Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

378 Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése' 1932 május 31-én

y kedden. Károly igen t. képviselőtársam beszédének befejező részében néhány szóval megemlékezett az állásnélküli diplomás ifjúságról és nagyon helyesen mutatott rá arra az anomáliára, amely a nemzet e tetterős és egy jobb jövő kiküzdése szempontjából talán legértékesebb rétegének állásnélküliségéből származik. Méltóztassék megengedni, hogy ennek a félórás felszólalásomnak keretében ezidőszerint kizárólag ezzel az egy kérdéssel foglalkozzam, mert^ a kérdés megérdemli a figyelmet. Ez a kérdés nagy horderejű, ezt a kérdést rendkívül elhanyagolták, mert hiszen — azt mondhatnám — kétségbeejtő helyzetnek kell minősítenem azt, amikor egy nemzet a maga fiatalságát feleslegesnek, vagy pláne a nemzetre hovatovább veszélyesnek kezdi minősíteni. Már pedig ez tény és való. Ha a magyar fiatalság ebben a tökéletesen kiszolgáltatott helyzetben a munkanélküliségnek, a kenyértelenségnek és — ami ezzel égyüttjár — az erkölcsi züllésnek válik prédájává, akkor tényleg veszélyessé is válhatik ez a fiatalság. Ezért kell — úgy érzem — már az utolsó órában ezzel a problémával nem csupán kenetteljes frázisok formájában, nem pusztán a jóindulat hangoztatásának jegyében,^ hanem konkrét megoldási lehetőségek keresésével segítségére sietni a nemzet e legértékesebb rétegének. A mai magyar helyzetben, ebben a trianoni helyzetben kétszeres jelentősége van a magyar fiatalság megfelelő megbecsülésének, mert úgy érzem, nemcsak a magyar ifjúságnak van szüksége arra, hogy ez a nemzet törődjék vele, hogy kenyeret és állást juttasson neki; a nemzetnek legalább olyan miértekben szüksége van erre a fiatalságra, amely fiatalság közelebb áll a mai kor vajúdó, rettenetesen nehéz, komplikált és azt keli, hogy mondjam, újszerű problémáihoz, amely fiatalság lelkében gyorsabban rezonál" nak azok az új lehetőségek és gondolatok, amelyek a megoldást erre a mai helyzetre meghozhatják. Minden fejlődni, haladni, boldogulni akaró nemzet az ifjúsiág, a Giovinezza, az erő kultuszában szokta keresni a imaga céljait és a célkitűzéseit, nem pedig a paralízis és öregség kultuszában, amint az ebben ai szerencsétlen trianoni országban számos vonatkozásban jelentkezik. Nem akarok itt az öregekről tiszteletlenül besizélni. Jól tudom, 'hogy az öregeknek megvan a maguk nagy értéke és jelentősége még az ilyen mozgalmas, változó időkben is, elsősorban a tanácsadás terén, amint azt a nagy tradíciójú népek és nemzetek, Japántól kezdve, művelik, ahol nehéz helyzetekben a döntésre illetékes faktorok az öregek tanácsát meghallgatják, az intézkedést, a munka elvégzését azonban fiatal erőkre bízzák rá, mert cselekedni, dolgozni, előbbrevinni ügyeket a fiatalság motorikns, ereje nélkül eredményesen nem lehet. Azt látom, hogy olyan társadalomban, mint például az Amerikai Egyesült Államok, ahol volt alkalmaim; megismerni az élet egész ritmusát és tempóját, azt az egész felfogást, szellemet és dinamikát, amely áthatja az Egyesült Államok hallatlan eredményes fejlődését, a 24 éves férfiak már vezető pozíciókban szoktak elhelyezkedni, ha képességeik egyébként megvannak hozzá. Morgan, a világ legelső bankárja vezérigazgatónak — éppen mialatt odakünn voltam — egy 24 éves fiatalembert alkalmazott. De hivatkozom arra, hogy Parker Gilbert, Németország pénzügyi ellenőre, akit a Népszövetség helyezett Németországba, mikor