Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

368 Az országgyűlés képviselőházának néhány címet, talán pontosabban megjelölve, egy címet kivéve, a többinél ez a lineáris csökkentés meglehetősen káros hatással jelen ekézik. Éppen ezért tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, hogy a jövő költségvetés elkészítésénél méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy ne a lineáris csökkentést vegye alapul, (Andaházi-Kasnya Béla: Nem bizony! Egész átorganizálásra van szükség!) hanem tárcája keretén belül olyan átcsoportosítást, racionalizálást hajtson végre, hogy az így elért megtakarítással a mostam dotáció mellett haldokló és így majdnem teljesen passzív, nagyon fontos kultúrintézményeket új életre galvanizáljon. (Jánossy Gábor: Ezt az egész költségvetésre alkalmazni kellene!) Ha a költségvetés egyes tételeit vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a költségvetés számszerűen legnagyobb két tételét az állami elemi iskolák és a nem állami iskolák pénzügyi ellátása jelenti. Vitán felül áll az a tény, hogy egy ország általános kultúrájának fokmérője elemi iskoláinak száma. Ezt az elvet —• jól tudom — a kultuszkormány honorálta is, amikor a háború utáni időkben megközelítőleg 6000 iskolaobjektumot létesített és ezzel a hiányokat nagyjában pótolta, de csak nagyjában, mert ez a pótlás, vagy ez az erősebb pótlás csak az állami iskoláknál jelentkezik érezhetően. A községi iskoláknál ez a beavatkozás már nem jelentkezik ilyen kedvező eredménnyel és különösen érezzük hiányát a felekezeti iskoláknál. Itt már nagyon sürgős és energikus segítésre van szükség, mert jól ismerjük azt a szomorú tényt, hogy az egyéb nagy közterhek mellett a felekezetek a tönkrement iskolaépületeiket saját erejükből újból használható állapotba helyezni aligha tudják. (Jánossy Gábor: Elsorvadnak!) A lineáris csökkentés káros hatása tehát itt már nagyon erősen jelentkezik és mind nagyobb számban találhatjuk és fogjuk a jövőben találni azokat az iskolákat, ahol kirothadf padlójú és gerendákkal feltámasztott mennye zetű tantermekben majdnem életveszélyes kö rülmények közt folyik a tanítás, amelyeket télen már ki sein lehet fűteni. Hogy ez mit jelent, akár csak közegészségügyi szempontból is, azt hiszem, azt nem kell bővebben fejtegetnem, mert hiszen éppen tegnap Szűcs István képviselőtársam említette, hogy ezek a tantermek, ezek a helyiségek melegágyai a tüdővésznek, a tuberkulózisnak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bátor vagyok a kultuszminiszter úr figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a múltban a Dunántúl ezeknek a pótlásoknak szempontjából mostohagyermek volt. Ennek az egyenlőtlen elbánásnak ^kiegyensúlyozását vagyok bátor tisztelettel kérni. A lineáris csökkentés káros hatása még feltűnőbben jelentkezik a legfelsőbbfokú tanítóintézményeknél: az egyetemeknél és a főiskoláknál. Féló\ hogy ennek a takarékossági rendszernek^ hatása megbénítja azt a tudományos és művészeti munkásságot, amelyre az ország méltán büszke. Sajnos, a takarékosság ezen a téren is^ szükséggé vált és ennek parancsa elől kitérni nem lehet, de nem is szabad. A kérdés, amelyet meg kell oldani, csak ez lehet: fenntartsuk-e az összes tudományos és művészeti intézményeket olyan ellátás mellett, amelyet egy esetleg még jobban csökkentett költségvetés engedélyez — és ez valószínűbbnek látszik, mint nem — vagy pedig, mint ezt már bátor voltam jelezni, az egyes intézményeket úgy racionalizáljuk, hogy az 9 3. ülése 1932 május 31-én, kedden. így nyert megtakarítás folytán a megmaradókat okszerűen támogathassuk. Azt hiszem, t. Ház, hogy a választás nem lehet nehéz; a lineáris csökkentés helyett a második megoldás mutatkozik helyzetünkben célravezetőnek.^ Csak egy esetet vizsgáljunk meg. Az ország lakosságának számához, az általános berendezkedéshez, de az elhelyezkedési lehetőségekhez képest is: négy egyetem sok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Andreetti Károly: Nem vizsgálom az eseményeket és okokat, amiért ezek kreáltattak, csak sajnálattal emlékezem meg arról a szomorú tényről, hogy ezek — hiszem, hogy csak bizonyos időre —• feleslegesekké váltak. Ha ezek közül egyeseket végleg megszűntetni nem kívánunk, aminthogy ez ma már gazdasági szempontból sem mutatkoznék helyesnek, akkor a racionális költségcsökkentés csak úgy hajtható végre, ha egyrészt egyes fakultásokat szüntetünk meg, másrészt pedig olyan intézményéket alakítunk át, amelyeknél a dologi kiadások feltűnően nagy összegben jelentkeznek, az utóbbiaknál természetesen azzal a körültekintéssel, hogy a tudományos követelmények lehetőleg épségben tartassanak. Örülök, hogy az első esetre vonatkozólag hivatkozhatom Grósz Emil egyetemi tanár úrnak egy nemrégiben megjelent cikkére, amelyben azt mondja (olvassa): «Sokan azt hiszik, hogy a háromfakultásos egyetem nem egyetem. Ez nagy csalódás. Az egyes fakultások kölcsönhatása nem olyan nagy, hogy egy fakultás hiánya az egyetem tudományos jellegét megingatná. Különösen nem lehet ezt egy olyan országban kifogásolni, ahol Sopronban két izolált fakultás működik és ahol Budapesten a közgazdasági fakultás tíz éven át úgy működött, hogy sem a tudomány-, sem a műegyetemmel nem volt kapcsolatban.» En magam is osztozom ebben a véleményben, igen t. Ház, és miután^ ilyen megtakarítás tudományos szempontból értékveszteséget nem jelentene, ezt talán veszedelem nélkül végre is lehetne hajtani. Mutatkozik azonban még egy lehetőség, ez pedig" az orvostudományi karok mellett működő klinikák okszerű átcsoportosításánál jelentkezik. Ha az egyetemek dologi kiadásait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azok két részből tevődnek össze:*az egyik rész magának <az egyetemnek dologi kiadásai, a másik rész pedig a klinikák dologi kiadásai. Ha a budapesti Tudományegyetem szervezetét nem érintjük, azt látjuk, hogy a három vidéki egyetemnél számszerűleg ez így alakul: az egyetemek dologi kiadásai 573.360 pengőt, a klinikák dologi kiadásai 3,296.640 pengőt tesznek ki. Ez a két szám világosan mutatja, hogy az egyetemek legtökéletesebb intézménye a klinika. Ha tehát racionális megtakarítási megoldást keresünk, arra talán itt mutatkoznék leginkább lehetőség. Kétségtelen dolog, hogy orvostudományi kar klinika és kórház nélkül elképzelhetetlen és kétségtelen az is, hogy ezek a klinikák és közkórházak közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlenek. A klinika és közkórház között azonban az apparátus más megoldású szervezete miatt a kórház javára nagy különbség mutatkozik a költségek tekintetében, mert a kórház sokkal olcsóbb. A debreceni egyetem költségvetési adataiból ezt világosan is láthatjuk, mert amíg a klinika 1,213.900 pengőt követel, a kórház csak 324.000 pengőbe kerül, Ha ez, a két szám <nem is ad az összehasonlítás szempontjából abszolút