Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

350 Az országgyűlés képviselőházának Ferenc: Még 18 éves korban sem!) Ez teljesen lehetetlen. Egy IV., V. osztályos diák lelke még teljesen kialakulatlan, hiszen jól látjuk, hogy gyakran még az érettségit tett diák sincs tisztában azzal, hogy milyen pályát vá­lasszon, még nem alakult ki benne a belső komoly hajlandóság s gyakran igazán csak a véletlen dönti el, hogy az a diák milyen pá­lyára kerül. A TV-ikes és V-ikes diáknál azonban ez egyenesen lehetetlen. Egyébként is pontos tanulmányi eredményeket lemérni ebben a korban nem lehet. Méltóztatnak tudni, hogy a középiskolák tanítási módszere mennyire elüt az elemi iskolák tanítási mód­szerétől. A Rousseau-féle elvek szerint az elemi iskolában a szemléltető oktatás módsze­rével tanítják a gyermekéket, a középiskolák­ban azonban egészen más tanítási módszerrel tanítanak. Amíg az a fiatal gyerek a meg­szokottsággal szemben ezeken keresztül vala­hogyan érvényesülni tud a maga szellemi ké­pességeivel, addig hosszú idő telik el és lehe­tetlenség, hogy a IV. és V. osztályban «> tanár már meg tudja állapítani, vájjon az a gyermek, a maga tanulmányi eredményeivel alkalmas-e/ arra, hogy továbbmenjen és eljuthasson az egyetemig. (Ügy van! Ügy van!) Van egy nagy baj is ennél a kérdésnél­Nem tudom, vájjon a miniszter úr el fogja-e törölni ezt a rendeletet, igen vagy nem, (Far­kas István: Azt mondta, hogy fenntartja!) de ha nem, akkor felhívom a figyelmét arra, mél­tóztassék innen a Házból a nyilvánosság elé lépni olyan nyilatkozattal, (Ulain Ferenc: A minisztereknek is próbavizsgát kellene ten­niök! — Farkas István: Ez volna az első! — Ulain Ferenc: Mi lett volna, ha a takarékos­sági hajlamokról Klebelsberg gróf vizsgát tett volna. — Zaj,) mely főként a tanár uraknak szóljon, hogy ez a próbavizsga nem jelenti azt, hogy az előző négy esztendő tanulmányi ered­ményeit teljesen figyelmen kívül hagyják és tisztán ennek a próbavizsgának az eredménye legyen döntő abban a kérdésben, tovább me­het-e a diák, igen vagy nem? (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szó sincs erről!) Örvendek ennek a közbeszólásnak,mert igenis én tudomást szereztem arról, hogy bizo­nyos intézetekben a tanár urak kijelentették: nem fontos,, négy éven keresztül tanultak a diákok, az a lényeges, hogy a próbavizsgán milyen eredményt tudnak felmutatni. (Kara­fiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Majd fel fogom olvasni a végrehajtási utasí­tást! Ami a lapokban megjelent, az koholmány volt!) Ezt a rendelkezést különféleképpen le­het értelmezni és minthogy ilyen természetű értelmezésről szereztem tudomást, ez nem lehet semmi más, mint önkényeskedés, az illető inté­zet keretén belül levő tanároknak szadista Öröme, hogy megriasszák azokat a szegény gyermekeket. (Karafiáth Jenő vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Szó sincs róla! Fel fogom olvasni szórói-szóra mind a két rende­letet!) Nem a nagy többséggel szemben mon­dom ezt, hanem igenis azokkal szemben, akik a maguk pedagógiai feladatát még mindig nem tudják átlátni és megérteni, méltóztassék kate­gorikus imperatívusszal megtiltani azt, hogy a próbavizsga semmiféle összefüggésben ne álljon az előző évek tanulmányi eredményei­vel, mert az fog megtörténni, hogy jórendű, jóminősítésű diák is megbukhatik ezen a próbavizsgán. (Karafiáth Jenő vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: De az utasításban az van, hogy az egész évi tanulmányi előmenetelt 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. vegyék figyelembe! Ezért fel akarom olvasni ezt az utastíást! Újságok után ne méltóztassék igazodni!) Nem újságok után igazodom. (Ka­rafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi minisz­ter: Az újságokban jelent meg olyan rendelet, amelyet még nem is adtam ki és nem tervez­tem!) Örvendek, hogy ezt méltóztatik mondani. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Csak vártam egy interpellációra, hogy felelhessek!) Méltóztatik tudni, hogy a próba­vizsga kérdése körül úgy a szülők, mint a pe­dagógusok részéről hatalmas vita fejlődött ki és ennek a vitának a rezüméje volt, hogy tar­tanak attól, hogy a próbavizsgák ilyen kegyet­len módszerrel fognak végrehajtatni és a sze­lekciót így akarják majd elősegíteni. Arra is rá kell mutatnom, vigyázzunk ám erre a próbavizsga-rendeletre, mert már a mul­takban is a nem jól alkalmazott pedagógiai esz­közök eredményezték azt, hogy sok szomorú tragédia származott ebből. A diáköngyilkossá­gok egész tömege mutatja azt, mit jelent, ha nem üellő pedagógiai szellemmel áthatóttan foglalkoznak a diákokkal. Nem akarok kőnkrei esetekre rámutatni, amelyek szóbakerültek már, azonban a mai, lélekben megrokkant társada­lomban, hogy úgy mondjam, majdnem pszi­chózishoz hasonló társadalmi helyzetben, amely­ben ennek a lelki letargiának, ennek a maraz­musnak, ennek a rokkantságnak jelenségei nem­csak a felnőtteknél és a kenyérkereső társa­dalmi rétegeknél mutatkoznak, hanem már a gyermekeknél is, — mert hiszen a gyermeked maguk előitt látják ezeket a borzalmas jelensé­geket, a gyermekek már nem olyan ellenálló­képesek és a fantáziájuk is dolgozik — pszi­chológiailag veszedelmes ez a vizsga. Amint a múltban nálunk is és más országokban is voi tak ilyen tünetek, egész járványok, ugyan­így veszedelmes lehet ennek a próbavizsga­rendeletnek a hatása. Ha a miniszter úr azzai az atyai szeretettel és jósággal, amelyet a gyer­meknemzedék joggal igényelhet, meg nem ma­gyarázza ennek a célját és a tanár urak ezi teljes lélekkel és szívvel fel nem fogják, én nagyon félek ettől és ezért is foglalkozom ezzel a problémával. (Dinich Ödön: Nem lesz hosszú életű! A miniszter úr maga be fogja látni,hogy helytelen! Ez is csak olyan próba!) Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy a szi­gorú realitások programmját adja. Sajnos, nem is volt módja mást tenni. Szomorú realitás az, ami előittünk fekszik: a megszorított költség­vetési keret. Nekem itt hangsúlyoznom ken, hogy a kultúrpolitikai kiadásokkal szemben már a múltban sem volt meg és ma sincs meg bennem az az ellenállás, amely ha fakciózus volnék, ellenzéki helyzetemnél fogva magátoi érte»tődő lett volna. Örömmel láttam mindig azt, ha a kultúrpolitika terén nagy megértés mu­tatkozik, (Andaházi Kasnya Béla: Üiz igaz! Ezt elismerjük!) csak azt kifogásolom, hogy olyan kultúrpolitikai célokra, sallangokra és felesle­gekre pazaroltak el pénzeket, amelyeket ha más kultúrpolitikai területen érvényesítettünk volna, az egyetemes kultúrpolitika szempontjából itöbD eredményt tudtunk volna elérni. T. Ház! Minthogy azt látom, hogy éppen az adottságoknál fogva és annál fogva, hogy súlyos örökséget vett át a miniszter úr, amelyek miatt nekünk azt a kultúrpolitikát produkálni nem tudja, amire ennek az országnak szüksége van, kénytelen vagyok azzal felelni, hogy ezt a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szűcs István! Szűcs István: T. Ház! Habár nem is ren-

Next

/
Thumbnails
Contents