Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

388 Az országgyűlés képviselőházának delem mutatta meg az utat az ipar megalapítására, a mi hatalmas malomiparunkat majdnem kizárólag a kereskedők alapították meg, úgyszintén a többi ipart is. A mi kereskedelmünk terjesztette a magyarságot, a kultúrát s az egész vonalon megtette a kötelességét; igaz, hogy valaha hatalmas volt, ma, sajnos, nem olyan hatalmas. A kereskedelem minden tekintetben az ország becsületére ; vált. Hát nem innen vették a külföldiek az ő hivatalnokaikat? Ahova csak elérkeztem világkörüli utamban, mindenütt vártak engem magyarok, akik kimentek mint kereskedők, vagy felvétettek mint hivatalnokok. A magyar kereskedelemnek minden tekintetben dicső múltja van. (Söpkéz Sándor: Ügy van!) Miért akarják önök a kereskedelmet más kategóriába bevonni, mint az állatorvosokat. (Söpkéz Sándor: Senkisem akarja! Nagy tévedés!). Bocsánatot kérek, annyit csak tettünk, mint az állatorvosok. (Erdélyi AladárC Igaz, hogy a kereskedők is elhagyták a kereskedelmet s részvénytársaságokba tömörültek! — Magyar Pál: Ezt nem lehet mondani!) T. képviselőtársam, ha olyan sokan elhagyták volna, akkor nem volna akkora túltömöttség a kereskedelmi pályán. Teljesen igaza van i. képviselőtársamnak abban, hogy sokan részvénytársaságokba tömörültek, de én nem beszélek egyes esetekről, hanem általában mondom, hogy a kereskedelem nem érdemli meg ezt az elbánást. (Jánossy Gábor! Senki sem ülözi! A sors üldöz minden magyar embert! — Elnök csenget.) T. képviselőtársam téved, mert itt vannak az állami és a városi boltok, itt vannak az álszövetkezetek, (Magyar Pál: Ez a sorsüldözés!) amelyek minden adóalany megsemmisítésére törekednek, amelyek mind a szabadkereskedelem megbénítását akarják. Itt van a Futura s itt vannak más ilyen intézmények, amelyek mind a kereskedőtől vonják el a kenyeret. A kereskedelem általában mindig quantité-négligeable volt az egész vonalon. Ez ellen küzdünk mi kereskedők; küzdünk azért, hogy egy vonalba helyeztessünk a többi foglalkozással. Most itt van a tanulás lehetősége és alapja; megmutatta a közgazdasági egyetem 12 év alatt, hogy mire képes, hogy mit tud, hogy mit tehetett (Jánossy Gábor: Igaz!) és most el akarják törölni, vagy be akarják olvasztani a technikába, (Jánossy Gábor: Dehogy akarjuk! — Söpkéz Sándor: Javítani, fejleszteni akarjuk!) hogy semmivé legyen, ahelyett, hogy fejlesztenők és megadnók neki azt a 282.000 pengőt, amely költségbe a Műegyetemnél is belekerülj hiszen a miniszter úr attól nem szabadul, sőt ellenkezőleg, sokkal nagyobb költségbe fog kerülni a Műegyetemnél. Èppenezt az egyetemet, amely az egyedüli jó alkotás volt 12 év óta Magyarországon, (Jánossy Gábor: Igaza van!) akarná a miniszter úr eltörölni. (Jánossy Gábor: Dehogy akarja!) Miniszter úr, ilyen temetésre ne vállalkozzék. (Jánossy Gábor: Nem temetés!) Még ha a tanárok kérik is, ne hagyja magát becsalni egy zsákutcába, nehogy a miniszter úr nevéhez fűződjék az, hogy az ő kezében volt egy közgazdasági egyetem fejlesztése, s ő a fejlesztés helyett azt eltörölte. Csinálja meg a miniszter úr itt a Széchenyi István-egyetemet, méltóztassék azt ebben a keretben meghagyni, méltóztassék a kérdést megvizsgálni és revizió tárgyává tenni, hogy szabad-e egy miniszternek a többi egyetem miatt belemenni ebbe az elgáncsolásba, mert az