Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

404 Az országgyűlés képviselőházának ennek ahhoz? (Pintér László : Felelek rá, legyen nyugodt!) A hercegprímás a következőket mondja (olvassa): «Hiába hoznak fel a halotthamvasztás hirdetői s propagálói elméletük és gyakorlatuk igazolására különféle gazdasági és egészségügyi okokat, indokolásaik mögött az igazság az, hogy hiányzik belőlük a feltámadás reménysége, nem akarnak hinni a feltámadásban és főként félnek az örök büntetévstől, amely az örök élettel esetleg jár a földi élet bűneinek következményeként». E megállapítással ellene szegül egy olyan kívánságnak, amelyhez végre az egyháznak semmi köze sem lehet., Mit mond a másik főpapi Mennyivel messzebb megy, mennyire világosabb! (Meskó Zoltán: Mindenki égesse el otthon magát!) Erről a kérdésről, az Isten fogalmára vonatkozóan Baltazár református püspök a következőket mondotta (olvassa): «Ennek a hatalomnak — t. i, az isteni hatalomnak — is olyan mindegy, hogy a föld egy darabban, vagy milliárd porszemben őrzi és tárja-e elé halottait. Ez a hatalom mindenható hatalom. Határok, korlátok, fokozatok nincsenek benne; ha semmiből világmindenséget tudott teremteni, akkor a porból jött és porrá vált testet egy intésre össze tudja parancsolni, mihelyt úgy akarja.» Tessék itt megállni, t. uraim! A vallásról beszélnek itt s az egyházakat támogatják. Azt mondják önök, hogy valláserkölcs kell. Tessék ezt a két felfogást összehasonlíani! Tessék a gondolkozó ember elé állítani azt, hogy az egyik egyház főpapja azt mondja, hogy nem szabad az embert elégetni, mert ez ellenkezik a dogmával, mert nem támadhat fel. (Pintér László: Azt nem mondta Serédi, mert nem ellenkezik a dogmával!) Szó szerint így van. (Pintér László: Dehogy van úgy szó szerint!) A másik főpap pedig azt mondja: az Isten olyan nagy hatalom, hogy akárhogy szétszóródott is a világ különböző részeibe, hatalmánál fogva egyesíteni tudja. (Pintér László: Jobban el kell olvasni, képviselő úr!) Jól elolvastam. (Pintér László: Rosszul olvasta el! —' Meskó Zoltán: Rosszul magyarázza!) Egészen jól magyarázom; egészen világosan, egészen érthetően. Az egyházaknak ez a szelleme, ez a viszszafelémenés, ez a visszakívánás és mindennel szembeszállás azt jelenti, hogy az egyházak — éppen azért, mert a katholikus egyház feudális és nagy birtoka van — szolgálják a régi gazdasági rendet és csak függvényei annak a vagyoni helyzetnek, amelyben vannak. Szomorú dolog az, hogy itt nálunk ma ezen a szemponton keresztül mérik egész kultúránkat. Hiszen művészetünk, irodalmunk az utóbbi évtizedben ahhoz volt kötve, hogy az illető beleilleszkedett-e a kurzus szellemébe, vallott-e jó keresztény szempontokat és főleg hogy politikailag tett-e szolgálatot ezen a területen a kormányzatnak. (Jánossy Gábor: Csak a tehetség volt irányadó!) Bocsánat, nagyon sok tehetség nem érvényesült. Ady Endre kétségtelenül zseniális ember volt. (Jánossy Gábor: TTgy van! Elismerem!) Petőfi Sándor is az volt (Jánossy Gábor: A legnagyobb a világon!) s az is marad örökre. Petőfi Sándor verseit ma sem engedik szavalni, Ady Endréét sem lehet, pedig míg királyunk volt Magyarországon azt is el lehetett szavalni Petőfitől, hogy «Akasszátok fel a királyokat!». Ma pedig nem flehet Petőfi Sándornak «Az Apostolok»_ című versét és egyéb verseit elszavalni. (Zaj. — Jánossy Gábor: Már alig vannak királyok! Nem igen lehet akasztani