Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. 405 gondolnak a jövőre, akkor tessék ott kezdeni, hogy ha nincs is a parasztgyermeknek cipője, ruhája és nincs módja a szegény embernek, hogy iskolába jara'thassia gyermekét, legelsősónban azt kell lehetővé tenni, hogy minden gyermek, aki itt születik, aki itt felnő, feltétlenül iskolába járhasson . és legalább _ írniolvasni megtanuljon, legalább ennyit tudjon és igy induljon él az élet küzdelmeibe. De hol tartunk az iskolával? Az iskola, amint a miniszter úr mondotta, veteményeskertje kell, hogy legyen az egyházaknak. De ez nem elég a lélek üdvösségéhez. Ez a veteményeskert az életben nem jelent semmit, csak azt, hogy az ember hihet valamiben, de nem tud semmit. Már pedig tudás nélkül, munkaképesség nélkül, alkalmazkodóképesség nélkül megélni nem lehet és akkor ez az erkölcsi nevelés, amelyet a miniszter úr olyan nagyra tart, mind elvész, mert ha az illető kikerül az életbe, semmivé, hamuvá válik. Ha ellenben értelmes az ember, nem züllik el, bármilyen nyomorba is jut. Minél műveltebbek a széles néprétegek, annál könnyebb a* megértés, annál könnyebben átlátják a dolgokat és megismerik az összefüggéseket. Ez most teljesen ki van zárva. (Pintér László: Mindenütt a szocialisták öntötték az ágyúkat! — Reisinger Ferenc: Önök megáldották a fegyvereket! — Pintér László: Maguk meg csinálták a gránátot! Nincs semmi szemrehányni való! — Kabók Lajos: Parancsolták! Frontra küldték, aki nem csinálta! — Pintér László: Maguk csinálták! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Meskó Zoltán: Kerestük önöket a fronton! — Reisinger Ferenc: En meg a képviselő urat kerestem! — Zaj. — Meskó Zoltán: En ott voltaim! — Reisinger Ferenc: Nem láttam! Nagyon kevés ideig lehetett ott a képviselő úr!) Reisinger Ferenc, Kábák Lajos és Meskó Zoltán képviselő urakat rendreutasítom. Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger Ferenc képviselő urat másodszor rendreutasítom. Kérem a képviselő urakat, hogy ne beszélj ének. (Meskó Zoltán közbeszól.) Meskó Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, maradjon csendben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Reisinger Ferenc képviselő urat már kétszer rendreutasítottam és újból figyelmeztetem,^ maradjon csendben. (Zaj.) Kérem, ha a képviselő urak az elnököt nem respektálják és nem engedik szóhoz jutni, akkor természetesen abba a helyzetbe hoznak, hogy kénytelen leszek szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni. A tárgyalás lefolyását biztosítanom kell, ez a kötelességem. Farkas István képviselő úr, tessék folytatni beszédét, a többi képviselő úr pedig maradjon csendben. Farkas István: Azt követelem a magyar államtól, hogy a magyar népet oktatásban részesítse, iskolát adjon számára, s a kultuszkormánynak az legyen a politikája, hogy ahol nincs cipő, nincs ruha, nincs kenyér, ott is tegye lehetővé, hogy a gyermekek iskolába járjanak. (Ügy van! Ügy van! a szélgőbaloldalon.) Ez elemi feltétele az állami életnek. E nélkül ne beszéljenek önök ezeréves alkotmányról, ezeréves nemzetről, ha ezer év után még mindig vannak ebben az országban olyanok, akik nem tudnak írni és olvasni és olyan helyzetben vannak, hogy nem tudnak iskolába járni. Ez az első szégyenfolt, amelyet el kell törölni ennek az országnak, ennek a nemzetenk a testéről. Ezt ismerjék be az