egész csak azon alap9 3. ülése 1932 május 31-én, kedden. szik, hogy ezen az egyetemen tanulnak az utolsó 12 év alatt a legtöbbet az ifjak. (Elénk helyeslés.) Ezt bátor vagyok bizonyítani is. Nekem volna okom vallásom szempontjából éppen ellenkezőleg beszélni azon urak ellen, akik ott vannak, de meggyőződésem, hogy Ma; gyár or szag jövője összefügg azzal, hogy ki tudunk-e képezni olyan közgazdasághoz értő egyéneket, akik felveszik a versenyt a külföldi nagy kapacitásokkal. Ott van Amerikának nagy Keynes-e, ha ő beszél, az egész világ felfigyel rá. Köztünk is vannak emberek, akik a tudásnak ezt a fokát el tudják sajátítani, akik magaslatra tudnak emelkedni, amilyen magaslatra emelkedett Matlekovits Sándor, akinek világhíre volt a közgazdaságtanban és a pénzügytanban. Miért ne neveljünk ilyen fiatalokat? Mire való ez az összeolvasztás? Milyen előnyünk van ebből? Pénzt nem takarítunk meg. Miért törlünk valamit pénzügyi okokból, amikor nem is pénzügyi okokról van szó, hanem közönséges elgáncsol ás alapján akarják törölni ezt az egyetemet? (Jánossy Gábor: Nem szabad megszüntetni! Nem is fogják! Igaza van a képviselő úrnak, hivatást tölt be ez a fakultás!) Még az az egy kérésem van, hogy más okokból se akarják ezt az elszegényedett kereskedelmet így arcul ütni- Eleget szenvedett ez a kereskedelem, szükséges, hogy felemelkedjék, szükséges, hogy legyen valami kis napfénye, amely mellett feltápászkodhatik és ez a napfény az, hogy az ő foglalkozását tekintsék éppen olyan becsületesnek, éppen olyan felemelőnek, mint akármilyen más foglalkozást, ha azonban ilyen pofonnal traktálnák a kereskedelmet olyan időben, midőn az a legnagyobb nyomorúsággal küzd, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy mi igenis igazságtalannak tartanok azt a rezsimet, amely most odaát honol. Én. t. Ház, nem vagyok abban a helyzetben pártállásomnál fogva, hogy a közoktaásügyi budget-t elfogadhassam. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Fitz Artúr! Fitz Artur: T. Képviselőház! A magyar közoktatásügyet a királyság védelme, erkölcsi és anyagi támogatása mellett az akkori papság, a katholikus anyaszentegyház látta el. A reformáció kezdetével egymásután fejlődtek ki és egymásután^ nyíltak meg különböző felekezetű, lutheránus és kálvinista középiskolák, majd az ellenreformáció a piaristák, jezsuiták vezetése mellett a katholikus gimnáziumoknak, középiskoláknak egész sorozatát nyitotta meg. Kétségtelen, ma történelmi távlatból nézve a dolgot, megállapíthatjuk és bízvást valljuk, hogy az akkori hitvallásos középiskolák, ha versengtek is ^egymással, ez a versengés mindenkor a tudomány és a hazaszeretet nemes jegyében folyt le, megállapíthatjuk, hogy minden hitvallásos iskola az akkori tudósok és elsőrangú szakférfiak erejét állította csatasorba és ez a versengés, amely a vallásvillongások korában kétségtelenül megvolt, csak nemesbítette, öregbítette az emberekben részben a tudás iránti vágyat, részben pedig nemesebb embereket, nemesebb nemzedéket nevelt az akkori időkben. A katholikus hitvallású középiskolák a királyi pártfogás tudatában egészen biztonságban érezték magukat, a protestáns felekezethez tartozó középiskolák azonban igyekeztek iskolafenntartási jogaikat törvényes úton és rendeletek útján is biztosítani. Már az első Eatio Eucationist, amelyet Mária Terézia adott ki és .amely