Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
Az országgyűlés képviselőházának 9< amellyel neki rendelkeznie kell ahhoz, hogy ebben a kérdésben eredményesen tudljon eljárni. Mert méltóztassék elgondolni, lehetetlenség ilyen ügyet helyesen intézni, amikor úgyszólván valamennyi különböző tárca, valamennyi minisztérium, azoknak számos különféle osztálya sokszor nagyon ellentétes szempontok szerint ítélvén meg a kérdéseket, egységes, komoly akciót másképpen, mint hatósági jogkörrel felruházott egyénnek, végezni nem lehet, aki — nincs ugyan felhatalmazásom az ő nevében nyilatkozni — szintén^ díjmentesen végzi ezt a nagy, nehéz és hálátlan munkát. (Elénk helyeslés. — Gr. Hunyady Ferenc: Határozati javaslatot kellene beadni!) Szeretnék egészen röviden rámutatni ^ arra, hogy miféle elvek alapján óhajtunk mi dolgozni és mindenekelőtt rá akarok mutatni arra, hogy mi az, amit nem akarunk. . Semmi körülmények között nem akarunk az állásnélküli diplomásoknak munkanélküli segélyeket nyújtani, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) mert, az a felfogásunk, hogy a magyar ifjúság nem alamizsnára, nem segélyekre, (Ügy van! Ügy van!) nem az állam által való kitartottságra, hanem becsületes, tisztességes munkára, illő megélhetésre, érvényesülésre és előmenetelre kell, hogy reflektáljon. Semmi körülmények között sem óhajtjuk tehát a munkanélküli segélyezés rendszerét ebben a vonatkozásban sem igénybevenni, (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon helyes!) mert ezt lealacsonyítónak és nem megfelelő megoldásnak tekintjük ebben a tekintetben. A másik szempont, amely et figyelembe kell vennünk az, hogy az államháztartást újabb költségekkel és kiadásokkal megterhelni nem lehet és nem szabad. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nekem innen az ellenzéki oldalról ugyanazt kell hirdetnem, mint amit a kormány felelős tényezői hirdetnek: ismervén a mai költségvetés helyzetét, a mai állampénzügyi helyzetet és a közeljövőiben várható gazdasági konstellációkat, a költségvetést újabb kiadásokkal még ilyen kardinális fontosságú kérdésben sem lehet megterhelni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel tehát bizonyos keret van adva annak a tevékenységnek és működésnek számára, amelyet ennek a bizottságnak ki lehet és ki kell fejtenie. Méltóztassanak megengedni, hogy most már pozitívé rámutassak néhány tételre, hogy mik azok a szempontok, amelyeket viszont meg kell valósítani, hogy milyen elvek szerint akarunk ebben a tekintetben a bizottságban dolgozni. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék tisztán _ — mondjuk — a közvéleménybe bedobott jelszónak minősíteni, amikor azt mondom, hogy legelső szempontnak kell felismernünk az álláshalmozások rendszerének megszüntetését. (Általános helyeslés.) Mert még akkor is meg kell szüntetnünk az álláshalmozásokat, ha talán két-három állásnak munkáját valaki be tudja tölteni, ami iránt erős kétségem van, mert one man one work, mondják az angolok; egy ember egy munka. Ha az illető egyén több munkakört képes betölteni, vagy vél betölteni tudni, akkor valahol hiba van: vagy az organizációban van hiba, vagy abban, hogy nem kap az illető elegendő munkát vagy tevékenységi alkalmat. A helyes szempont az, hogy egy embernek egyféle munkát, egyféle munkakört kell kiszabni és ebben a nyomorult trianoni országban, ahol 8 millió emberit a rendkívül szűkre szabott KÉPVISELŐHÁZI NAKLÓ TO, '. ülése 1932 május 31-én, kedden. 379 földön alig-alig tudunk eltartani, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egyesek állásokat halmozzanak akkor, annikor a társadalom jelentékeny része teljesen munka nélkül van. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy olyan kevés ezeknek az állásoknak száma, amelyek felszabadíthatók volnának^ A fővárosnál az első, elég felületes összeírásra már hétszáznál töhb állást találtak, amelyeket dupla, tripla és négyszeres álláshalmozások révén töltenek be. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Meg keu csinálni!) Az ezzel a kérdéssel foglalkozó igen komoly fővárosi törvényhatósági bizottsági tag barátomtól, aki az országos bizottságban is dolgozik, tudom azt, hogy legalább 1500 álláshalmozást lehetne csak a székesfővárosi adminisztrációban megszüntetni. (Felkiáltásom, a Ház minden oldalán: Meg kell csinálni!) Feltéve, hogy éppen a költségvetési redukció érdekében éhből az' 1500 állásból 500-at megszüntetünk, vagyis a költségvetés megterhelését igenis csökkentjük, még mindig maradna ezer állás csak Budapest székesfővárosnál, ahol a magyar fiatalság állásnélküli tömegeit lehetne elhelyezni. (Ügy van! Ügy van! a jot>b- és baloldalon.) Kérdezem, t. Ház, mi volna az eredmény, ha ugyanezt az elvet az állami adminisztráció minden ágazatában ker észtül vinn ők 1 ? Kellene-e akkor a magyar fiatalságnak állástalanságról és kenyértelenségről panaszkodniaí Nyugodtan lehet több ezerre becsülni azoknak az állásodnak számát, (Pintér Lászlói; 3—4000 van.) amelyeket a felesleges állások megszüntetése után, az álláshalmozások radikális megszüntetése esetén a magyar fiatalság számára hozzáférhetővé lehetne tenni. (Zaj a jobboldalon. — Kakovszky Tibor: Ki akadályozza ezt megl) Nagyon sajnálom, hogy a költségvetés általános vitájánál előterjesztett határozati javaslatomat, amelynek szövege az volt, hogy mondja ki a Ház, hogy közpénztárból kétféle címen rendszeres illetményeket senki sem Húzhat, (Helyeslés a baloldalon és a középen.) a» igen í. kormány minden indokolás nélkül elvetet ;e. Semmiféle más rendszerrel, mint egy iiíyen rövid, egyszerű tiltó rendelkezéssel nem lehet az álláshalmozások rendszerét megszüntetni, (Ügy van! Ügy van!) mert mihelyt megkezdjük a részletekben való analízist, az egyes emberek egyéni körülményeinek bírálatát és kivételek statuálását, megindul a protekcioniísnausnak az a lavinája, amely ezt a helyzetér előidézte (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és amellyel szemben más, mint tiltó rendelkezés nem használ. És hogy ez a rendelkezés keresztülvihető, hogy nem szélsőséges kívánság, Ihanem azt mondhatnám, a közéleti tisztességgel összefüggő posztulátum, ennek igazolására csak arra kell rámutatnom, horgy az a szöveg, amelyet bátor voltam itt felolvasni, megegyezik az Amerikai Egyesült Államok törvénytárába beiktatott és ma is érvényben lévő szöveggel. A gazdag Ame rikai Egyesült Államokban senki közpénztár ból kétféle címen rendszeres illetményt nem húzhat. Miért nem lehet a szegény Magyarországon ugyanezt az elvet bevezetni 1 ? T. Ház! Egy másik dolog, amelyre rá kell mutatnom* az, hogy az állami adminisztráció ban különösen számos ágazatban, amelyet a közelmúltban alkalmam volt közelebbről tanul mányozni, például a bíróságoknál, a Magyar Államvasutaknál, a munkaerőknek rendkívüli irracionális felhasználása folyik. 52
