Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1932 május 31-én

} kedden. 401 1928-ban interpellációt intéztem a kultuszkormányhoz és akkori nagy kultuszminiszterünk a legbölcsebben vázolta ezt a helyzetet, amikor a következőket mondotta (olvassa): «En már két évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdtem a belügyminisztériummal és a pénzügyminisztériummal azért, hogy ezeket a járulékokat a polgári község viselje. Ez a kívánság mindenesetre jogos, mert hiszen a mi népoktatási törvényünk szerint a felekezet csak fakultatív iskolafenntartó, iskolafenntartásra nem kényszeríthető és bár a felekezetek, szerencsére, ragaszkodnak iskolájukhoz, elvileg azonban elképzelhető azon eset, hogy a felekezet azt mondja: kérem, én ennek eleget tettem, de & jövőben nem vagyok hajlandó, mert ha adófizetőim nem képesek fizetni, feladom az iskolát. Milyen helyzet áll elő akkor? Akkor előáll az 1868 : XXXVIII. te. alapján a polgári községnek kötelezettsége, hogy iskolát állítson fel, tekintet nélkül arra, hogy 50%-nál nagyobb-e a pótadó vagy sem.-» Akkor még azt is mondotta a kultuszminiszter úr, hogy tárgyalásokat kezdett a másik két tárcával, ahová ez a kérdés tartozik, a pénzügyivel és a belügyivel, hogy végleges eredményt, végleges megállapodást érjen el. Sajnos, ez még ma sem következett be, pedig e miatt lehetetlen helyzetek állanak elő. Egyes községekben például van egy felekezeti iskola. A község Összes lakosainak gyermekei odajárnak abba az iskolába felekezeti különbség nélkül. Van ott esetleg egy nagyobb birtok, van ott egy nagyobb iparvállalat, amelynek összes alkalmazottainak gyermekei, sőt esetleg magának a ltulajdonosnak gyerekei is odajárnak. Mivel ő más felekezetű, mint az iskolafenntartó, semmivel sem járul hozzá ennek az iskolának a fenntartásához, mert tandíjat szedni nem szabad. A legtöbb egyházközségben a polgári község azután vállalta ezeket az iskolaterheket részben vagy egészben, azonban a községek háztartását felülvizsgálni és ellenőrizni hivatott miniszterközi bizottság, ha a község pótadója 50%-nál magasabb volt, törölte ezt a hozzájárulást, nem gondolván azzal, amint az akkori miniszter úr is kifejtette, hogy ezáltal előfordulhat •MZ il/j eset, hogyha az- egyházközség anyagi ereje kimerül, a polgári község lesz kénytelen az iskolát fenntartani és akkor nagyon sokkal többel, mint adójának 50%-ával fog hozzájárulni az iskolafenntartáshoz. Itt említem meg, hogy például a gömörtornyai egyházmegyében 12 polgári község vállalta ezt a terhet, a miniszterközi bizottság azonban csak hat esetben engedélyezte, hat esetben nem engedélyezte, 14 község pedig egyáltalában nem vállalta. Az, alsóborsodi egyházmegyében például csaknem az összes polgári községek jól felfogott érdekükben vállalták ezt a terhet, a mai helyzetben azonban egyik sem vállalja, tehát a legrettenetesebb helyzet áll be a felekezeti iskolák számára. Azután bekövetkezett az, amit már a mai szónokok közül is többen felemlítettek, hogy a lelkészek és tanítók hónapokon keresztül nem jutnák illetékes javadalmaikhoz, továbbá, hogy a lelkészek még ma is fizetéskiegészítésüket 27, a tanítók pedig 21 pengős búzaár alapon kapják meg, Hogy ez mit jelent, méltóztassék kiszámítani: fizetésüknek kétharmadát és egyharmadát veszítik és e mellett a többi tisztviselők fizetésének csökkentésével még az ő fizetésüket is csökkentik. T. Képviselőház! Igen kérem a t. kormányt, segítsen