Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-94
418 Az országgyűlés képviselőházának torzképet hordozzon magában, hanem meglássa saját egyíházának igazi arcát. T. Ház! Farkas István kifogásolta ai miniszter úrnak azt a megállapítását, hogy az iskola az egyház veteményeskertje. Ez történelmi tény, nem lehet megcáfolni, hogy amikor az állam abszolúte nem törődött még a népoktatással, akikor az egyház karolta fel az iskolákat, még pedig teljesen demokratikus szellemben, mert hiszen ha szegény ember tanulhatott a régi időben, az tisztán az egyház jó voltálból juthatott hozzá, hogy az iskoláit elvégezhesse. (Ügy van! a jobboldalon.) A másik, amit a képviselő úr felhozott, az egyháznak — ő szerinte — feudális volta. Ezt ő arra alapítja, hogy az egyháznak Magyarországon birtokai vannak. Visszautasítom, mint alaptalan vádat! Az egyház nem feudális. Az egyházi vagyon egy célvagy on, amely úgy a múltban, mint ma is teljesíti kötelességeit. Lehet, hogy bizonyos hiba van abban, hogy nem mutatják ki számszerűleg minden esztendőben a publikumnak, hogy ez a birtok milyen szociális, ez azonban nem változtat a tényeken: az egyházi birtokokat nagy és súlyos kulturális terhek terhelik. Tény az, hogy ezt a birtokot egyoldalúan mint papi birtokot beállítani: abszolút hamis beállítás. A legszegényebb katholikusok is, a katholikus proletártömegek is ezt a birtokot saját katholikus birtokuknak tekintik (Ügy van! a jobboldalon.) és nem hajlandók azt feladni. Ami azt a rekriminációt illeti, hogy nekünk még nincs autonómiánk, ezt ne tőlünk tessék rekriminálni ; mi az autonómiát sokszor követeltük, s mindig az állam részéről találtunk nehézségeket; valahányszor ez a kérdés a törvényhozás elé jutott, nem talált arra a megértésre, amelyet ebben az országban joggal elvárhatott volna. (Ügy van! a jobboldalon.) En magam is azon az állásponton vagyok, hogy igenis, szükség van az egyház isteni alkotmányának tekintetbevételével felépített katholikus autonómia létesítésére. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a költségvetés vallási célokra felvesz 1,097.000 pengőt, hát kérdem: ennek az 1,097.000 pengőnek nagyrészét nem a katholikus tömegek fizetik? Ez a katholikus tömegek adójából jön és abból nyer fedezetet. (Jánossy Gábor: Mindenkinek az adójából!) A többi egyházak segélyének a 65%-át is a katholikus tömegek fizetik, ami pedig pont a dupláját teszi ki annak, ami katholikus célokra a költségvetésben fel van véve. (Kóródi Katona János: Ez fáj a vörösöknek!) A képviselő úrnak kifogása volt a miniszter úr ama kijelentése ellen, hogy Ő a valláserkölcsi nevelésre t helyezi a fősúlyt. Nézete szerint elég, ha az értelmet fejlesztjük. T. Ház! A múlt század kultúrájának csődje éppen az ő állítását cáfolja meg. Miért jutott csődbe ennek a századnak kultúrája? Azért, mert itt egyoldalú kultúra volt, amely tisztára csak a technikára, az értelemre helyezte a fősúlyt, a jellemre, a szívre pedig abszolúte nem nézett. (Ügy van! a jobboldalon.) Láttuk a háborúban, hogy hova visz a kultúra; láttuk a munkanélküliek tömegében és látjuk odaát Szovjet-Oroszországban. (Ügy van! a jobboldalon.) Nemrégiben jelentek meg könyvek erre vonatkozóan; most is megjelent ismét Károlyi Imre grófnak «Az örvény szélén» című könyve, melyet a napokban olvastam. Igen sok helyes megállapítás van benne, de egyet elfelejt: hogy a mai gazdasági és szociális válság