Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 9 amely a nemzeti műveltséget szolgálja, amely több tudást ad, meg kell hagyni de össze kell szorítani, redukálni kell, amiből kár nem származhatik az iskolákra, hanem be kell még állítani olyan elméleti és gyakorlati agrártudományt is, hogy ha elmegy a polgári iskolákból az a fiatalember, az ne ispánnak akarjon elmenni, ne íróasztalt kívánjon magának, ne hivatal után kopogjon és az a leányzó ne a gépírást révén keressen elhelyezkedést, hanem olyan praktikus, agrártudományt sajátítson el, amelynek révén otthon, a imaga kis kertjében, a háziiparban a maga eszével, szorgalmával és tudásával önállóan megélhet. T. Képviselőház! Szerény kívánságomnak ez az, egyik része. A másik arra vonatkozik, hogy a költségvetés keretein belül lenyíirbáltak olyan feltétlenül szükséges összegeket is, amelyek nélkül az életet meg fogjuk állítani. Ez a kifogásom éppen belevág az előbb hangoztatott kívánságomba, hogy mi az r agrárkérdések fejlesztését az iskolán és a tanítón keresztül akarjuk szolgálni és amikor a költségvetést megnézem, akkor látom, hogy a mezőgazdasági tanítók részére annak idején és éveken át rendezett nyári tanfolyamokat, ahol kipótolták a gazdasági tudást és többet vittek haza az iskolába és azonkívül a felsőbb gazdasági tanfolyamokat is most redukálják és megszüntetik. Hozzám stok tanító fordult, hogy 'hol, merre, mikor és milyen gazdasági tanfolyam van. ím érdeklődésemre azt a sajnálatos választ kaptam, hogy ezidőszerint nincs, mert törölte a költségvetésből a költségvetést felülvizsgáló hatos bizottság. Ebben a kérdésben sem; szabad a tétlenség -álláspontjára helyezkednünk, hanem a másutt eszközlenő megtakarításokból kell ezeket az intézményeket fenntartani. Igen t. Képviselőház! Most már csak pár perc áll rendelkezésemre, xígy hogy csak néhány ügyet említek meg, így a leventeügyet. A miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy vannak a leventék közt családfenntartók, akik cselédi vagy alkalmazotti minőségben szolgálnak és akiknek a mostani állapot szerint hetenként leventeórára el kell menniök. Rettenetes nehézségeket okoz ezeknek a kérdéseknek elintézése, mert szabály szerint ragaszkodnak ahhoz, hogy a levente minden egyes órán megjelenjék. Méltóztassék arról gondoskodni, hogy azok a családfenntartó 18—22 éves legények legalább a nyári mezőgazdasági munkálatok idején mentesíttessenek és valami más úton-módon kapják meg azt a hiányzó oktatást a téli időben, amit nyáron elmulasztottak. A második, ami szintén a miniszter úr hatáskörébe tartozik, a diplomával ellátott nagytömegű ifjúság kérdésének rendezése. Nem az egyetemen végzettek kérdésével foglalkozom most. Itt ankétok folynak le, amelyek eredménye negatív, eredményre nem is számíthatnak. Itt rideg kijelentések hangzanak el, amelyek megfelelnek a valóságnak, hogy az a 13.000 intelligens diplomás ember nem tud állást kapni, de nem is kaphat, mert hiszen, amíg az egyik oldalon az egyetemek ontják a diplomás férfiakat, a másik oldalon leépítünk. Ezek sza mára a jövő kétségbeejtő. Azt látjuk az életben, hogy a fiú az apával szembekerül, hogy a mai fiatalság lelkülete, gondolkozása egészen mássá lesz, mint amilyen volt az idősebbeké, az öregebbeké, »vagy azoké, akik ma tényezős, a közéletben, mert a mai ifjúságot nem vezeti más, mint az, «ha diplomát szereztem, ha egy életet szenteltem a tanulásnak és a mindennapi kenyeret sem tudom megkeresni, akkor rossz í. ülése 1982 május 31-én, kedden. 377 ez a gazdasági rendszer.» Mivel pedig kivezető utat a kormányzat sem tud adni és az ostromolt kapitalista világrend nem igyekszik megújítani, vagy a régi kerékvágásba hozni a gazdasági életet, az ifjú azt mondja: nem bánja, ha felfordul az egész világ, pusztuljon ez a gazdasági, társadalmi és politikai rend, csau az ő számára biztosíttassék valami jövő. Csak a tanítóképzőkről beszélek. A múltban nem volt tanítófölösleg, mert az a kultúrpolitika, amely az iskolákat szaporította, felszívta és ellátta őket. Ma már ezrek vannak, akik szakiskolai diplomával rendelkeznek és évek óta nem tudnak elhelyezkedni (Zaj.) Nem. a nőkről szólok, azok még többen vannak, de azoknak elhelyezkedése nem olyan irtózatos probléma, mint a férfiaké. (Ellenmondás jobufelöl. — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter; Dehogy nem!) Ha tehát iti valami mérséklést kell behozni és a tanítói let számot csökkenteni kell, ami előrelátható, ezu, figyelembe kell venni, hogy csak a szükségleteket láthassuk el. A miniszter úr nagyon jói tudja, a minisztériumoit ostromolják, százával jelentkeznek, akiknek még reménységet sem tudnak nyújtani, hogy el tudnak helyezkedni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezrével!; A másik kérdés, hogy ha már a diploma a kezében van annak a fiatalembernek, alkalmazzuk és megválasztjuk «segédtanítódnak. A «segédtanító» ominózus cím. Nagyon élesen ex lene foglaltunk állást és kárhoztattuk a voii, kultuszminiszter urat, hogy a címekeit lefele adta, ahelyett, hogy honorálta volna a tanítóságnak azt a kívánságát, hogy ha már nem adnak nagyobb fizetést, legalább azt az erkölcsi elismerést kapják meg, hogy hosszú, érdemes munka után nagyobb címekkel honoráltatnak, ami nem kerül pénzbe. (Mozgás a jobboldalon. — Éber Antal: Legalább ebben takarékoskodnak!) Az igen t. Képviselőháznak és a miniszter úrnak továbbá azt ajánlom figyelmébe, hogy azokat, akik megszerezték oklevelüket és katonai kötelezettségüknek eleget akarnak tenni, méltóztassék olyanféleképpen foglalkoztatni, hogyha az állás megszervezése előtt ezt az évüket leszolgálják, elvégezhessék az iiskolánkívüli népműveléshez szükséges levente- és gazdasági tanfolyamokat, amikor üres idővel rendelkeznek, hogy azután ezekkel az úgynevezett segédtudományokkal felszerelve, állhassanak^ be abba a szerény állásba, amelyről a takarékosság a maga ollójával már am úgy is lenyírta azt a néhány pengőt és még nehezebbé tette annak a szerény állásnak elviselését. Meg vagyok róla győződve, — mert ez csendül a fülembe — hogy a miniszter úr sincs megelégedve az állapotokkal és nem akar intézményeket gyilkolni, hanem, abban a meggyőződésben van, hogy úgy a magasabbrendű kultúrának, mint a népkultúrának fenn kell maradnia, sőt fejlődnie kell, mert mi nagy versenyben vagyunk a világ többi népeivel, s erre minden módot és eszközt fel kell használnunk. Mivel ezt a célt tűzte ki maga elé a t. miniszter úr, ennek a célnak elérését szerény erőnkkel támogatni akarjuk; ezért a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot többet üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?Takách Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Kocsán