Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U. ülése 193% június 1-én, szerdán. 431 nagyobb összhangban tartani. (Turchányi Egon: Papot sérteni tud, de t a sértést nem tudja helyrehozni! — Zaj.) Ez leírt dolog mind a kettő, ezt hiába tagadja. Tény az, hogy az én kérésemre akkor ön súlyos büntetéstől menekült, és itt azt 'á,

r látszatot iparkodott kelteni, mintha a nagyprépost úrnál vagy környezetében indiszkréció keletkezett volna, és 'azt is azután leleplezésszerűen szóba hozta. (Turchányi Egon: Irta vagy nem írta azt a levelet?) Az mellékes, 'hogy mit írtam. Természetes, hogy írtam, és ha megint abba a helyzetbe kerülnék, újból azt írnám, mert az azóta tanúsított magatartása mindenkit meggyőzhetett arról, hogy amíg itt más papképviselő felszólalását áhítattal hallgatja a Képviselőház, addig ön majdnem mindig vihart okoz azért, mert nincs meg önben az a lelkület, amely kell aíhhoz, hogy egy papképviselő sikerrel működhessék. (Nagy zaj a baloldalon. — Ä villanycsengő megszólal.) En tehát a leghatározottabban visszautasítom azt, imintha én bármikor azt mondtam volna, hogy politikai ellenfeleimet ellenségeimnek tekintem, aminek tanújelét adtam azzal, hogy olyan lapoknak és papoknak is megbocsátottam, akiknek talán jobb lett volna meg nem bocsátani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Szeretném, ha a kultusztárcánál ott tartanánk, hogy a vallás és az állam ügyei szét volnának választva (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Nagyon jó volna! — Mozgás a jobboldalon.) ugyanúgy, mint más kultúrállam okban- Sohasem jutnánk odáig még az érzékenység területén sem, ha a vallási és a lelkii simereti ügyek az állampolgári öntudat függetlenségére volnának -bízva, és nem az állami ügyekkel összekevert módon kellene tárgyalni az egyházi és vallási kérdéseket, ahová most jutottunk. Van egy törvényünk, amelyet nem igen hajtottak végre a kormányok, s amely az egyház és állaim különválasztásának gondolatát, a vallásszabadság gondolatát s a bevett felekezetek egyforma jogosultságát taglalja. Higyje el a mélyen t. kultuszminiszter úr... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben maradni. Gál Jenő: ... hogy ez sokkal komolyabb kérdés, semhogy egy pillanat alatt napirendre lehetne térni felette. Hiszen most is egy volt miniszter az egyházi ügyekbe való beavatkozás területén volt kénytelen vitába szállni egy képviselővel. Mellékesnek kell tartani azt, hogy pap-e az illető képviselő, vagy nem, mert itt, ebben a Házban szűnjenek meg a foglalkozási ágak, itt mindenkinek csak egyformán a nemzetnék képviselőjeként kell viselkednie, és úgy is ítélendő meg. (Pintér László: Ezt a baloldal felé is meg kellene mondani!) Ezt a disztinkciót tehát ki kell zárni, és ha egy képviselő kritikát gyakorol, legyen az pap, ügyvéd, művész, vagy bármi más, ezt az ő foglalkozásától elvonatkoztatva végzi. Nagyon kérem tehát a mélyen t. miniszter urat, hogy, ha a nagyvonalú kérdések iránt érzékkel bír, tegye megfontolás tárgyává, hogy miképpen^ lehetne egészségesen kiépíteni az egyháznak az államtól való elválasztását és miképpen lehetne a

( felekezeti ügyeket teljesen a felekezetek autonómiájának hatáskörébe utalni és ezekbe az ügyekbe az államnak minél kevesebb beavatkozási jogot biztosítana. Ami a nevelés- és oktatásügyet illeti, e tekintetben legyen szabad a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlanom azokat az anomáliákat, amelyek a beiratások kérdésénél előfordulnak. Sehol a világon nem fordul elő az, ami nálunk, különösen a fővárosi iskolákban előfordul, ahol valóságos bácsújárást kell folytatni azért, hogy azok a tanulók, akik budapesti lakosok, akiknek szülei budapesti illetőségűek, sorrend szerint abban a kerületben juthassanak be az iskolákba, ahol laknak. A mélyen t. miniszter úr kell, hogy ismerje azokat az eseteket, amelyek gravaminális módon jelentkeznek, hogy mikép kell instanciát járni és hogyan válogatnak az iskolákban, hogy ki hová juthasson. Valósággal fellebbezési eljárásokat kell folytatni azért, hogy a gyerek abba az iskolába juthasson, ahová jussa van neki járni, ahol mellőzni kellene minden protekciót, mellőzni kellene minden olyan megkülönböztetést, amely látszólag azt mutatja, hogy nem mindenki egyforma az iskola padjai előtt. Amint egy demokratikus jog- és államrendszerben a törvény előtti egyenlőségnek minden vonatkozásban érvényesülnie kell, úgy az iskolába való beiratkozásnál is garanciák volnának szükségesek arra, hogy minden felekezeti megkülönböztetés nélkül, minden állampolgárnak gyermeke egyformán bejuthasson az iskolába. Már a népiskolánál elkezdődik, hogy az igazgató urak azt mondják, kérem nincs hely. Már olyan korán mondják, ,hogy nincs hely a beiratkozásra, amikor tulajdonképpen még nincs itt a beiratkozás ideje. Valósággal előjegyzési rendszer van. En az előjegyzési rendszer mellett bizonyos feljegyzési rendszert is ajánlanék itt a tárgyalások során a mélyen t. miniszter úr figyelmébe. Bármennyire is becsülöm a mélyen t. miniszter úr nagyszerű memóriáját, aki tegnap itt tanújelét adta annak, hogy áttanulmányozta tíz év felszólalási anyagát és emlékezett minden felszólalásra, amely tíz év óta történt, ami kitűnő memóriára mutat, mégis szeretném, ha volna kegyes és kis feljegyzést készítene arról, hogy a budapesti iskolákban olyan kiválasztási rendszer van a beiratkozásoknál, amely valósággal szenvedéseket okoznak a budapesti adófizető szülőknek. Nem egyformán kezelik a szülőket, kivételeket statuálnak, kedvezményezettek vannak, "sőt nyíltan kérdik a szülőt, kérem, ki a protektor? Idáig megy ez a rendszer. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Majd érdeklődni fogok, képviselő úr!) Tessék érdeklődni! A másik, -. amit a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlok, clZ ci tankönyvdrágaság kérdése. Tessék megnézni, a sokat ócsárolt Bécsben a szociáldemokrata igazgatás elrendelte, hogy mindenkinek ingyen tankönyvet kell adni ezekben az elemi iskolákban, sőt odáig ment, hogy nem is szabad tankönyvet vásárolni. A Rothschild-gyermekek is tartoznak elfogadni az ingyen könyvet és tartoznak együtt játszani a többi gyermekekkel. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez már túlzás! Csak fizessen a Rotschild gyermeke!) Méltóztatik látni, hogy ott hogyan kezelik a demokráciát. Összeszoktatják a gyerekeket, nincs megkülönböztetés. Ott nincs meg az^ a magániskolai megkülönböztetés, amely nálunk burjánzik, ahol akárhányszor még az állami iskolákban is követeli a maga gyermeke részére a megkülönböztetést az a szülő, aki fizet« Azt