Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

398 Az országgyűlés képviselőházának következményeképpen a londoni egyetem támogatásával megszületett Madách halhatatlan remekművének művészi angol fordítása. Csak az Angliában is érvényesülő gazdasági helyzet halasztotta el «Az ember tragédiája»-nak angolországi, angol nyelvű előadását.^ Amikor a londoni Shakespeare-társaság meghívására előadást tartott Hevesi Shakespeare magyar pályafutásáról és a Nemzeti Színház 1200 előadásáról ... Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Zsindely Ferenc: A zöldszemű szörny előtt meg kell hajolnom, t. Képviselőház. Annyit vagyok még bátor mondani, hogy Hevesi Shakespeare-előadásai az egész angolul beszélő világ figyelmét felkeltették, annyira, hogy az ilyen dolgokkal nem foglalkozó Times hosszú cikket írt róla. Hevesi égisze alatt a múlt évben lefolyt Shakespeareciklusok igazán az egész világon feltűnést keltettek, többek között Grein, az Illustrated London News híres kritikusa és Henri Bidou, a Journal des Débats kritikusa egyaránt nagy elismeréssel írt róla és Amerikában, Dél-Amerikában is dicsérőleg emlékeztek meg róla a lapok. Most februárban a Reinhardtszemináriumban tartott előadást 70 tanár és rendező előtt, olyan sikerrel, hogy további előadások tartására kérték fel. Ha egy magyar színház élén ilyen kiváló szakember áll, azt nem szabad akármilyen kicsinyes szempontok miatt támadni. (Helyeslés jobbfelől.) Nézetem szerint az volna kívánatos, hogy őt, akit kivételes tehetsége és tudása par excellence a színházi direktori állásra predesztinál, a kultuszminiszter úr olyan munkatárssal támogassa, aki Hevesit az adminisztratív ügyekben az eddiginél nagyobb mértékben tehermentesítse r azért, hogy minden tudását és művészi energiáját a színművészetnek szentelhesse. (Andaházi-Kasnya Béla: Szóval újabb állásról van szó! — Zaj balfelől.) Elnök: Szíveskedjék befejezni. (AndaháziKasnya Béla: Ki az illető, ha nem vagyok in diszkrét, mondja meg!) Zsindely Ferenc: Befejezem és keresni fogom az alkalmat, hogy Radnai Miklósról, az Operaház igazgatójáról véleményemet a legközelebbi alkalommal elmondjam. A tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik % Brandt Vilmos jegyző: Vázsonyi János! r Vázsonyi János: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásával szemben nem akarok foglalkozni ez alkalommal a Nemzeti Színház kérdésével az idő rövidre szabott voltánál fogva. Sok mondanivalóm volna a kultusztárca egyes részleteihez és így nem férne bele ez a kérdés is. A régi Rómában a panem et circenses-t kívánta mindig a nép és a cirkuszból fejlődött ki később a színház. (Jánossy Gábor: Most csak a panemet kívánja!) A panio eltűnt egészen, a cirkusz megmaradt. A színház azonban lassanként a közéletbe is áttevődött és én a Nemzeti Színház «Az ember tragédiája» előadásaival szemben inkább ennek a nemzeti színháznak előadásaival akarok foglalkozni, ahol szintén állandóan az ember tragédiáját tárgyaljuk és az ember tragédiájáról tanácskozunk. (Jánossy Gábor: A magyar nemzet tragédiája az!) r Éber Antal t. képviselőtársam délelőtti beszédében arról szólott, hogy a kultúra és a kultusztárca, amely a kultúra istápolója, a kultusztárca költségvetése mindenkor hozzáméretezendő az ország teherbíróképességéhez. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez teljesen igaz 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. és helyes, legyen szabad azonban ehhez hozzáfűznöm, azt, hogy állandó összhangba kell hozni három elvet: az egyenlő jognak, a gazdasági igazságnak és az általános kultúrának az elvét. Az általános kultúra elvét azért, mert a kultúra az, amely a vadállatból embert teremt, míg a gazdasági érdekek és a politikai hatalomért, a pozíciókért való harc az, amely az embert is vadállattá aljasít ja le, (Ügy van! balfelől.) Akkor, amikor kultúráról van szó és mi mindig hangoztatni szoktuk mindenkor a mi kultúrfölényünket a minket környező keleti államokkal szemben, akkor a kultúrfölény kap' csán a legelsőrendű feladatnak tartanám azt, hogy minden erővel arra törekedjünk, minél erősebb számban csökkenjen Magyarországon az analfabéták száma. (Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Ugy van! Ez a lényeg! — Helyeslés.) Hogy^ ez fontos és szükséges, azt legyen szabad azért állítanom, mert méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy 1918-ban (Kun Béla: Ezzel a kérdéssel nagyon szűkmarkúan bánik a költségvetés!) a statisztika megállapította azt, hogy a városok közül az analfabéták szempontjából, abban a tekintetben, hogy hol a legkevesebb az analfabéta, a legelső helyen Sopron áll és csak a második helyen Budapest. Hogy ennek mi az eredménye, azt illusztrálja az, ha össze méltóztatnak mérni ezt azzal a népszavazási eredménnyel, amely Sopronban lejátszódott s Sopron hűségét jelentette Magyarországhoz, amely tehát arra a következtetésre r vezet, hogy nemzeti érdek az, hogy a kultúrát terjesszük és az analfabétizmust minden áron és minden erővel oltsuk ki és törjük le, mert csak egy kultúrnép lehet hűséges nemzetéhez, (Helyeslés a Ház minden oldalán.) mert csak egy kultúrnép az, amely fel tudja fogni a nagy nemzeti ideálokat és meg tudja érteni a nemzet ezeresztendős tradícióját. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad néhány szót szólanom, egészen röviden, a szűkre szabott idő keretén belül az oktatásügy reformjáról. El kell fogadnom a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek most kiadott memorandumát és azt kell mondanom, hogy a Collegium Hungaricumoknak, mint luxusintézményeknek támogatása helyett többet kellene fordítani erre az ősi egyetemre. Ezzel az ősi egyetemmel kapcsolatosan azonban az egyetemi felvételek kérdéséről is szólanom kell, amelyek rövidesen, nemsokára, az ősz folyamán ismét aktuálisak lesznek. Szóvá kell tennem a numerus clausus kérdését, mert ez a kérdés (Zaj.) lassanként már beiktatódott a magyar közéletbe és úgy tűnik fel, mintha ez ellen senki szót nem emelne. Én nem. felekezeti szempontból beszélek a numerus clausus ellen, nem is kultúrszempontból szólok róla. hanem csak egyszerűen le akarom szögezni azt a tényt, hogy a numerus clausus intézménye ellenkezik az 1848. évi tanszabadság törvényével, az 1848-as szabadságjogok intézményével. Ha továbbra is fenntartják a numerus clausust, amelyet addig amíg ez a többség uralmon van, fenn is fognak tartani... (Jánossy Gábor: Azt nem lehet mon dani!) Eddig ez a tapasztalat. Az a kérésem csupán a t. Házhoz, (Sauerborn Károly: Tessék megszüntetni! — Jánossy Gábor: Örömmel! — Mcskó Zoltán; Miért nem áll fel és miért nem indítváyozza? — Jánossy Gábor: Nem szavaznák meg, leszavaznának! — Sauerborn Károly: Szégyene az országnak!) hogy a numerus clausus alapján történő felvételeknél csakis azt méltóztassanak szem előtt tartani, hogy az