Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. 389 központilag: próbálta a szervezést, vezetést és ellenőrzést egy kézbe összpontosítani, annak idején régi jogaira hivatkozva, az akkori protestáns egyház magára nézve nem ismerte el kötelezőnek. Sokkal eredményesebb ellenállást fejtettek ki azután II. Józsefnek mindent államosítani törekvő iskolapolitikájával szemben. Az 1790/91. évi országgyűlés már törvénybe iktatja a szabad vallásgyakorlás jogát, az iskolafenntartás lehetőségét. Később az 1883 : XXX. te. megerősítette ezeket a jogokat, autonóm iskoláinkat a többi vallásos 'hitfelekezeti középiskolákkal szemben addig gyakorolt ellenőrzés helyett csak főfelügyeleti jog alá vonta. Legújabban az 1924-ben készült középiskolai törvény csak tantervi módosításokkal foglalkozván, az autonómia kérdését egyáltalán nem érintette. Igénytelen felszólalásomban nem említettem volna meg ezt a kérdést, ha az 1924. évi törvény után vezető katholikus tanférfiak részéről ismételten nem hangzott volna el szóban vagy írásban az a kívánság, az a kérelem, hogy a kultúrában való egyenlő r elbánás elvénél fogva a kahtolikus középiskolák autonómiát kapjanak. Legutóbb a Szent Imre jubileumi évvel kapcsolatos katholikus kongresszuson Simon Károly kath. leánygimnáziumi igazgató tollából jelentek meg igen értékes megállapítások. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a püspöki konferencia is. A kérdés megvalósítása nemcsak a katholikus oktatásnak lenne érdeke, hanem érdeke volna a többi autonóm felekezetnek is, hogy ily módon is erőteljesebben gyakorolhassák autonóm jogaikat. Nem a más autonóm felekezetek önrendelkezési jogát diffikultáljuk, hanem hasonló elbánást kérünk a katholikus középiskolák számára is. Minden iskolánál kétségtelenül szükség van — és ezt mint jogos elvet valljuk — az állami felügyelet teljesfokú érvényesítésére, de a viszonosság és az egyenlő elbánás elve alapján kérjük a katholikus középiskolák autonómiájának teljes kiépítését. Ez a kérdés onnan keletkezett, hogy az 1883 : XXX. te. orthodoz felfogása a katholikus államvallást nem minősítette felekezetnek és ilyen módon történt, hogy 45 fiú és 11 hitvallásos katholikus középiskola kevesebb önrendelkezési joggal bir ma, mint a többi hitfelekezetek autonóm iskolái. En nem akarom az igen t. Ház figyelmét az 1883. évi törvény egyes rendelkezéseivel, a közben kiadott rendtartások egyes szakaszaival fárasztani, igénybevenni, csak általában annak a gondolatnak mécsesét akartam a megemlékezés olajával ápolni és istápolni, amely a hitvallásos katholikus középiskolák autonómiájának megvalósítását éppen az állami és autonóm felekezeti iskolák érdekében kívánja és sürgeti. Az 1932/33. évi költségvetés a takarékosság jegyében született meg és ez a takarékosság erősen érvényesült a kultusztárca költségvetésében,^ mert hiszen az oktatószemélyzet illetményeinél elevenen domborodik ki a nagy takarékosság. Szeretném azonban, ha a kultuszminiszter úr ezt a takarékosságot a jövő iskolai év elején magukba az iskolákba is belevinné. Ebből a szempontból bátor vagyok figyelmét felhívni és kérni őt arra, hogy az úgynevezett tankönyvrendeletet tartsa fenn és a szükséghez képest szigorítsa meg, hogy r minden indok nélkül ne f