ötévi munka után visszament Amerikába, 34 esztendős volt és öt éven keresztül kontrollálta a német birodalom összes pénzügyeit. Csak Magyarországon, ebben a —- sajnos, azt kell mondanom — dekadens rendszerben, amelyben élünk, ebben a mai kor problémáival megbirkózni nem tudó, elöregedett társadalomban fordulhat elő az, hogy 40—50 éves kopaszodó emberek még mint éretlen fiatalság^ szerepelnek és a munkanélküliek kálváriás útját járják- Ezt igenis kifejezetten, élesen ki akarom itt hangsúlyozni, mert az egész felfogásban és gondolkodásban lényeges változást kell kiprovokálni ós itt az országgyűlésnek kell előljárnia abban a tekintetben, hogy a tetterős, egészséges fiatalságnak gyors- és azonnali érvényesülést biztosítson. (Gróf Hunyady Ferenc: De nem 30 éves korhatárral!) Amennyire az utóbbi időkben ezzel a kérdéssel gyakorlatilag volt alkalmam foglalkozni, körülbelül 10.00C-re becsülöm az állásnélküli főiskolát végzett diplomás ifjúság számát. Egy rettenetes szám, tekintve azt az erkölcsi értéket és munkakészséget, amely ilyen formában megy veszendőbe. Ennek a kérdésnek konkrét tárgyalására egy országos bizottság alakult, amely országos bizottság, szerény felfogásom szerint, rendkívül alkalmas arra, hogy ezt a kérdést politikamentesen, tisztán az ügy érdekében intézze és megoldja. Ebben a bizottságban mindenekelőtt a különböző egyetemek és főiskolák tanári kara van reprezentálva, a maga delegátusaival. S> került az egész magyar főiskolai ifjúságot egy egységes közös szervezetbe tömöríteni, annak a reprezentánsai is benn ülnek ebben az orszáj gos bizottságban és benne vannak a különböző parlamenti pártokból azok az ifjabb képviselők, akik e problémák megoldása iránt akár koruknál, akár hajlamaiknál fogva bizonyos kedvet és tehetséget mutattak. Kifejezetten hangsúlyozni akarom: ez a bizottság nem új állás kreálására, nem mellékjövedelmek vagy stallumok_ megszervezésére törekszik, hanem tisztán és kizárólag ennek az égető kérdésnek mielőbbi gyakorlati megoldására. Hogy mennyire nem a közelmúlt rendszer ideológiája jegyében intézi ügyeit, jellemzésül talán felhozhatom azt, hogy néihiány havi komoly és eredményes munkája alatt összesen 325 pengővel adminisztrálta le azt a munkát, amely összeg kizárólag gépírási és postai költségekből áll. Itt senki fizetést nei|i kap és nem fog kapni azok közül, akik a munkát végzik, csak azok kapnak, akik technikai munkákat végeznek. Ezeket is kizárólag az állásnélküli diplomások sorából rekrutáljuk, úgyhogy erre a bizottságra nyugodtan tekinthet úgy az állásnélküli diplomás ifjúság, valamint — azt mondhatnám — pártkülönbség nélkül az országnak ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozó minden polgára, mert ebben a bizottságban nem lesz sern visszaélés, sem pártpolitika, sern egyéni érdekek

1 hajszolása, amivel szemben különösen óvnom kell mindenkit, aki ezt a kérdést komolyan akarja megoldani, mert sem egyéni, sem pártpolitikai pecsenyéket ebből a diáknyomorbol, ebből a főiskolai nyomorból sütnie senkinem nem szabad. Kénnem kell azonban az igen t. kultuszminiszter úrtól, hogy ennek a bizottságnak azt a javaslatát, amelyet már bátrak voltunk átadni, — azt hiszem, a miniszterelnök úr volt kegyes átvenni — szíveskedjék most már végre konkréten pontról-pontra tárgyalás alá vétetni és főleg megadni a bizottság elnökének, Illés József kedves képviselőtársamnak és egykori szeretett tanáromnak azt a hatósági jogkört,