Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
ââÔ Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kérem a képviselő urat, iméltóztas sék a tárgyra térni, a kultusztárcára. Eckhadt Tibor: Kérem, a fiatalságról beszélek. Méltóztassék megengedni, én itt az álláshalmozások rendszerével kapcsolatban muta tok rá, hol, milyen pontokon lehetne a magyar főiskolás ifjúság számára elhelyezkedési lehe tjőlségeket biztosítani (Pintér László: Ide tar tozik!) és idetartozik, hogy a kiöregedett, vagy ne is mondjuk, hogy kiöregedett, de aránylag sahlonmunkára feleslegesen képzett, feleslege sen magas kvalifikációja, vagy igen magas, mondjuk, V—VI. fizetési osztálynak megfelelő fizetéssel rendelkező tisztviselők Ihelyett sokkal helyesebb volna ezeket a sablonmunkákat, egy^ szerű munkákat olcsóbb díjazású, például ideiglenes gyakornokokkal végeztetni. (Helyes lés.) A magyar bíróságok ügyrendjéből tudom* hogy rendkívüli kár és hiba az. hogy bírósági jegyzők nem lévén, maguk a bírák kénytelenek a legprimitívebb jegyzőkönyvezési munkákat végezni. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Egy hang jobb felől: Időt vesz el!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) i A Magyar Államvasutakkal majd lesz alkalmam a Máv. költségvetésénél behatóbban foglalkoznom. A Máv-nál a státus szempontjából egyenesen ijesztő helyzet állott elő, ahol a VI. fizetési osztályban van megtorlódva úgyszólván az egész státus fele, az alsóbb kategóriák ban pedig úgyszólván senki sincs, néptelen alacsony fizetési osztályok és rettenetesen felduzzadt magas fizetési osztályok vannak. (Ügy van!) Mi lesz itt, ha nem gondoskodunk a succres centiáról. Itt ismét rámutatok arra, hogy nemcsak a diplomás ifjúságnak, hanem az állam adminisztrációjának is eminens érdeke, hogy a fiatalság rezonábilis érvényesülése sür gősen bekövetkezzék, hogy nevelődjék a succrescentüa, hogy nevelődjék olyan tisztviselői kar, amilyenre szüksége van ennek az országnak, mert fiatal korban kell^a nevelést elkezdeni és nem 40 évi koplalás után, nem félig-meddig a bolsevizmus karjaiba kergetett fiatalságot kell azután kegyelemkenyéren elhelyezni. {Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán. — Kérődi Katona János: Ebben nincs pártkülönbség!) Még egy követelményt szeretnék itt felállítani, amelyet ennek a bizottságnak a maga munkája keretén belül érvényesítenie kell. Ez az elv már nem a magyar törvényhozás és nem a magyar királyi kormány kompetenciájába tartozik, ha nem ezt a posztulátumot a fiatalság felé aka roim elsősorban (hangsúlyozni és ez az elv, vissza a faluba. (Általános helyeslés.) A fiatalságnak a városba való ezt a feltorlódását csak egészségtelennek tudom minősíteni. Rendkívüli sajnálattal látom, hogy ez a gyakran nagyon felszínes városi kultúra, a mozik, a festett arcok aránytalanul nagyobb vonzóerőt gyakorolnak a magyar fiatalságra, mint a falusi élet egészséges levegője, mint azok a megoldásra váró nagy feladatok, amelyek a magyar intelligencia számára a falun més megoldatlanok, (ügy van! jobbfelől.) És amikor itt a városi aszfalton ezerszámra sétálnak diplomával a hónuk alatt állásnélküli diplomások, ugyanakkor a falu nagy problémáinak megoldásához hiányzik az az intellektuális erő, amelyre igenis szükség van falun. Rá kell, hogy mutassák arra, amit Koosán t. képviselőtársam is mondott, hogy itt bizonyos mértékig a közoktatási; rendszer a hibás, mert ha a magyar ifjúság olyan nevelést