Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának S amelynek nevelése az ő kezükbe van letéve. Arra kérem tehát a miniszter urat, legyen szí­ves szakértőknek kiadni Horváth püspök úrnak ezt a tervezetét az iskolai kérdés megoldásáról és találjon addig is módot* az, alsópapság is, a tanítóság elvitázhatatlanul jogos és sürgős se­gítséget követelő panaszainak orvoslására, t. Karaí'iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Két héten belül értekezletet fogok tartani.) Amint erre vain lehetőség és mód, le­gyen szíves a miniszter úr ilyen megfelelő ja­vaslatokkal a Ház elé jönni, hogy ezt az egész­séges és okos elgondolást a gyakorlatba át tudjuk ültetni. (Karaí'iáth Jenő vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Előre bejelentettem.) Ami most már a középiskolák kérdését illeti, a magáim részéről is csatlakozom Eck­hardt igen t. képviselőtársam tegnapi fejte­getéséhez, hogy a mi középiskoláink sok tekin­tetben petrifikált formák között mozognak. Tegnap itt a Házban előkerült egy szombathelyi tanárnak pompásan bevált módszere az idegen nyelvek tanításáról. En a miniszter úrnak fel­hívom a figyelmét erre a módszerre, amelyet Lomositz tanár úr Szombathelyen nagyszerű eredménnyel bevezetett. Anélkül, hogy rekrimi­nálni akarnék és kedves volt tanáraimat bán­tanám, tényként kell leszögeznem azt, hogy mi nyolc évig tanultunk latinul, nem tudom, hány évig görögül, hat esztendeig németül, és ami­kor kikerültünk a gyakorlati életbe, édes-keve­set tudtunk latinul és görögül, és még keve­sebbet tudtunk németül. Miért? Azért, mert grammatikát tanítanak és nem nyelvet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig a középiskolának nem lehet a hivatása, hogy német, latin és görög nyelvtanárokat neveljen, hanem a középiskolának az a hivatása, hogy legalább is megadja az alapot arra, hogy ha valaki kikerül az életbe, meg tudja magát ér­tetni az élő nyelveken (Karaí'iáth Jenő vallás­és közoktatásügyi miniszter: Nagyon helyes!) és a latin nyelvből megkapja azt az alapot, amelyre szüksége van egyetemi tanulmányai­nak folytatásánál. T. Ház! Tény az, hogy a régi világban máskép tanították a holt nyelveket is. En na­gyon jól emlékszem rá, hogy öreg atyám még 80 éves korában is szótár nélkül olvasta Taci­tust. Erre ma már nincs példa, mert a túlhaj­tott, egyoldalú grammatizálás a tulajdonkép­peni nyelvtanítás hátrányára szolgál. Teljesen konoedálom és elismerem azt az álláspontot, amelyet Eckhardt igen t. képviselő­társam elfoglalt, hogyha él bennünk a magyar gondolat és ha él bennünk az a tudat, hogy a mi helyzetünk minket egészen új történelmi feladatok elé állított, akkor a megszállott terü­letek és a körülöttünk levő népek nyelvére ne­künk feltétlenül súlyt kell fektetnünk. Mi min­dig szavalunk, hogy reánk nagy vezérszerep vár a Duna-medencében, de ha ezt a vezérszere­pet be is akarjuk tölteni, akkor feltétlenül szük­séges, hogy a körülöttünk levő népek nyelvét megértsük. Sajnos, nálunk (mindenféle divat van, van angol divat* német divat, francia divat, csak egy nincs: magyar divat nincs. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Már 1929-ben mondottam!) Igaza van a miniszter úrnak, ott­voltam beszédlénél. Én is ezt négy esztendővel ozelőtt mondottam éhben a Házban. Amikor ezt a beszédemet mondottam, akkor helyeseit ne­kem a t. képviselőtársam, aki ma miniszter és akinek módja van arra, hogy aminek akkor helyeselt és amit ő akkor beszédében követelt, . ülése 1932 június 1-én, szerdán. * 41Ô azt érvényre juttassa a kultuszkormány politi­kájának élén, hogy a körülöttünk levő népek nyelvtanításának útját egyengesse a középisko­lákban. Egyébiránt a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Csatlakozom az előttem szólott Pintér László t. képviselőtár­sam azon megállapításához, (hogy az egyházi vagyon mint célvagyon, a múltban is minden­kor teljesítette hivatását, a kulturális és szo­ciális célt, amelyet tulajdonképpen hivatva volt teljesíteni, mindenkor a megfelelő módon és megfelelő időben, hűen, amiként azt hivatása előírja, teljesítette. Helytelen tehát az a meg­állapítás, amely a baloldalról, a szociáldemo­kratapárt részéről érte az egyházi vagyont, mert lehettek hibák, lehettek tévedések az egyes egyházi vagyonok kezelése körül, de magában véve a nagy célt mindenkor szem előtt tartot­ták. Az alapítványok,, különösen a közalapít­ványi vagyon kezelése körül — nagyon jól tud­juk — az utób'bi időben is súlyos hibák történ­tek. Meg vagyok győződve arról, hogy a kul­tuszminisztérium a maga részéről mindent megtesz, hogy ezen a téren a hibákat kiküszö­bölje. A magam részéről éppen a közalapítványi birtokok kezelése körül elfoglalt, talán túlrigo­rozus álláspontot nem osztom, mert a közalapít­ványi birtokok egyik nagyoblb komplexusa éppen az én vármegyémben terül el és tudom, hogy azokat a birtokokat kisemberek, kisbérlŐk százai és közép birtokosok bérlik, akik ma a lég­súly osabh és legnelhjezebb gazdasági gondok közepette viszik gazdálkodásukat. /Tudom, hogy ezekkel szemben a legrigoro­zusabb álláspontot foglalja el a kultuszmi­nisztérium, amikor ezek bérleszállítást kérnek. A kultuszminisztérium illetékes ügyosztályai mindenkor a legrigorozusabb álláspontot fog­lalják el. (Karafiáth Jenő vallás- és közokta­tásügyi miniszter: Nagy tévedés, képviselő úr!) Nagyon örülök, ha a kultuszminiszter úr ezt megcáfolja. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak tárgyilagos igazsággal!) Éppen ezt a célt akartam felszó­lalásommal elérni, hogy a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályai legyenek azon az állás­ponton, hogy szemügyre kell venniök a kis­emberek, a közép-, sőt még a nagybérlők egy­formán súlyos helyzetét is és a bérengedmé­nyekre, bérleszállításokra irányuló kéréseket méltóztassanak akceptálni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A másik oldalon szükségünk van minden fillérre!) Ezt akceptálom, de mi következik be, amennyiben ezt a rigorózus álláspontot méltóztatnak el­foglalni, amelyet a kultuszminiszter úr mos­tani közbeszólásával is képvisel? Az, hogy a másik oldalon sem tudja célját teljesíteni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Középen van az igazság!) Ameny­nyiben ugyanis ilyen rigorózusak, egyáltalán nem fognak semmit sem elérni, mert a kis- és középbérlők egymásután fognak tönkremenni, és képtelenek lesznek a jobb időkre megálla­pított haszonbéreket, amelyeket most már nem búzaalapon, hanem pengőalapon állapítottak meg, megfizetni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez így van!) Az én tiszteletteljes kérelmem az, hogy méltóztas­sék enyhébb álláspontra helyezkedni. Talán az egyházi vagyonnak, az alapoknak és köz­alapítványoknak is az az érdeke és célja, hogy a bérlők teljesíteni tudják azt a kötelezettsé­• 58*

Next

/
Thumbnails
Contents