Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1932 május 31-én, kedden. 381 vagy ellenség, a szomszéd népek nyelvét, kultúráját, gazdasági ismereteit meg kell szereznie az ifjúságnak, (Ügy van! ügy van! — Elénk taps balfelől és a jobboldalon.) mert ez teszi képessé a magyar népet és a magyar fiatalságot arra, hogy azokkal a tudásbeli eszközökkel felkészülten induljon ebbe a gazdasági és politikai küzdelembe, amelyek nélkül a magyar szupremácia a Duna völgyében nem képzelhető el. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Hunyady Ferenc: Jobb lett volna kollégiumot Bukarestben csinálni! — Rakovszky Tibor: Vagy Pozsonyban!) Végezetül méltóztassék megengedni,^ hogy rámutassak egy anomáliára, amely szintén, azt mondhatnám, elvi anomália és ez az, hogy az elmúlt tíz évben, de ha visszapillantok, azt mondhatom, az elmúlt huszonöt évben a diplomás nőknek a közéletben és magánalkalmazásban való túlságos előtérbe nyomulása jelentkezik a férfiak alkalmaztatásának rovására. Amiként ki kell adnunk a jelszót, hogy vissza a faluba, úgy ki kell adnunk a magyar fiatal leányok és nők számára is a jelszót, hogy viszsza a családhoz. {Helyeslés. — Meskó Zoltán: Az agglegények nősüljenek meg!) Nem az ellen hirdetek harcot, hogy ne tanuljanak a nők, ne végezzenek iskolákat, főiskolákat, hogy a családi élet megfelelő kulturális és gazdasági vezetése és irányítása tekintetében, minden tekintetben teljes felkészültséggel ne rendelkezzenek, de tisztában vagyok azzal, hogy egészségtelen helyzet az, amely például megállapítja és lehetővé teszi, hogy az 1920. évi népszámlálás szerint a Budapesten lakó 27.712 közszolgálatban álló alkalmazottaknak 55%-a nő volt. (Pintér László: Beteg állapot!) Lehetséges az, hogy közalkalmazotti • állásoknak ilyen hallatlan százaléka legyen betöltve azokkal a nőkkel, akiknek természetes hivatást, azt kell mondanom, lelki szempontból kielégítő hivatást a közélet soha sem nyújthat; mert volt alkalmam Angliában és Amerikában is. ahol a nők közpályákon és magánalkalmazásban való szereplése már úgyszólván általánossá vált, tapasztalni azt, hogy ez a női típus mennyivel inferiorisabb a családban élő anya típusával szemben, mennyivel kevésbbé tudja magának a lelki kielégülést, azt kell mondanom, a boldogságot biztosítani az a nő. aki családból kiszakítva a közpályán keresi meg a kenyerét. (Ügy van! Ügy van!) Nem női érdek az, rosszul értelmezett női érdek az, amely a nőknek a közpályák felé való irányítását kívánja különböző feminista és egyéb elgondolások jegyében. Méltóztassanak csak elképzelni azt, hogy minden nő, aki közpályán van, egy férfinak veszi el a kenyerét és egy családalapításnak lehetőségét gátolja meg, (Ügy van! Ügy van!) mert egy férfinak, ha álláshoz jut első törekvése, hogy családot alapítson, (Ügy van! Ügy van!) míg egy nő, ha közpályára lép, sokkal nehezebben fogja magát rászánni a családalapításra. Egészségtelennek és az ország érdekével ellentétesnek kell tehát minősítenem azt a tendenciát, amely a nőknek a közpályákra ilyen mértékben való bevonulását lehetővé teszi, elősegíti és az illetéktelen protekcionizmus, a csinos arc és vékony boka befolyásának kell tulajdonítanom, hogy éppen a közalkalmazásokban ilyen mértékben érvényesülhetnek a nők. Ne méltóztassanak azt hinni, nem akarok itt antiszociális álláspontra helyezkedni, tudom