kap, ha a magyar iskolák tanrendje az ifjakat olyan tu?. ülése 1932 május 31-én, kedden. dással látja el, amely tisztán az elméleti elvont tudományos jellegű oktatáson és nevelésen keresztül másra, mint hivatali pályákra nem teszi képessé és alkalmassá a fiatalságot, akkor ez a fiatalság, amely az élettel való harcban egyedül, magában a szabad pályákon önálló tevékenység formájábn megállani nem tud, mert tudása nem képesíti őt erre, nem lesz képes a falura kimenni, mert nincs meg az a felkészültsége, amellyel a falu problémái tekintetében rendelkeznie kellene. (Gr 1 . Huny ady Ferenc: Úgy vanl Szövetkezeti tanszék még most sincs, pedig szükséges lenne!) Bármennyire magasra becsülöm is azt a humanisztikus kultúrát, amelyben és magam is nevelkedtem, s amelyben kívánnám, hogy az egész magyar fiatalság nevelkedjék, — mert kétségtelen, hogy az magasabb kulturális színvonalát és standardot jelent, mint az a bizonyos gyakorlatias irányú tanítás és nevelés, amelyről itt beszélek — egy ilyen szegény ország, mint a mienk, nem engedheti meg magának ezt a fényűzést. (Úgy van! balfelől.) Hiába, a latin közmondás a mérvadó: Primo vivere deinde philosophare — először meg kell élni tudni, először meg kell tudni keresni azit a darab kenyeret és csak azután lehet a humanisztikus nevelés áldásain keresztül magasabb kultúra vagy kultúrfölény felé gravitálni. Az agrároktatásnak igenis be kell vonulnia a magyar iskola minden típusába, nemcsak a polgári iskolába, hanem az elemi iskolába is. Sajnos* az idő rövidre van szabva, pedig rendkívül csábító volna rámutatni arra, mit jelent példánl a mai nyomorúságos időkben az, ha a magyar nép megfelelő háziipari oktatásban részesülvén, nemcsak élelmicikkeit tudná maga előállítani, hanem^ ruházkodási igényeit is a maga tevékenységével itudná kielégíteni, télen munkaerejét ki tudná haszj nálni és gondoskodni tudna legelemibb fizikai szükségleteiről. Mennyivel könnyebben tudnánk szembenézni ezzel a katasztrofális gazdasági válsággal, amely fenyeget bennünket, ha a tradicionális és művészileg is magas színvonalon álló magyar háziipar iskolai terjesztése révén a magyar nép ezt a szükségletét kellőképpen ki tudná elégíteni. (Ügy van! Úgy van!) Nekem igenis kívánnom kell azt, hogy a holt nyelvek kultusza helyett az élő nyelvek kultusza nyomuljon előtérbe. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nekem kívánnom kell azt, hogy az életre képessé tevő mindennapi problémákban nagy segítségül szolgáló gyorsírást, gépírást, motorismeretet és egyéb ilyen hasznos tudnivalókat minden, legalább is középiskolát végzett leány és fiú elsajátítsa. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ebben egyetértünk! — Kun Béla: A gyorsírás kötelező legyen legalább két éven át a harmadik és negyedik osztályban!) Rá kell mutatnom arra is, hogy nem lehet eredményes magyar politikát itt a Duna völgyében folytatni, ha azt a háború előtti tanrendszert tartjuk fenn, amely a latin nének és a görög népnek kultúráját, nyelvét, tudományát a legmesszebbmenő mértékben megtanította a fiatalságnak, de azt, hogy tótok, románok, horvátok vannak a világon, egyáltalában nem is tanította. (Gr. Hunyady Ferenc: Meg kell tanulni horvátul!) amely a világtörténelmet 1848-ig tanította és ami azután történt, azt rábízta az illető fiatalságnak privata diligentia-jára. Az életre képessé tevő gyakorlati nevelésben kell részesíteni az ifjúságot és tekintet nélkül arra, hogy jóharáb-e,
