eminens kérdései közé ^sorozza és az ezeken való segítséget a maga részéről is szükségesnek tartja. Mondom, már a miniszter úr előző beszédében is tökéletesen azon az állásponton volt, amely álláspontnak én itt' pártunk nevében voltam bátor kifejezést adni. Arról a két határozati javaslatról, amelyet én pártom részéről e tárgyban beterjesztettem, a miniszter úr igen lojálisán nyilatkozott a vita bezárása után tartott beszédében, amidőn kijelentette, hogy egyáltalában nem lát a maga részéről semmi okot arra, hogy ezt az indítványt a Ház akár elfogadja, akár elvesse, mert az indítványok nélkül is meg fogja tenni mindazt, amit a maga részéről meg kell tennie, és a Ház bölcseségére bízza a két határozati javaslat felett való döntést. Eddig a dolog teljesen rendben van és én lojálisán elismerena, hogy a miniszter úr magatartásában a jószándék és a törekvés megvan arra, hogy ennek a kérdésnek nyugvópontra juttatásában a maga részéről is teljes erővel részt akar venni. Azt megértettem, ihogy ezt a határozati javaslatot nem fogadta el a baloldal, különösen nem fogadta el a szociáldemokratapárt. A szociáldemokratapárt tudniillik minden pozitív vallásnak ellensége és magától értetődik, hogy az ő részükről a nyomorban szenvedő papság iránt nem várhatunk különösebb részvétet, mert a «megverem a pásztort, elszéled a nyáj» álláspontján állva tudják, hogy ha a papság nyomorba kerül, ez csupán az ő cirkulusaiknak válik hasznára és így megértem, hogy a szociáldemokratapárt a nyomorban szenvedő papok felsegítésére vonatkozó indítványt a maga részéről nem szavazza meg. Azt is teljesen megértem, hogy a szociáldemokratapárt a hitvallásos iskolák tanítóinak fizetésrendezését szintén nem szavazta^ meg és nem szavazhatta meg elvi álláspontjánál fogva, mert a szociáldemokraták nemcsak a hitvallásos iskolákat nem látják szívesen, hiszen Malasits képviselőtársam imént tartott beszédében r azt kívánta, hogy minden hitvallásos iskolát államosítsanak, hanem ők ezen túlmenőleg a hitoktatást általában nem tartják szükségesnek még az állami intézetekben sem. ök tehát a hitoktatás ellen foglalnak állást politikai szempontokból és így ők az ő programmjúkhoz híven nem csatlakozhatnak ehhez a határozati javaslathoz. A szociáldemokratapárt szándékait, a falun való terjeszkedést rendlvívnli módon előmozdítja az, ha ott a hitvallásos iskolák tanítói nyomorban vannak és proletársorsba süllyedtek. Ennék következtében az ő álláspontjuk logikus és konzekvens. De nem tudom megérteni az egységespártnak ebben a tekintetben elfoglalt álláspontját, mert amikor a miniszter úr a Ház böleseségére bízta, hogy ebben a kérdésiben milyen határozatot hozzon, amikor a miniszter úr nem foglali állást a határozati javaslat ellen, akkor nem tudom megérteni azt a magasabb szempontot, amely az egységespártot arra vezette, hogy a szociáldemokraták álláspontjával konformisan az indítvány ellen szavazzon. Az egységespárt részéről az legutóbbi időkben olyan örvendetes jelenségeket tapasztalhattunk hitvallásos vonatkozásban, amelyek engem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. arra a reményre biztattak, hogy ez a szavazás másképpen fog lefolyni. Azt láttuk, hogy a mélyen t. túloldal katholikus tagjai a közelmúltban szükségesnek látták a hercegprímás úrnál külön tisztelegni és biztosítani őt abban a tekintetben, hogy őt, mint a magyarországi katholikus egyház fejét, törekvéseiben támogatni kívánják. Ezt a hercegprímás előtt való tisztelgést viszont nem tudom összhangba hozni a papságon való segítésre irányuló indítvány leszavazásával. Mondom, ezt a két dolgot nem tudom egy nevezőre hozni. Azt is örömmel tapasztaltuk a közelmúltban és a múltban is, hogy az egységespárt igen t. tagjai évente a Manrézában, a jezsuitáknál lelkigyakorlatokat tartanak az igazságügyminiszter úr vezetésével. Ezzel a ténykedéssel viszont nem tudom összeegyeztetni, hogy ugyanennek az igazságügyminiszter úrnak a vezetése alatt, aki tegnap itt volt és a padokban ülvemaradt a szavazásnál, hogyan tudtak állást foglalni a < hitvallásos iskolákra vonatkozó indítvány ellen. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bíznak bennem, hogy úgyis megcsinálom! Ez a lényeg, nem a határozati javaslat!) Erre én nem tudok felelni, de bizonyára tudnak felelni azok, akiket a szavazás kínosan érintett és én magam részéről ki akarom jelenteni, hogy ez nem hangol le minket ebben a kérdésben, (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a helyes!) és ennek dacára felajánljuk készségünket és munkálkodásunkat a miniszter úrnak abban a tekintetben, hogyha ezeknek a kérdéseknek gyökeres megoldásánál tanácsainkra szüksége van, esetleg azokra az adattömegekre, amelyekkel rendelkezünk, ezeket készséggel bocsátjuk ennek dacára a miniszter úr rendelkezésére. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a lényeg!) Meg vagyok győződve arról, hogy minden sértődés nélkül segíteni fogunk tudni azokon, akiken segíteni mindkét oldalon szándékunkban van. Ebben a reményben fogadom el a központi igazgatás címét. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Dinich Ödön! Dinich Ödön: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kijelentem azt, hogy pártállásomra való tekintettel a költségvetést nem fogadom el, de felszólalásomban éz az egyetlen politikum. Teljesen tárgyilagos akarok lenni abban a rövid pár percben, amelyben szerencsém van itt a Képviselőház előtt beszélni és beszédem legelején meg kell említenem — ismétlem, teljes tárgyilagossággal — azt, hogy bár meglepetést keltett annakidején a kultuszminiszter úr kinevezése, ugyanazok az emberek, akik bizonyos idegenkedéssel fogadták a miniszter urat a bársonyszékben, ma a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak a kultuszminiszter úr emberfeletti munkájáról és ténykedéséről. (Petrovácz Gyula: Ügy van! Ügy van!) Boldog vagyok, hogy ezt innen az ellenzéki padokból állapíthatom meg, mert evvel tartozom a tárgyi igazságnak. Számtalanszor y olt alkalmam azóta a minisztériumban eljárni kerületemet és általában közdolgokat érintő kérdésekben és a miniszter úr részéről olyan páratlan előzékenységet, annyi megértést tapasztaltam, hogy azt hiszem, a miniszter úr teljes joggal elvárhatta tőlem ezt a lojális nyilatkozatot. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, nekem ez kötelességem! — Esztergályos János: így van az, ha 61