Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának S amelynek nevelése az ő kezükbe van letéve. Arra kérem tehát a miniszter urat, legyen szíves szakértőknek kiadni Horváth püspök úrnak ezt a tervezetét az iskolai kérdés megoldásáról és találjon addig is módot* az, alsópapság is, a tanítóság elvitázhatatlanul jogos és sürgős segítséget követelő panaszainak orvoslására, t. Karaí'iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Két héten belül értekezletet fogok tartani.) Amint erre vain lehetőség és mód, legyen szíves a miniszter úr ilyen megfelelő javaslatokkal a Ház elé jönni, hogy ezt az egészséges és okos elgondolást a gyakorlatba át tudjuk ültetni. (Karaí'iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Előre bejelentettem.) Ami most már a középiskolák kérdését illeti, a magáim részéről is csatlakozom Eckhardt igen t. képviselőtársam tegnapi fejtegetéséhez, hogy a mi középiskoláink sok tekintetben petrifikált formák között mozognak. Tegnap itt a Házban előkerült egy szombathelyi tanárnak pompásan bevált módszere az idegen nyelvek tanításáról. En a miniszter úrnak felhívom a figyelmét erre a módszerre, amelyet Lomositz tanár úr Szombathelyen nagyszerű eredménnyel bevezetett. Anélkül, hogy rekriminálni akarnék és kedves volt tanáraimat bántanám, tényként kell leszögeznem azt, hogy mi nyolc évig tanultunk latinul, nem tudom, hány évig görögül, hat esztendeig németül, és amikor kikerültünk a gyakorlati életbe, édes-keveset tudtunk latinul és görögül, és még kevesebbet tudtunk németül. Miért? Azért, mert grammatikát tanítanak és nem nyelvet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig a középiskolának nem lehet a hivatása, hogy német, latin és görög nyelvtanárokat neveljen, hanem a középiskolának az a hivatása, hogy legalább is megadja az alapot arra, hogy ha valaki kikerül az életbe, meg tudja magát értetni az élő nyelveken (Karaí'iáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Nagyon helyes!) és a latin nyelvből megkapja azt az alapot, amelyre szüksége van egyetemi tanulmányainak folytatásánál. T. Ház! Tény az, hogy a régi világban máskép tanították a holt nyelveket is. En nagyon jól emlékszem rá, hogy öreg atyám még 80 éves korában is szótár nélkül olvasta Tacitust. Erre ma már nincs példa, mert a túlhajtott, egyoldalú grammatizálás a tulajdonképpeni nyelvtanítás hátrányára szolgál. Teljesen konoedálom és elismerem azt az álláspontot, amelyet Eckhardt igen t. képviselőtársam elfoglalt, hogyha él bennünk a magyar gondolat és ha él bennünk az a tudat, hogy a mi helyzetünk minket egészen új történelmi feladatok elé állított, akkor a megszállott területek és a körülöttünk levő népek nyelvére nekünk feltétlenül súlyt kell fektetnünk. Mi mindig szavalunk, hogy reánk nagy vezérszerep vár a Duna-medencében, de ha ezt a vezérszerepet be is akarjuk tölteni, akkor feltétlenül szükséges, hogy a körülöttünk levő népek nyelvét megértsük. Sajnos, nálunk (mindenféle divat van, van angol divat* német divat, francia divat, csak egy nincs: magyar divat nincs. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Már 1929-ben mondottam!) Igaza van a miniszter úrnak, ottvoltam beszédlénél. Én is ezt négy esztendővel ozelőtt mondottam éhben a Házban. Amikor ezt a beszédemet mondottam, akkor helyeseit nekem a t. képviselőtársam, aki ma miniszter és akinek módja van arra, hogy aminek akkor helyeselt és amit ő akkor beszédében követelt, . ülése 1932 június 1-én, szerdán. * 41Ô azt érvényre juttassa a kultuszkormány politikájának élén, hogy a körülöttünk levő népek nyelvtanításának útját egyengesse a középiskolákban. Egyébiránt a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Csatlakozom az előttem szólott Pintér László t. képviselőtársam azon megállapításához, (hogy az egyházi vagyon mint célvagyon, a múltban is mindenkor teljesítette hivatását, a kulturális és szociális célt, amelyet tulajdonképpen hivatva volt teljesíteni, mindenkor a megfelelő módon és megfelelő időben, hűen, amiként azt hivatása előírja, teljesítette. Helytelen tehát az a megállapítás, amely a baloldalról, a szociáldemokratapárt részéről érte az egyházi vagyont, mert lehettek hibák, lehettek tévedések az egyes egyházi vagyonok kezelése körül, de magában véve a nagy célt mindenkor szem előtt tartották. Az alapítványok,, különösen a közalapítványi vagyon kezelése körül — nagyon jól tudjuk — az utób'bi időben is súlyos hibák történtek. Meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszminisztérium a maga részéről mindent megtesz, hogy ezen a téren a hibákat kiküszöbölje. A magam részéről éppen a közalapítványi birtokok kezelése körül elfoglalt, talán túlrigorozus álláspontot nem osztom, mert a közalapítványi birtokok egyik nagyoblb komplexusa éppen az én vármegyémben terül el és tudom, hogy azokat a birtokokat kisemberek, kisbérlŐk százai és közép birtokosok bérlik, akik ma a légsúly osabh és legnelhjezebb gazdasági gondok közepette viszik gazdálkodásukat. /Tudom, hogy ezekkel szemben a legrigorozusabb álláspontot foglalja el a kultuszminisztérium, amikor ezek bérleszállítást kérnek. A kultuszminisztérium illetékes ügyosztályai mindenkor a legrigorozusabb álláspontot foglalják el. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagy tévedés, képviselő úr!) Nagyon örülök, ha a kultuszminiszter úr ezt megcáfolja. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak tárgyilagos igazsággal!) Éppen ezt a célt akartam felszólalásommal elérni, hogy a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályai legyenek azon az állásponton, hogy szemügyre kell venniök a kisemberek, a közép-, sőt még a nagybérlők egyformán súlyos helyzetét is és a bérengedményekre, bérleszállításokra irányuló kéréseket méltóztassanak akceptálni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A másik oldalon szükségünk van minden fillérre!) Ezt akceptálom, de mi következik be, amennyiben ezt a rigorózus álláspontot méltóztatnak elfoglalni, amelyet a kultuszminiszter úr mostani közbeszólásával is képvisel? Az, hogy a másik oldalon sem tudja célját teljesíteni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Középen van az igazság!) Amenynyiben ugyanis ilyen rigorózusak, egyáltalán nem fognak semmit sem elérni, mert a kis- és középbérlők egymásután fognak tönkremenni, és képtelenek lesznek a jobb időkre megállapított haszonbéreket, amelyeket most már nem búzaalapon, hanem pengőalapon állapítottak meg, megfizetni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez így van!) Az én tiszteletteljes kérelmem az, hogy méltóztassék enyhébb álláspontra helyezkedni. Talán az egyházi vagyonnak, az alapoknak és közalapítványoknak is az az érdeke és célja, hogy a bérlők teljesíteni tudják azt a kötelezettsé• 58*