Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

400 Az országgyűlés képviselőházának fog lezajlani, ha kis számban is, de Magyarország feltétlenül képviseletet nyerjen és ott azok, akiknek arra reményük van, hogy nemzetközi viszonylatban a legelsőrangú helyezést vagy bajnokságot érhessék el, igenis kiküldettessenek és ezáltal a magyar névnek és a magyar becsületnek nagyobb propagandát szerezhessenek, mint ezer megfizetett cikk, amely kis külföldi zuglapokban jelenik meg. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan azt a kérelmet terjesztem a kultuszminiszter úrhoz, méltóztassék azt a régi Jankovich-féle rendeletet, amely megtiltotta a középiskolások számára a nyilvános sportegyesületekben való szereplést, megreformálni, vagy hatályon kívül helyezniA KISOK fennállása óta ugyanis a magyar labdarúgás, amely szintén nemzetközi viszonylatban nagy eredményekre tekinthet vissza, teljesen elsorvadt és elsenyvedt, mert nem találja meg az utánpótlását a középiskolás diákságban, akik azóta egészen más rendszerben nevelődnek a sportok terén. Nagyon helyeslem, ha a sportoló középiskolás ifjúság állandó orvosi felügyelet és orvosi ellenőrzés mellett sportol, azonban adassék meg neki a lehetőség az «ép testben ép lélek» elvének gyakorlására és ennek az elvnek kifejlesztésére. T. Ház! Még csak egy-két kérdést szeretnék egészen röviden érinteni. Tiltakoznom kell az ellen az újabban felvetett numerus clausus-gondolat ellen, amely a rostavizsga intézményében akar megnyilvánulni. Én ezzel szemben inkább a felvételek könnyítésének álláspontján állok és inkább a szegény diákok támogatását szeretném látni. Szívási próbák helyett a tudományszívási próbákat szeretném meghonosítva látni. Azt szeretném, ha a ma diákja, aki ma jár a középiskolába és ma kerül a főiskolára, ugyanolyan szeretettel és kegyelettel emlékezzék meg az ê alma materéről, mint én azokról az iskolákról, amelyekbe szerencsés voltam járni, ma itt megemlékezhetem. Azt hiszem, hogy az igazi kereszténység abban a krisztusi szózatban nyilvánul, amely az «eresszétek hozzám a kisdedeket» elvét hangoztatta, amellyel szemben áll a keresztény szellemnek az a megcsúfolása, amely a numerus clausus jegyében visszariasztja a jelentkezőket és lelakatolja az ajtókat a tanulni vágyó és tudományszomjas ifjúság előtt. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.), T. Ház! Éppen azért, mert még mindig ilyen intézkedéseket látok az igazi szeretetnek és az igazi kultúrának jelei helyett, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kultuszminiszteri költségvetést magamévá tehessem. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következk? Brandt Vilmos jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Teljesen egyetértek Vázsonyi János t. képviselőtársammal abban, hogy közoktatásunknak legelső feladata az, hogy ne legyen Magyarországon analfabéta. Nem érthetek azonban vele egyet a felekezeti iskolák kérdésében. A felekezeti iskolák fenntartását én ugyanis nemzeti szempontból, jövőnk szempontjából feltétlenül szükségesnek tartom, mert elsősorban a felekezeti iskolák biztosíthatják ai valláserkölcsi nevelést. (Farkas István: Más iskolák nem?) Biztosíthatják, de mégis a felekezeti iskolák biztosíthatják legjobban. (Farkas István: Tévedés!) T. Ház! A kultusztárca költségvetésénél 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. minden évben rá szoktam mutatni az egyházak és felekezetek által fenntartott iskolák helyzetére. Hangoztattam mindig, hogy ebben a szegény országban a legnagyobb takarékosságra van szükség, és egy fillért sem szabad ok nélkül kiadni. Hangoztattam ezt már akkor is, évekkel ezelőtt, amikor még nem voltak meg a következményei annak, hogy ehhez az elvhez nem a legszigorúbban ragaszkodtunk. Hangoztattam azonban évek óta és hangoztatom ma is és különösen ma, a mai nyomorúságos helyzetben azt, hogy amikor ia valláserkölcsi nevelés megadásának lehetőségéről van szó, akkor nagyon meg kell fontolni minden megszorítást, mert esetleg a legkisebb elvonás is már végzetes következményekkel járhat és egész generációk erkölcsiségére, lelki életére lehet nagyon káros befolyással. • Mint más években, úgy most is ai református ügyekből indulok ki, mert azokat ismerem leginkább, de meggyőződésem az, hogy azok a kérdések, amelyeket érinteni fogok, majdnem ugyanazok, legalább is nagyon hasonlatosak a többi felekezeteknél felmerülő kérdésekhez, felszólalásommal tehát azoknak érdekeit is éppen úgy kívánom szolgálni. T. Ház! A református egyetemes konvent a múlt ősszel előterjesztést^tett a kormányhoz, amelyben vázolta az egyház nyomorúságos, válságos helyzetét. Rámutatott többek közt arra, hogy amidőn a halhatatlan emlékű Tisza István gróf a III. egyházi törvénycikket az egyházi adózásról életrehívta és ennek alapján az 1848 : XX. tcikk 3. %-ú szerint államsegélyünk megállapíttatott, iákkor ez 3,195.200 korona volt és ennek 73*75% 2,356.640 korona fordíttatott adócsökkentési segélyekre ama egyházközségek részére, abol az adózó hívek túl voltak terhelve. Megcsonkíttatásunk után ez ű.z összeg már alaposan meg lett nyirbálva, mert csak 1,826.390 korona lett adócsökkentésre fordítva, míg 1931/32-ben csak 548.611 pengő fordíttatott erre ,ai célra. Az 1914/15. költségvetési évben az ladósegélyes egyházközségek átlagosan évi 1350 korona támogatásban részesültek, ezzel szemben az 1931/32. évben az adósegély összege már csak 529 '56 pengő volt átlagosan egy-egy községre számítva. Ha még rámutatok arra a körülményre, hogy a békebeli adócsökkentési segély meghatározásánál az egyházközségek különböző alapjának kamatjövedelme is tekintetbe lett véve, amely kamatjövedelmek, mint a hadikölcsönök utáni jövedelmek, teljesen megszűntek. akkor ebből kitűnik, hogy az egyházközségek a legválságosabb helyzetbe kerültek. Ezután jött az a körülmény, hogy a kormány felemelte a tanítói javadalmak hozzájárulását az egyházközségek részéről és így az a helyzet állott be, hogy amíg azelőtt circa 10%-os hozzájárulás volt az egyes egyházközségek részéről, ez újabban az 1931/32. költségvetési évben már felemelkedett 30*43%-ra. Ezenfelül az egyházközségek viselték az iskolafenntartással járó összes dologi kiadásokat. A következő csapás akkor érte az egyközségeket, amikor a búza ára rettenetesen lezuhant. így az egyházközségek,^ illetőleg az egyházak egyes tagjai nem tudták^ többé azokat a pénzbelileg vállalt kötelezettségeket fizetni, amelyeket a 30 pengős búzaár mellett vállaltak. Ezután következett talán a legnagyobb csapás,^ amely az egyházközségeket érte, amikor a békebeli hat és félszeresére felemelt tanítói nyugdíjjárulék is az iskolafenntartó egyházakra háríttatott. Ebben a kérdésben már