Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. 399 egyetemi felvételt kérőnek milyen a középiskolai végzettsége és ne méltóztassanak lehetőséget adni arra, hogy amíg jelesen végzett középiskolai tanulók nincsenek felvéve az egyetemre, addig protekció útján elégségesen végzett tanulók igenis felvételt nyerhessenek. Mert vagy van numerus elausus, vagy nincs, vagy van rosta, vagy nincs, de ha van, az a rosta ne legyen lyukas és ne essék rajta keresztül az, , aki éppen bármilyen szempontból is kedves. Az egyetemek kérdésével kapcsolatosan legyen szabad szóvá tennem a tanítóképzés ügyét is. Helyesnek tartanám, ha a tanítóképzést is az egyetemre helyeznék át és a tanítóképzőkre fordított összeget diákjóléti célokra lehetne juttatni. így a tanító- és tanárképzés is szorosabb összhangba kerülne egymással, és ezáltal a két intézmény, a közép- és népiskola magának a nevelt gyermeknek a szempontjából is szorosabb kapcsolatba juthatna. Hasonlóképpen az elsorvadt és jelentőségnélküli polgári iskola helyébe a nemzeti népiskola felállítását szeretném látni. (Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: Földmívesiskolák!) A szűkre szabott beszédidő, sajnos, nem ad módot arra, hogy ehhez a tárgyhoz részletesen hozzászólhassak, de ha erre vonatkozólag bármikor külön vita támadna, vagy a miniszter úr igen helyesen ebben az irányban ankétot tartana, szívesen szolgálok az erre a témakörre tartozó memorandummal. Lehetetlennek kell tartanom, hogy egyes községekben, ahol négy hitfelekezeti iskola van, mindegyikben egy-egy tanító egy teremben hat osztályt egyidőben tanítson. Ma, sajnos, nagyon sok községben ez a helyzet, ami azt jelenti, hogy a tanítónak szizifuszi munkát kell végeznie és lehetetlenné válik számára, hogy tényleges, tökéletes kiképzést nyújthasson növendékeinek, (Mikecz István; Ilyen már nincs!) Van. Ha méltóztatnék kívánni, nagyon sokat tudnék felsorolni. A néptanítók szizifuszi ^munkájával szemben azonban nem látjuk arányban azt a jutalmat, amit a tanítóknak tényleg adni kellene, (Rakovszky Tibor: Ez tény, ez igaz!) pedig, méltóztassanak nekem elhinni, ha van egy kar az egész országban, amely megbecsülést, tiszteletet érdemel mindenki részéről, ha van egy kar az egész országban, amely elsősorban a jövendő felépítésén dolgozik, akkor ez a magyar néptanítói kar. Ezért teljes egészében, de különösen annak néhány mondatában magamévá kell hogy tegyem a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szövetségének memorandumát, amely többek között kívánja, hogy (olvassa): «Aterményjarandóságos tanítók javadalmának értékegységei minden évben újból állapíttassanak meg, még pedig az augusztusszeptember havi vidéki átlag-búzaárak szerint. Helyeztessék hatályon kívül a rendeletnek az a része, amely a tanítók és óvónők előléptetését, illetőleg magasabb fokozatba való kinevezését felfüggeszti. A köztisztviselő-férj es tanítónők, óvónők lakbérének 50%-os csökkentése mint családellenes intézkedés megsemmisítendő és általában a tanítócsaládok fokozottabb védelinu biztosítandó. A családi pótlékok eredeti összegükben visszaállíbandók. A nyugdíjas tanítók és óvónők kapják meg kiérdemelt teljes nyugdíjukat». r tSzóvá kell tennem ezt azért, mert a tanítóság plyan magvető munkát végez az egész országban, hogy a vele szemben való elismerésnek nemcsak szavakban, hanem cselekedetekben is meg kell nyilvánulni. Ha azonban az elemi iskolák kérdésénél tartok és a kultusztárca költségvetését nézem, feltűnő és meg kell állapítanom, hogy míg az állami elemi iskolák előirányzata 14 és félmillió pengő, addig a nem állami elemi iskolák előirányzata, az állam részéről való támogatás 34 millió pengőnél is többet tesz ki. Ebből a két számadatból megállapítom azt, hogy gazdaságosabb, de nemzeti szempontból megnyugtatóbb, ha visszatekintünk a régi időkre, ahol a nem államig elemi iskolákban folyt a nemzetellenes izgatás ... (Felkiáltások

r a bálközépen: Holf Holf) A mai Eománia és Szerbia területén, az elszakított területeken, Erdélyben is. Bocsánatot kérek, méltóztassanak a görög-keleti román és szerb iskolákra viszszaemlékezni, azt hiszem ezt nem lehet megcáfolni. (Farkasfalvi Farkas Géza: De most más a helyzet!) Gazdaságos és nemzeti szempontból megnyugtatóbb az r egységes tanítás rendje az elemi iskolákban és ezért azon az állásponton vagyok, hogy az állami ingyenes népoktatás a megfelelőbb minden kultúrállam részére. A felügyelet nagy része ma a nem állami intézményeké, ezzel szemben a kiadások oroszlánrésze az államé. A felekezeti iskolák ellen nem szólok. (Felkiáltások a középen: Nem is lehet!) A felekezeti iskolákat a közép- és felsőbb iskolákban s a főiskolákon; is a legnagyobb mértékben szeretettel üdvözlöm. Nem szólok a felekezeti iskolák ellen azért sem, mert nem az állam és az egyház szétválasztását kívánom, hanem ellenkezőleg a felekezetek teljes és tökéletes autonómiáját. (Helyeslés a baloldalon.) Nem szólok a felekezeti iskolák ellen azért sem, mert mindenkinek a felekezetét teljesen és tökéletesen^ tiszteletben tartom ugyanúgy, ahogy megkívánom mindenki részéről a magam felekezete számára is a .teljes és tökéletes tiszteletet. (Elénk helyeslés. — Rakovszky Tibor: A múlt választásokon nem tisztelték!) Az, ami ott történt, nem tévesztendő össze felekezetemmel. Méltóztassék elhinni, hogy mindazok, akik hűséges és becsületes fiai ennek a hazának, mint zsidóvallású magyarok undorral fordulnak el olyan jelenségektől, amelyekben egyes urak járnak elől. (Egy hang a baloldalon: Korrekt álláspont!) A középiskolákba is a modernebb szellem bevitelét szeretném. Modernebb szellem alatt értem azt, amit Éber Antal t. képviselőtársam is mondott, hogy kívánja a gazdasági, közgazdasági oktatás kimélyítését és az^ elméleti részek mellett a gyakorlati pályákra és a gyakorlati életre való nevelést. Itt kell azonban bekapcsolódnom Eber Antal t. képviselőtársam beszédének egy másik részébe is, amelyben nem értek teljesen egyet Eber Antal t. képviselőtársammal s ez pedig az a rész, amelyet ő a sport fejlesztésével kapcsolatosan mondott. T. Képviselőház! Azon a véleményen vagyok, hogy a magyar úszóknak, a magyar vizipólózóknak, a magyar atlétáknak és minden egyes magyar sportférfiúnak, aki a külföldön versenyeken résztvett és dicsőséget szerzett a magyar népnek, sokkal nagyobb hálával tartozunk, mint minden propagandairatnak és minden egyes külképviseletnek, amely nem szerzett olyan nevet és olyan ismeretet Magyarországnak, mint akármelyik sportdiadal, amelyik a külföldön a magyar nevet ismertté tette. (Elénk helyeslés.) Ezért igenis nagy súlyt helyezek arra, hogy azon az olimpiászon, amely az idei évben