Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 94. — hogy miiként lehetséges ez, amikor a kultuszminisztériumnak, a kormánynak megvan a maga alapítványi jogügyi igazgatósága. A Vigyázó-féle alapnál uigyanilyen hírek vannak. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az Akadémiához tartozik ugyan, de erről is tudok bőséges felvilágosításokat adni. Az egészet áttanulmányoztam!) Az alapítványi ülésen miért nem a jogügyi igazgatóság képviselte a& államot, miért kellett külön ügyvédeket felvenni*? (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a Tudományos Akadémiához tartozik, de véletlenül érdeklődvén a kérdés iránt, erről is tudok felvilágosítással szolgálni!) Ügy tudom, hogy ott egyedül a leltározás töibb, mint 300.000 pengőt tett ki. Tehát itt is az az eset állt elő, hogy néhány év alatt erre a birtokra» ilyen súlyos teher nehezedett, de most eltekintve ettől, bekövetkezett az is, — nem tudom, a per miként dől el, nem ismerem a judikaturát, nem ismerem az eddigi jogszokást — de azt mondják egyesek, hogy a hagyaték megnyitásakor egy részt kellene kifizetni köteles rész címén. Lehetetlenségnek tartom, hogy az eddigi jogszokás szerint ez volna a helyzet. Ha ez bekövetkeznék és Apponyi Antalnak úgy a könyvtárra, mint a birtokra vonatkozó köteles részét 1925-ös értékben követelné és így állapítaná meg a bíróság, akkor, tekintettel arra, hogy a földárak katasztrofálisan estek, az állam javára egyetlen fillér sem maradna az egész birtok értékesítéséből. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én nem befolyásolhatom .a bíróságot!) Nem is akarom, kultuszminiszter úr, csak meg akarom állapítani a szomorú tényt, hogy az államnak, iái kultusztárcának, illetőleg a Gyűjtemény egy etemnek nem marad semmi.. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: ïïigyje el. képviselő úr, ez nekünk fáj a legjobban!) De nem fog maradni magának gróf Apponyi Antalnak sem semmi, mert a bonyhádi telek jegyzőkönyv C. lapjáról vett adatok szerint a következő tételek vannak ott gróf Apponyi tartozásai címén, a különböző külföldi hitelezők részére bejegyezve: Első helyen elő van jegyezve erre a birtokra, tehát a Gyüjteményegyetem birtokára, a gróf tartozásainak biztosítására, Sofier Bension és társai 700.000 esehkorona, Cull & Co., London 30.000 angol font és járulékai, az Amstelbank A. Gr., Amsterdam 6'3 millió csehkorona és járulékai (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A kultuszminiszter nem tehet Apponyi Antal adósságairól!) aa Amstelbank A.-G. 35.000 dollár és járulékai erejéig és végül kullog a királyi kincstár (Meskó Zoltán: Kullog?) 4000 angol fonttal. Az volna a tiszteletteljes kérdésem, hogyan lehet ez? Mi címen követel a királyi kincstár, és miért utolsó helyen jön az ő 4000 fontjával? Erre vonatkozólag kérnék majd szíves felvilágosításokat. Mégis csak igen érdekes, hogy ezek a külföldi hitelezők, cseh, angol és egyéb hitelezők, mind meg tudták előzni a magyar kormányt és ha esetleg mégis bekövetkeznék — nem szeretném hinni, hogy bekövetkezik — a bíróságoknak az a döntése, hogy Apponyi Antalnak ezt a köteles részét 1925-ös értékben állapítanák meg, akkor a királyi kincstár ezt a követelést is teljesen elveszti. Amikor én ezeket csak szomorúan megállapítom, rátérek most már felszólalásom során arra a harmadik kérdésre, (Meskó Zoltán: Csak gondolod, hogy rátérsz!) hogy a lengyeli ülése 1932 június 1-én, szerdán. 421 mezőgazdaságig birtokon minő katasztrofálisan deficites gazdálkodás folyik. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Legújabban, Tóth Ferenc igazgató alatt?) Nagyon jól méltóztatik tudni, hoigy az utóbbi időben a^ perek lavinája indult meg éppen a Gyűjteményegyetem ellen és nagyon hálásan elismerem, hogy a kultuszminiszter úr volt az, aki nagyon ügyesen, nem tudom honnan, milyen alapból, de szerenesésen ki tudta ezeket fizetni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Na látja! — Ellenzés jobb felől.) Mégsem lehetséges az, hogy a Gyűjteményegyetemet mindenféle kis adósságok terheljék. Kis követelések, apró számlák alapján állítólag cirka 100.000 pengővel tartozik mindenfelé a Gyüjteményegyetem, s még a napszámosok sem lettek kifizetve; szegény emberek, szegény kisiparosok nem kapták meg és nem kapják meg követelésüket. (Zaj) Én mégsem tudom ezt elképzelni és lehetetlennek tartom, hogy ez legyen a helyzet a Gyüjteményegyetemnél, mert hiszen a Gyüjteményegyetem, a köz kapott egy 3500 kat. holdnyi gyönyörű szép beinstruált birtokot, s azt öt év alatt.. • (Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: A képviselő úr elfogadta volna ezt a birtokot, mint ajándékot, vagy nem? —• Meskó Zoltán: Ahogy én ismerem: nem! <— Derültség. — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Erről lehet vitatkozni!) Körülnéztem volna. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Erről lehet vitatkozni!) Ha már a kultuszminiszter úr ezt a közbeszólást, illetve ezt a kérdést szíves volt hozzám intézni, én erre a következőleg válaszolok: elfogadtam volna, de jobban körültekintettem volna, magamat jobban körülbástyáztam volna ezekkel a lehetőségekkel szemben. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az ellen, hogy a búza ára le fog esni öt év múlva?) De nem lehet elfogadni egy ajánlatot és ugyanakkor nem jönni tisztába azzal, hogy azt az ingatlant milyen terhek és milyen yitalitiumok terhelik. Ezt az ingatlant terheli egy köteles rész, amelyre vonatkozólag semmiféle megállapodás nem történt. Ügy tudom, hogy voltak közben tárgyalások, de tulajdonképpen végleges eredmények nincsenek ezen a téren. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék befejezni beszédét. Klein Antal: Azonnal befejezem. En tehát ebből a három szempontból tartom szükségesnék ennek a kérdésnek idehozatalát és különösen abból a szempontból, hogy a kultuszminiszter úr találjon módot a védekezésre azzal a fenyegető veszéllyel szemben, amely itt az alapítványt éri, illetőleg esetleg érheti. Valami módon, nem tudom, a kultuszminiszter úrnak... (Ulain Ferenc: Vissza kell hozni Klebelsíberget!) Nem gondolom, hogy ezt^ a kérdést ő el tudná intézni és azt hiszem, éppen a kultuszminiszter úr meg fogja találni a módot és lehetőséget áz elintézésre. Mert láttam a legutóbbi időkben is, hogy már talált valaimit, egy olyan forrást, amelyből rövidesen segített, de szükségesnek tartom, hogy találjon tovább is módot és lehetőséget arra, hogy ez & kérdés a köz szempont jáJb ól közmegnyugvásra legyen elintézve. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) ösak pár perc áll rendelkezésemre