őket!) Nem arról beszélek, hogy vannak. — higyje el, nem kívánom vissza a királyokat — de tény az, 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. hogy a kultúrában a színpadokon is megnyilatkozik ez a szellem, ott is érvényesül és főleg a filmnél, a moziknál. Ezeknél mindent, ami új, ami az életet hűen tükrözi vissza, el akarnak fojtani. Pedig ha megnézi valaki az anglikán egyházat, vagy a Svájcban és Németországban levő különböző egyházakat, akkor azt látja, hogy az az anglikán egyház, amely például a legközelebb áll a katholikus egyházhoz, (Pintér László: Tévedés, raegfor dítva van !)^ Angliában a tőke ellen is ha.rcol nyíltan, világosan; ott kinn papok olyan könyveket írtak, amilyeneket Magyarországon nem lehet írni. (Pintér László: XIII. Leó pápa körlevele után!) Ezek képviselik az igazi isteni gondolatot, ezek képviselik Krisztus szellemét, nem pedig azok, akik korlátozzák a szólásszabadságot, akik korlátozzák a művészi szabadságot (Meskó Zoltán: Tessék elolvasni Csávossyt és Muckermann pátert!) és akik — nem tudom — egy bizonyos szoborban vallásgyalázást és erkölcsrontást látnak. Ezeket mind figyelembe kellene venni és a vallást, a kultuszpolitikát ezen keresztül kellene megítélni, nem pedig azokon a szemnontokon keresztül, amelyeken keresztül itt megítélik. A tanítókról örvendetesen többen beszéltek. A tanítóknál azonban fontos volna az, hogy a népoktatással végre elérjünk odáig, hogy a tanítók, akik valóban a nemzet napszámosai, ne legyenek kulik, agyonnyomorított szegény emberek ptt kinn a falvakban, mert igazuk van azoknak, akik azt mondották, hogy a tanítón múlik minden, a tanítón múlik az, hogy a nép mit tud, mert a falusi nép nem kap más oktatást, nem ért máshoz, mint ahhoz, amit a tanítótól tud. Tehát meg kellene jól alapozni a tanítónak exisztenciáját, úgy megalapozni, hogy ne nyomorogjon és ne legyen kénytelen olyan életet élni, amilyen nyomorúságos életet sok helyen, kisebb helyeken, akár az állami, akár a felekezeti, de különösen a felekezeti tanítók élnek. Ezeken az állapotokon valahogy segíteni kellene, mert ez a kultúrának az alapja. (Esztergályos János: Kevesebb csendőrt és több tanítót!) Amíg Magyarországon analfabéták vannak, amíg ott tartunk, hogy vannak gyermekek, akik iskola nélkül nőnek fel akármilyen ok miatt, addig ne beszéljünk kultúráról, ne beszéljünk kultúrfölényről, mert addig nincsen semmiféle kultúra. Mert hol kezdődik a dolog? Mi lesz a magyar néppel, ha nem tatamii? Hiszen gyors, gondolkodó, fürge ember kell úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban, ahol mechanizálás megy végbe. Hogy tud alkalmazkodni a műveletlen ember? Annak alkalmazkodnia kell, máskép nem tud munkához jutni, A műveletlen emberben lévő erőt nem lehet kihasználni, tehát elvész a nemzeti munkaerőnek nagy része. Az egyetemeket már inkább leépíteném; inkább ott takarékoskodnám és a népoktatást fejleszteném. Igaz, hogy az elmúlt években történt sok haladás ezen a téren és ezt kellene folytatni legelsősorban is, mert amíg itt eredményt el nem érünk, nem mondhatjuk, hogy bekapcsolódunk a művelt nyugati államok sorába. Annál nagyobb szégyent nem tudok elképzelni, mintha egy országban felnőhetnek az emberek a nélkül, hogy iskolába járhatnának. Részben az iskolahiány, részben a túlzsúfoltság^ és részben a szegénység az oka a nem iskoláztatásnak. (Ügy van! Ügy van!) Ha segíteni alkarnak a magyar népen és