Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

430 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Klebelsberg Kunó! Gr. Klebersberg Kunó: T. Ház! Én a vita során nem óhajtottam felszólalni, mert nagyrabecsült barátom, Karafiáth Jenő olyan plasztikusan fejezte ki mindazt, amit az adott helyzetben tenni lehet, hogy úgy érzem, hogy kormánypárti padokból kevés a hozzátennivaló. Az igen t. képviselő úr azonban egy kijelentést tett, amely megint — mint annyiszor — nincs összhangban a valósággal. (Ulain Ferenc: Csak Öntől tanulta, ha úgy van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Klebelsberg Kunó: Nincs összhangban a valósággal; udvariasan és parlamentárisán mondom. Azt mondotta rólam az imént, hogy én politikai ellenfeleimet ellenségeimnek tekintem és ilyen nyilatkozatot tettem. (Turchányi Egon: Nem állítottam, hogy a képviselő úr mondta!) Ennek éppen az ellenkezője igaz. En voltam az, aki személyes ellentéteket a közéletbe soha bele nem vittem, és felszólítom ennek a Háznak és a magyar társadalomnak minden tagját, tud-e arról, hogy én valaha csak egy csípős szót is ejtettem volna valakiről, (Turchányi Egon: En tapasztaltam!) aki engem előzőleg megtámadott. Megbocsátottam, sajnos, lapoknak és papoknak ... (Turchányi Egon: Nem vettem észre! — Zaj. — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Kérem Dinnyés képviselő urat, maradjon csendben! Gr. Klebelsberg Kunó:... és az illetők büntetéstől is menekültek megbocsátásom folytán, tehát az igen t. képviselő úrnak legkevesebb joga azt mondani, hogy én engesztelhetetlen politikai ellenfél vagyok. (Turchányi Egon: Ugyan!) Amikor az erzsébetvárosi bombamerénylet után nekem mint belügyminiszternek az a keserves szerep jutott, hogy igen messzemenő rendőri rendszabályokat kellett tennem, egy a magyar publicisztikában, vagy ne is nevezzük ezt publicisztikának, hanem mondjuk, a magyar nyomdatermékek világában hallatlan plakátot szerkesztett, s azért el is ítélték. (Ulain Ferenc: Nem ő szerkesztette! — Turchányi Egon: Nem én szerkesztettem! — Zaj.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak. Gr. Klebelsberg Kunó: A képviselő úr közben meggyőződött arról, — Denhoff Antalnak mondta — hogy az én működésem korántsem olyan káros a közügyre nézve, mint korábban hitte, és ezért ő hajlandó lesz velem iszemben messzemenő lojalitási nyilatkozatot tenni, és én ;s bocsássak meg és legyek elnéző. Ilyen értelemben menekült is ön igen szigorú büntetéstől. (Turchányi Egon: A képviselő úr elfelejtette azt a választ, amelyet adtam önnek arra a beszédére, amelyet július 30-án mondott! Olvassa el a képviselő úr!) Eögtön rá fogok térni; kerítsük sorát a dolgoknak. Mondom, akkor én neki megbocsátottam, és ő igen szigorú büntetéstől menekült. (Turchányi Egon: Es mit írt a veszprémi káptalannak a képviselő úr, utána kilenc esztedővel?!) Azt várhattam volna tehát, hogy amikor velem szemben ilyen inferioris helyzetbe került, hogy nagylelkűségemre volt kénytelen appellálni, akkor máskor óvatosabb lesz. (Turchányi Egon: Csernoch hercegprímás is nyilatkozott önről! — Zaj.) Ne hivatkozzék halott tanukra! En élő tanura fogok hivatkozni. (Turchányi Egon: En állítom, ön legfeljebb tagadja! — Zaj.) 9U. ülése 1932 június 1-én, szerdán. Elnök: Csendet kérek! Gr. Klebelsberg Kunó: Akkor jött az a szituáció, hogy ön fellépett, és a miniszterelnök úr felkért engem, hogy figyelmeztessem erre a helyzetre az illetékes egyházi hatóságokat. Akkor ön felállott itt haragtól tajtékozva, ami papi embernél ebben a Házban igen szokatlan, (Zaj a baloldalon.) mert náluk sokkal nagyobb lelki szelídséget tapasztaltunk és nem a gyűlöletnek azt az acharnement-ját, amely önt fűti ellenem, önt, aki egyszer az én nagylelkűségemnek köszönhette, hogy súlyos büntetéstől menekült. (Turchányi Egon: Majd a választ hallgassa meg a képviselő úr!) Akkor ön Idejött és nagyon büszkén azt mondotta, hogy ön azért változtatta meg magatartását, amelyet akkor, amikor bajban volt, megígért, mert ön Veszprémnek nagyérdemű nagyprépostjától olyanféle információt nyert, mintha én nem tudom, miféléket írtam volna abban a levélben. A nagyprépost, aki 100%-ig korrekt férfiú, ebben a dologban nekem a következőket írta. Majd meglátjuk azt is, hogy ön mit írt ebben a dologban. (Ulain Ferenc: Mi köze ennek a kultusztárcához?) Köze van, mert személyemben is megtámadtattam. Ezt írja a nagyprépost úr (olvassa); «Turchányi Egon képviselő országgyűlési beszédjébe személyemet is belevonta olyképpen, mintha én Nagyméltóságodnak hozzám intézett nagybecsű levelét neki megmutattam, tartalmát vele közöltem volna, s oly kijelentést tett, amely a levélben nem foglaltatott. E minősíthetetlen eljárása felháborított és azonnal írtam neki s követeltem, hogy állításának valótlanságát nyíltan ott, ahol tette, ismerje be és vonja vissza.» Ezt írja a nagyprépost. (Tovább olvassa): «Követelésemnek eleget tenni vonakodott. Ismételt szorgalmazásomra tegnapelőtt az ide csatolt választ kaptam, amelyet igazolásomra mély tisztelettel felterjesztek. Igen kellemetlenül érintett, hogy ebbe az ügybe, mint Pilátus a credoba, belekerültem.» Ezt írja a nagyprépost úr. f Erre itt van az ön levele, amelyet a nagyprépost úr rendelkezésemre bocsátott. (01vass'a): «Igen sajnálnám, ha bárki úgy érthette vagy magyarázhatta volna, mint Excellenciád vagy a káptalan bármely tagja adta volna nekem tovább e levél tartalmát. Kötelességem leszögezni, hogy sem Nagyméltóságod, sem más Veszprémből ezt velem nem közölte. Nagybecsű neve a beszéd hevében hangzott el ajkamról.» (Turchányi Egon: Tessék tovább olvasni! A levélben benne volt, amit állítottam!) Itt van a levél teljes szövegében a kezemben. így hangzik (olvassa): «Azt is nagyon restelleném, ha Nagyméltóságod nevének megemlítése kellemetlen érzést okozott kegyelmes uramnál. Nagybecsű neve a beszéd hevében hangzott el ajkamról a nélkül, hogy erre szükség lett volna. Szolgáljon mentségemül, hogy a hercegprímás úr személyének meglepő^ vitába vonásával szemben éreztem kötelességet aziránt, hogy a másik levelet precízebben megjelöljem.» Méltóztatnak látni, megint nem voltak összhangban a szavak az igazsággal, mert nem kapott efféle információt a nagyprépost úrtól és környezetétől, (Turchányi Egon: Nem kaptam! Nem állítottam!) mert az ő nagyfokú lojalitása mellett ez teljesenki volt zárva. Ilyen körülmények között nem csoda, ha mások is néha —; mint nemrégiben, azt hiszem, Kállay Miklós képviselő úr is — figyelmeztették a képviselő urat, hogy méltóztassék szavait a valósággal