lehessen a jövő tanévben a szülők megterhelésére új tankönyveket, új szerzőket bevezetni és ilyen módon a szülőket újabb teherviselésre kényszerítem. Szeretném^ a f miniszter úr figyelmébe ajánlani a háborúban érvényben volt úgynevezett^ papírrendeletet. A papír mia nagytömegű külföldi áru, amelyért a mai nehéz gazdasági viszonyok között devizákat kell adnunk. Egy szülőnek, aki 2—3 gyermeket iskoláztat középiskolában, az iskolai év elején 16—20 füzetet kell vásárolnia, pedig az előző évről maradtak olyan füzetek, amelyek harmadrészben sem teltek meg és egészen nyugodtan fel lehetne^ ezeket használni a szülők anyagi erejének kímélése céljából. Annál is inkább fontos ez, mert hiszen csak egy alsófokú osztályt véve alapul, a szülő gyermekenként körülbelül 40—50 pengő tankönyvköltséget visel. Felhívnám a kultuszminiszter úr figyelmét arra is, hogy azokban az iskolákban, amelyek rendelkezése alatt állanak, vagy pedig azokban az iskolákban, amelyek csak fönhatósága, felügyelete alatt állanak, hogy a jövő tanévben azok az iskolák, ïamelyek egyenruhát tartanak, lehetőleg ne cserélgessék az egyenruhát, ami csak indokolatlan terheket ró a nehéz viszonyok között küzdő szülőkre. örömmel hallom és örömmel értesülök róla, hogy a kultuszminiszter úr a jövőben nem kívánja folytatni azt az úgynevezett filmkoncessziót, amely ezideig kötelező film alakjában jelentkezett s minden elemi, közép, polgári és kereskedelmi iskolai tanulótól évenkint 1 pengő 60, illetőleg 2 pengő részvételi díjat kívánt. A miniszter úr nem kívánja ezt a filmkoncessziót a jövőre vonatkozólag kiterjeszteni és meghoszsztabbítani, helyette — s ez nagyon helyes — a tantervvel pontosan összefüggő szoros értelemben vett pedagógiai filmeket kívánja gyártatni, azután megfelelő módon, az iskoláiban kapott teoretikus ismereteket a verbo-vizuális memoria segítségével próbálják a tanulóba lerögzíteni. A miniszter úrnak ezt a gondolatát n'agy örömmel üdvözlöm és nagyon fogok örülni, ha erre megfelelő fedezet áll rendelkezésére. ^Örülök terve azon részének, amely megkíméli ez alkalommal az elemi iskolákat és egyedül a középiskolai tanulókra próbálja az esetleges gyártással kapcsolatos kis hozzájárulást áthárítani. (Karafiáth JenÖ vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ott is csökkentve!) Annak még jobban örülök, T. Ház! Kérném ezután tarra is a kultuszminiszter furat, méltóztassék az úgynevezett rostavizsgára vonatkozólag a közvéleményt tájékoztatni. Nagyon jól tudom, hogy a miniszter úrnak nem lehet célja az, hogy pallossal állítsa oda a tanszemélyzetet, hogy ia gyerekek nagy részét az iskola további folytatására alkalmatlannak minősítse. Nagyon jól tudom, hogy a kultuszminiszter úr feltétlenül r megfontolás tárgyává tette aizt a nagy fiziológiai átalakulást, amely a pubertás korában vagy a pubertás előtt egy-egy 13—14 éves gyermekben végbemegy, mert hiszen mindannyian ismerünk az életben számos olyan embert, aki az alsóbb osztályokban haszontalan, nemtörődöm gyerek volt, mégis a pubertás után jól és nagyszerűen bevált ember lett belőle és viszont voltak és vannak olyan emberek, akik taiz első osztályokban nagyszerűen excellálnak, később az életben és magában .az iskolában a legsilányabb eredményeket mntatták fel. T. Ház! Azt is feltételezem és tudom, hogy a kultuszminiszter úr ezzel csak megóvni akarta aiz iskolába, a doktriner pályákra törekvő embereket attól a későbbi csalódástól, 53*