ezen a kérdésen bármilyen módon, különösen a községek hivatott vezetői, lelki vezérei teljesen tönkremennek és kétségbeejtő helyzetbe jutnak. Ellenére ezeknek a nagy bajoknak, az Egyetemes Konvent mégis a legnagyobb mérséklettel formulázza meg az ő kérését és csak azt kérte a kormánytól, hogy az államsegély hagyassék meg az 1931/32-es alapon, a közsegélyek ne csökkentessenek, hogy az egyházi adókból befolyó összegeket ne lehessen lefoglalni az állami adóhátralékokra, továbbá hogy azok az egyházközségek, amelyek az iskolafenntartáshoz hozzá akarnak járulni, azt minden további korlátozás nélkül megtehessék. El kell ismernem és köszönetet kell mondanom a kultuszkormánynak azért, hogy ezt a memorandumot a legnagyobb megértéssel fogadta s indokaival együtt magáévá tette. Sajnos azonban, ezt az álláspontját az előttünk felkvő költségvetésben nem tudta érvényesíteni és ennélfogva ismét elképzelhetetlen nagy csökkentések következtek be az egyházak és iskolák dotálása terén. így például a protestáns egyházak támogatására, mint a lelkészek illetményéhez való hozzájárulás a múlt költségvetési évben 2,049.285 pengő volt felvéve, ebben az évben azonban már csak 1,989^614 pengő van felvéve. A korpótlék július 1-étől 10%-kai kevesebb, holott az eddig is csak 50%-ig volt valorizálva. Ez a legnagyobb méltánytalanság a lelkészekkel szemben. Hiszen a többi tisztviselő általában szolgálati évei után magasabb fizetési osztályba jut. Ez a lelkészeknél nincs meg. Egy kongruás lelkész szolgálhat akár 50 esztendeig, mindig csak ugyanazt a járandóságot élvezi. A protestáns lelkészek többnyire nagycsaládúak, a vidéken laknak, a gyermekeiket iskoláztatni a városba kell küldeniök, úgyhogy a legtöbb lelkész abba a helyzetbe kerül, hogy gyermekét többé nem tudja neveltetni. Azután a lelkészi nyugdíjaknál a csökkentés 8%-os, és a családi pótlék éppen úgy csökkent, mint a többi tisztviselőnél. Az «egyéb hozzájárulások» címénél a protestáns egyházak támogatásánál 14%-os a csökkentés, az adócsökkentési segélynél újabbl0%, a közigazgatási segélynél 30%, a nyugdíjintézetnél 15%, az állami támogatás további vonalain pedig, mint a közalapok, a teológiai akadémia segélye, kerületi segélyek, intézményi segélyek, személyi segélyek, építkezési segélyek, 10—50%-os az ezévi csökkentés. Az elemi népiskolák a multévi 20,713.770 pengő előirányzata most 16,817.250 pengő, tehát majdnem négy millióval kevesebb, mint a múlt esztendőben. Ha mármost hozzávesszük azt, hogy 206 tanítóval van több, mint a múlt esztendőben, akkor ez a csökkentés horribilis méreteket ölt, amelyet nem bírhatnak el az egyházak. A tanítói fizetések csökkentése ugyanaz, mint a többi tisztviselők kategóriájában. A tandíjkárpótlás csökkentése újabb 20%, holott ez eddig is csak 20%-ban volt valorizálva. A középiskolák fizetéskiegészítési államsegélye 10%-kal kisebb, mint az előző költségvetési esztendőben. Ez középiskoláinknál katasztrofális helyzetet teremt. Csak példának hozom r fel a miskolci ősi, nagymultú református reálgimnáziumot, amely számtalan nagy embert adott ennek a nemzetnek, amely a gyártelepek, az ipartelepek közepén van, ahol fokozottan szükséges a valláserkölcsi nevelés. Ez a gimnázium, mely a vagyonát hazafias szempontból hadikölcsönbe fektette és elvesztette, ma nem tudja tanárait fizetni. (Mozgás.) Kérem a kultuszminiszter urat, hogy bármi módon ezen a gimnáziumon segítsen, mert különben elvész,