Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
382 Az országgyűlés képviselőházának lasszuk tovább ezeknek a problémáknak a megoldását, amelyek ma még a nemzet javára oldhatók meg, amelyek azonban egyre veszélyesebb mérveket és egyre veszélyesebb tendenciákat fognak ölteni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) minél tovább késik a megoldásuk. A kultusztárca költségvetését nem fogadom el. (Elénk helyeslés, mep-megújuló éljenzés és taps a baloldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra kö vetkezik ? Griger Miklós jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő korlátoltsága, sajnos, nem engedi meg, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak igen érdekes beszédére reflektálhassak, de miután beszédemben lényegében ugyanazzal a kérdéssel fogok foglalkozni, amellyel t. képviselőtársam beszéde második ^felében foglalkozott, tudniillik a gazdasági oktatással, azt hiszem, áttérhetek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. Nem kívánok foglalkozni a költségvetés egyes tételeivel sem, mert ismétlésekbe kellene bocsátkoznom és nekem, mint műegyetemi professzornak elsősorban azt kellene kifogásolnom, —' ellentétben némileg Ebe? Antal t. képviselőtársammal^ aki ma, amikor a gazdasági oktatásról beszélt, megfeledkezett a Műegyetemnek körülbelül másfélmilliós költségvetéséről, — hogy a magyar egyetemek költségelőirányzata a múlt előtti esztendőhöz képest 20% -kai csökkentetett. Ez a redukció veszélyes és félős, hogy az egyetemek munkáját akadályozni fogja, félő, hogy az egyetemek nem fogják hetölteni tudni azt a történelmi hivatást, ^amelyre a nemzettel és a magyar kultúrával szemben kötelezve vannak. De meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr át van hatva 'az egyetemi oktatás fontosságától és jelentőségétől és ha ennek ellenére mégis kénytelen volt ia költségelőirányzatot ilyen jelentékeny módon redukálni, azt kétségtelenül^ az államháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében tette meg fájó szívvel. Meg vagyok győződve arról is, hogy iái kultuszminiszter úr átérzi azt, hogy az egyetemi tanszékek számának csökkentésével olyan térre lépett, amely homlokegyenest ellenkezik a modern fejlődéssel, mely a tudományok specializálódása folytán inkább <a tanszékek növelését kivánná. Meg vagyok győződve arról is, különben tegnap a miniszter úr m vitát megnyitó beszédében nyilatkozott ez iránt, hogy nem tud és nem fog belenyugodni abba, hogy a magyar kultúra balkáni nívóra sülyesztessék. T. Ház! Egy üdítő oázis rám nézve ebben <a költségvetésben, amelynek r minden sora szegénységünkről és nyomoruságunkról tesz tanúságot, az indokolásnak egyik megjegyzése, amelyben a miniszter úr jelenti, hogy foglalkozik a Budapesti Tudományegyetem Közgazdasági Karának a Műegyetemmel való Összekapcsolásával. Ha az ember úgy hirtelen olvassa ezt az indokolást és beleéli magát egész 1 gondolkozásával azokba a redukciókba, amelyek itt minden sorból előtűnnek, hirtelen olybá tűnik fel ez a kérdés, mintha ez egyszerű takarékoskodási intézkedés volna. Ha az ember azonban behatol ennek a kérdésnek lényegébe, akkor rájön, hogy ez nem takarékoskodás! intézkedés, . . . (Zaj-) Elnök: Figyelmet kérek! Söpkéz Sándor: . . . hogy ez nem leépítés, hogy ezzel a magyar nyelvjárás szerint olyan 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. szerencsétlen szóval éljek, hanem ezzel a jelentésével a miniszter úr tulaj donképen egy alkotásra, építésre kíván rámutatni, olyan alkotásra, amely nem jár az államháztartás megterhelésével, sőt a jövőre nézve, tekintettel arra, hogy két egyetem helyett egy egyetem fejlesztése válik szükségessé, tulajdonképen lényeges megtakarításokra fog vezetni. Eltekintve azonban egészen ennek a 'kérdésnek anyagi oldalától, ami a mai viszonyok közt kétségtelenül rendkívül fontos momentum, azt hiszem, hogy a közgazdasági kar beolvasztásának kérdését mégis más nézőpontból kellene megítélni, mert ez egy igen nagy fontosságú tudománypolitikai kérdés. Ha ezt az összevonást helyesen és a kor igényeihez mérten oldjuk meg, nyugvópontra juttatjuk a közgazdasági kar régen vajúdó kérdését. Igaz ugyan, hogy ez mindössze csak tíz-tizenkét esztendős intézmény, de még máig sem tudott elhelyezkedni a magyar felső oktatás létező szervei közt- S baibár ez a fiatal intézmény jelentékeny eredményekre hivatkozik, meg vagyok győződve arról, hogy működését és működésének eredményességét hátrányosan befolyásolta az, hogy megalkotásának talán első pillanatától kezdve fél kézzel mindig létéért kellett küzdenie, holott egy egyetem megerősödéséhez, felvirágozásához elsősorban nyugalom kell, hogy az egyetemben összpontosított erők aa oktatás és a tudományos munkálkodás szolgálatába állíttassanak. Ha helyesen és körültekintéssel oldjuk meg ezt az összevonást, úgy érzem, megteremtjük ezzel, a magyar gazdasági élet nagy hasznára, a technikai és közgazdasági tudományok hatalmas egyetemét és együvé csoportosítjuk, azt hiszem a legjobb helyen, a termelésre vonatkozó tudományoknak: a mezőgazdaságnak, a kereskedelemnek és az ipari tudományoknak egyetemi oktatását. A termelés összes tényezői ebben a közös atmoszférában nőnek majd fel, megismerik és talán megértik egymást és a termelő munkának és a gazdaságossági elvnek ebiben az atmoszférájában felismerik talán közös rendeltetésüket, ráeszmélnek sorsuk közösségére. Míg ha takarékossági vagy egyéb alárendelt nézőpontokból egyszerűen a műegyetem szárnyai alá helyezik ezt a közgazdasági kart, az ő mai egész rendeltetésével, akkor a műegyetemtől különálló feladatokat is kell megoldani és félős, hogy nem kapcsolódik be a műegyetem vérkeringésébe, idegen test maradna a műegyetem szervezetében és nem egészítené ki a műszaki tudományok összefüggő egységes egyetemévé. De eltekintve ettől — és itt a műegyetemi professzor szólal meg kissé belőlem — megbontaná azt az egységet, amely a műegyetem szervezetében, tanulmányi rendjében, kifelé való minden megnyilatkozásában jelentkezik és amely egységes szellemnek köszöni a műegyetem külföldön is elismert jó hírnevét (Erdélyi Aladár: Ez igaz!), az oktatásban és a tudományok művelésében elért eredményeit. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Igaz!) Ezek előrebocsátása után legyen szabad néhány szóval ismertetnem a közgazdasági kar, továbbá a műegyetem mai szervezetét, hogy azután az összevonás mikéntjéről emlékezzem meg röviden. A közgazdasági karnak ma három szakosztálya van: egy közigazgatási, illetőleg közgazdasági, egy mezőgazdasági és egy kereskedelmi szakosztálya. A műegyetemnek öt osztálya^ van: mérnöki, építészi, gépészmérnöki, vegyészi és 1914 óta közgazdasági osztálya.