urak," mert ezt a szégyenfoltot senki sem tagadhatja le. A legnagyobb szégyene a XX. századnak, hogy Magyarországon még vannak olyan emberek, akik nem tudnak írni-olvasni. Nem akarok beszélni az iskolák túlzsúfoltságáról, erről már mások beszéltek, de rá kell térnem arra a bizonyos próbavizsgára. Gyönyörű szép kultúrpolitikát éltünk mi itt át. Volt nálunk numerus clausus, megszabályozták az emberek életét, hogy ki ne menjen főiskolára. Most a középiskolát szabályozzuk szintén numerus clausus-szal, rostavizsgákkal, hogy ne legyen nálunk túlterjedt az intelligencia. Hát mi lesz a többi emberrel! Mit csináljanak az emberek 1 Jobb volna, ha ott kezdenék, hogy ne szüljenek az anyák gyereket; becsületesebb, rendesebb ^ szempont ez, becsületesebb felfogás ez. Mondják ezt ki nyíltan, mert hiszen korlátozni akarják a tanulást. Mezőgazdaságunkban a mezőgazdaságban született népesség nem tud elhelyezkedni, iparunk leépült, az ipari munkásság bolyong az egész világon, sehol sem talál munkát; most arra kényszerítjük, hogy ne tanulhasson, ne járhasson iskolába, ne képezhesse^ magát, ne szedhessen fel valamit a középiskolákban, vagy a felsőbb iskolákban, amivel talán valahol, a világ valamely részén érvényesülni tudna, hanem maradjon tudatlan. Micsoda politika ez% Nemzeti politika, kultúrpolitikaié az, amely megakadályozza a tudást? Mindenkinek lehetővé tenném, hogy a legtöbbet tudjon, azután menjen praktikus pályára. Igen. de az urak ttéves, helytelen felfogásban vannak, mert azt mondják, mi vagyunk a középosztály, az úri osztály, mi tehát a magunk gyermekeinek lefoglaljuk a hivatalokat, ez a mi terrénumunk, a proli és a görnyedő szegény gyermek maradjon csak lent a piszokban, ne emelkedhessek fel a kultúra magasabb fokára és ne szerezzen annyi ismeretet, mint egy jobbmódú. (Pintér László: Ezt már mégsem lehet mondani!) Miért nem törődnek akkor az alsóbb nép osztályokkal, hiszen azokkal is törődni kellene? Ha van egy átfogó nemzeti gondolatuk, szabályozzák a dolgokat úgy, hogy mindenki megélhessen, mert hiszen ez csak nem megoldása a kérdésnek. Nagyon mérgelődött, az előbb a t. képviselő urak egy része, amikor Kéthly Anna képviselőtársunk a leventékről beszélt. Nem akarok ennél a kérdésnél hosszasabban időzni, de meg kell említenem azt, hogy ami a leventekérdés körül történik, az egyenesen visszaélés azzal a testnevelési gondolattal, amelyet a kultúrállamokban többé-kevésbbé modern formák között csinálnak. Itt, ahol csendőrkáplároknak és volt zupás őrmestereknek a kezébe adták sok helyütt ezeknek a kérdéseknek az intézését, úgy csinálják, mint ahogy annakidején a régi ármádiában, az osztrák-magyar hadseregben a pofozást csinálták. Ahogyan akkor azt a bakát bevitték a tanyáról s öszszepofozták, most az értelmesebb fiút városban és falun egyaránt összepofozzák és beleverik az úgynevezett fegyelmet. Kéthly Anna képviselőtársunk nem tudta elmondani, de mi történt például Tápiószelén, amely itt van Budapest mellett. (Esztergályos János: Mi történt Tápiószelén?) Tápiószelén kétféle bál volt; az egyik helyen a parasztlegények, a másik helyen az urak jöttek össze. A helyzet az, hogy Derék Sándor leventeoktató a múlt héten lelőtt két gazdalegényt, Szegedi Kálmánt és Szegedi Jánost, ez lett a két bál, a mulatság vége. Ez a leventeoktató egy nyugalmazott őrmester, a gazdafiúk közbecsülésben álló em55*