jól, hány nő milyen keserves, nehéz munkával tartja el özvegy édesanyját vagy testvéreit; nem azt mondom, hogy szüntessük be máról holnapra a nők alkalmazását, de ezzel a tendenciával szakítsunk és iparkodjunk a mellékkeresetként űzött női foglalkozások helyett a családalapításra hivatott férfimunkaeröknek megfelelő alkalmazását elősegíteni. (Buchinger Manó: Ezt kellene tenni a mezőgazdasági munkánál és a gyárakban is! — Farkas István: Például a textilgyárakban! — Buchinger Manó: De a nő olcsó munkaerő! — Farkas István: A kapitalizmus kihasználja!) Ezeket a gondolatokat tartottam szükségesnek a kultusztárca általános vitájánál kifejteni, megjegyezvén azt, hogy a magyar ifjúság kívánságai ma valóban nem nevezhetők radikálisaknak. Ez a magyar ifjúság tényleg megérdemli, hogy dolgai szeretettel karoltassanak fel, mert ilyen negligálás, semmibevevés és nyomorúság után is azt látom, hogy például folyó évi március 15-én pontokba foglalt 12 pontja a magyar ifjúságnak nagyon» mérsékelt, óvatos, azt mondhatnám, kis, nyárspolgári programúi, amelynek minden szélsőséges tendenciától való mentessége őszinte örömet kell hogy keltsen itt ebben a Házban is. (Rakovszky- Tibor: Es még ebbe is belekötöttek!) E 12. pont közül az első nem ismeri el a trianoni szerződést, a második pont követeli az idegen elnyomás alatt álló szenvedő magyar kisebbségek szabadságjogainak biztosítását, a következő pont az érettségit tett 21 évet betöltött magyar állampolgár részére a cselekvő választójogot és a választhatóság korhatárának 30 évről 24 évre való leszállítását követeli. (Helyeslés a baloldalon.) Követeli — és azt hiszem, ezzel a kérdéssel valamilyen formában foglalkoznunk kell és ezt az iniciatívát elméletileg helyesnek látom, noha a gyakorlati kivitel lehetőségét nem látom még tisztán, — a munkanélkülieknek állandó munkahadsereggé való szervezését és munkára fogását- (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) En magam is azon a véleményen vagyok, hogy, ha ez a mai munkanélküliség állandósul, mint ahogy sajnos, állandósulni látszik, akkor a karitatív segélyezés rendszere helyett, az intézményes munkárafogás rendszeréhez kell nyúlni, (Taps a baloldalon és a középen.) nem munkanélküli segélyezés formájában, hanem diszciplináris és fegyelmezett munkahadsereg alakítása formájában, amely a közérdekű munkák elvégzésével ennek a nemzetnek fontos feladatait látja el. (Farkas István: Régi elavult dolog!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Eckhardt Tibor: Egészen röviden el akarom még mondani azt, amit a fiatalság ebben a memorandumban követel, mert ez érdemes arra, hogy ismertessem. Országos jóléti alap létesítését kívánják ezek az ifjak, ahová a munka nélkül élvezett jövedelmek egy hányada adó fejében befizettessék, (Helyeslés a báloldalon.) azoknak az alkalmaztatásoknak az elősegítésére, amelyek ma hiányoznak. Azután követeli egy törvényes létminimum megállapítását, a hadirokkantak illetményeinek kielégítő és méltányos megoldását. (Helyeslés.) A magyar ifjúságnak, amely olyan hiába sóvárog elhelyezkedés után, ime, ilyen méltányos, tisztességes magyar szellemben (Rakovszky Tibor: Becsületes!) tartott követelései vannak. Megérdemli ez a magyar fiatalság, hogy szeretettel, odaadással és féltő gonddal foglalkozzunk problémáival, (Rakovszky Tibor: Es áldozatkészséggel!) ne ha-i 52*