gyökerében er9%, ülése 1932 június 1-én, szerdán. kölcsi válság és hiába hozunk gazdasági, pénzügyi és financiális rendelkezéseket; ha alapjában és gyökerében nem fogjuk meg ezt a kérdést, akkor a készülő tragédiát elhárítani nem fogjuk tudni. Éppen ezért csodálom, hogy akad ma még politikus, aki nem látja be, hogy felületi kezeléssel^ ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet és nem látja meg, hogy egy morális válság az, amelyből mint forrásból buggyannak ki az összes megoldatlan problémák. (Jánossy Gábor: Moral insanity!) T. Ház! Ma a katholikus egyházzal szemben rekriminál a szociáldemokratapárt, hogy miért engedte idefejlődni ezeket a kérdéseket! Ezzel a kérdéssel szemben én egy másik kérdéssel felelek: miért támogatták mindig azt a politikát, amely száz éven keresztül minden térről, a közélet teréről az Egyházat viszsza szorítani igyekezett, miért üdvözölték mis-, dig azt a politikát, amely az erkölcsi igazságot* elválasztotta a gazdsági, szociális és egyéb kérdésektől? Azt mondani, hogy az anglikán egyházi férfiak megértették a kor szociális bajait és a katholikus egyház nem: ez a történelemnek teljes meghamisítása. Azok az anglikán részről felhangzott felszólalások a szociális problémák dolgában nem voltak mások, mint visszhangjai XIII. Leó és XI. Pius pápa körleveleinek. Továbbmegyek. Amikor még nem volt szociáldemokrácia, amikor annak még híre sem volt, már a szillabuszban IX. Pius kárhoztatta azokat az elveket, amelyekből kifejlődött a mai gazdasági válság. (Jánossy Gábor: A kapitalizmus túltengése!) Előkerült itt ebben a teremben két képviselő úr beszédében is a szellemi proletariátusnak, az állásnélkülieknek a kérdése. Ezzel a kérdéssel majd az egyetemekkel kapcsolatosan fogok foglalkozni, mert 15 perc alatt bajos mindent elmondani. Ennél a címnél a miniszter úr figyelmét felhivom az iskolákkal kapcsolatosan egy másik kérdésre. Tudjuk, hogy milyen bajban vannak a felekezeti iskolák és mennyi bajjal jár a párbérnek, az iskolai szolgáltatásnak behajtása. Ezt a kérdést egyszer már a gyökerénél kell megfogni. Horváth kalocsai püspök urnák van egy nagyon jó memoranduma. Mi falun látjuk, hogy ahol csak felekezeti iskola van, éppen azok bújnak ki a felekezeti iskolának terhei alól, akiknek birtokáról a béresek gyermekei megtöltik az iskolákat, de más vallásúak lévén, nem lehet iskolaadót reájuk kivetni. Ezt a kérdést meg kell oldani, mert éppen azok bújnak ki az iskolai terhek alól, akiknek azt viselniök kellene. 1868-tól 1924-ig megvolt az iskolai adó. Az iskolai adó révén mindenki teljesítette kötelességét az iskolával szemben. Tudom, hogy ma nehéz ezt a kérdést megoldani, azonban elő kell készíteni a megoldást, mert elvégre egyszer ezt a kérdést kardinálisán meg kell oldani és akkor gondoskodás lesz az iskolákról és kivonjuk azokat a súrlódási felületeket, amelyek a hivők és a tanítók és a papok közt vannak. Én köszönöm a miniszter úrnak, hogy Petrovácz képviselőtársam határozati javaslatához hozzájárult, mert tény az, hogy ma falun a pap, a tanító, a községi orvos, egyáltalán ai községi alkalmazott exisztenciájának gondjaival küzd és nem lehet azt várni, hogy akik állandóan a lét gondjaival küzdenek, úgy neveljék a rájuk bízott nemzedéket, amikor a mai világban amúgy is hajlamosak az emberek elégedetlenségre, hogy a maguk elégedetlenségét és keserűségét át ne plántálják arra a nemzedékre,
