Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

350 Az országgyűlés képviselőházának Ferenc: Még 18 éves korban sem!) Ez teljesen lehetetlen. Egy IV., V. osztályos diák lelke még teljesen kialakulatlan, hiszen jól látjuk, hogy gyakran még az érettségit tett diák sincs tisztában azzal, hogy milyen pályát válasszon, még nem alakult ki benne a belső komoly hajlandóság s gyakran igazán csak a véletlen dönti el, hogy az a diák milyen pályára kerül. A TV-ikes és V-ikes diáknál azonban ez egyenesen lehetetlen. Egyébként is pontos tanulmányi eredményeket lemérni ebben a korban nem lehet. Méltóztatnak tudni, hogy a középiskolák tanítási módszere mennyire elüt az elemi iskolák tanítási módszerétől. A Rousseau-féle elvek szerint az elemi iskolában a szemléltető oktatás módszerével tanítják a gyermekéket, a középiskolákban azonban egészen más tanítási módszerrel tanítanak. Amíg az a fiatal gyerek a megszokottsággal szemben ezeken keresztül valahogyan érvényesülni tud a maga szellemi képességeivel, addig hosszú idő telik el és lehetetlenség, hogy a IV. és V. osztályban «> tanár már meg tudja állapítani, vájjon az a gyermek, a maga tanulmányi eredményeivel alkalmas-e/ arra, hogy továbbmenjen és eljuthasson az egyetemig. (Ügy van! Ügy van!) Van egy nagy baj is ennél a kérdésnélNem tudom, vájjon a miniszter úr el fogja-e törölni ezt a rendeletet, igen vagy nem, (Farkas István: Azt mondta, hogy fenntartja!) de ha nem, akkor felhívom a figyelmét arra, méltóztassék innen a Házból a nyilvánosság elé lépni olyan nyilatkozattal, (Ulain Ferenc: A minisztereknek is próbavizsgát kellene tenniök! — Farkas István: Ez volna az első! — Ulain Ferenc: Mi lett volna, ha a takarékossági hajlamokról Klebelsberg gróf vizsgát tett volna. — Zaj,) mely főként a tanár uraknak szóljon, hogy ez a próbavizsga nem jelenti azt, hogy az előző négy esztendő tanulmányi eredményeit teljesen figyelmen kívül hagyják és tisztán ennek a próbavizsgának az eredménye legyen döntő abban a kérdésben, tovább mehet-e a diák, igen vagy nem? (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szó sincs erről!) Örvendek ennek a közbeszólásnak,mert igenis én tudomást szereztem arról, hogy bizonyos intézetekben a tanár urak kijelentették: nem fontos,, négy éven keresztül tanultak a diákok, az a lényeges, hogy a próbavizsgán milyen eredményt tudnak felmutatni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Majd fel fogom olvasni a végrehajtási utasítást! Ami a lapokban megjelent, az koholmány volt!) Ezt a rendelkezést különféleképpen lehet értelmezni és minthogy ilyen természetű értelmezésről szereztem tudomást, ez nem lehet semmi más, mint önkényeskedés, az illető intézet keretén belül levő tanároknak szadista Öröme, hogy megriasszák azokat a szegény gyermekeket. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szó sincs róla! Fel fogom olvasni szórói-szóra mind a két rendeletet!) Nem a nagy többséggel szemben mondom ezt, hanem igenis azokkal szemben, akik a maguk pedagógiai feladatát még mindig nem tudják átlátni és megérteni, méltóztassék kategorikus imperatívusszal megtiltani azt, hogy a próbavizsga semmiféle összefüggésben ne álljon az előző évek tanulmányi eredményeivel, mert az fog megtörténni, hogy jórendű, jóminősítésű diák is megbukhatik ezen a próbavizsgán. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: De az utasításban az van, hogy az egész évi tanulmányi előmenetelt 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. vegyék figyelembe! Ezért fel akarom olvasni ezt az utastíást! Újságok után ne méltóztassék igazodni!) Nem újságok után igazodom. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az újságokban jelent meg olyan rendelet, amelyet még nem is adtam ki és nem terveztem!) Örvendek, hogy ezt méltóztatik mondani. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak vártam egy interpellációra, hogy felelhessek!) Méltóztatik tudni, hogy a próbavizsga kérdése körül úgy a szülők, mint a pedagógusok részéről hatalmas vita fejlődött ki és ennek a vitának a rezüméje volt, hogy tartanak attól, hogy a próbavizsgák ilyen kegyetlen módszerrel fognak végrehajtatni és a szelekciót így akarják majd elősegíteni. Arra is rá kell mutatnom, vigyázzunk ám erre a próbavizsga-rendeletre, mert már a multakban is a nem jól alkalmazott pedagógiai eszközök eredményezték azt, hogy sok szomorú tragédia származott ebből. A diáköngyilkosságok egész tömege mutatja azt, mit jelent, ha nem üellő pedagógiai szellemmel áthatóttan foglalkoznak a diákokkal. Nem akarok kőnkrei esetekre rámutatni, amelyek szóbakerültek már, azonban a mai, lélekben megrokkant társadalomban, hogy úgy mondjam, majdnem pszichózishoz hasonló társadalmi helyzetben, amelyben ennek a lelki letargiának, ennek a marazmusnak, ennek a rokkantságnak jelenségei nemcsak a felnőtteknél és a kenyérkereső társadalmi rétegeknél mutatkoznak, hanem már a gyermekeknél is, — mert hiszen a gyermeked maguk előitt látják ezeket a borzalmas jelenségeket, a gyermekek már nem olyan ellenállóképesek és a fantáziájuk is dolgozik — pszichológiailag veszedelmes ez a vizsga. Amint a múltban nálunk is és más országokban is voi tak ilyen tünetek, egész járványok, ugyanígy veszedelmes lehet ennek a próbavizsgarendeletnek a hatása. Ha a miniszter úr azzai az atyai szeretettel és jósággal, amelyet a gyermeknemzedék joggal igényelhet, meg nem magyarázza ennek a célját és a tanár urak ezi teljes lélekkel és szívvel fel nem fogják, én nagyon félek ettől és ezért is foglalkozom ezzel a problémával. (Dinich Ödön: Nem lesz hosszú életű! A miniszter úr maga be fogja látni,hogy helytelen! Ez is csak olyan próba!) Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy a szigorú realitások programmját adja. Sajnos, nem is volt módja mást tenni. Szomorú realitás az, ami előittünk fekszik: a megszorított költségvetési keret. Nekem itt hangsúlyoznom ken, hogy a kultúrpolitikai kiadásokkal szemben már a múltban sem volt meg és ma sincs meg bennem az az ellenállás, amely ha fakciózus volnék, ellenzéki helyzetemnél fogva magátoi érte»tődő lett volna. Örömmel láttam mindig azt, ha a kultúrpolitika terén nagy megértés mutatkozik, (Andaházi Kasnya Béla: Üiz igaz! Ezt elismerjük!) csak azt kifogásolom, hogy olyan kultúrpolitikai célokra, sallangokra és feleslegekre pazaroltak el pénzeket, amelyeket ha más kultúrpolitikai területen érvényesítettünk volna, az egyetemes kultúrpolitika szempontjából itöbD eredményt tudtunk volna elérni. T. Ház! Minthogy azt látom, hogy éppen az adottságoknál fogva és annál fogva, hogy súlyos örökséget vett át a miniszter úr, amelyek miatt nekünk azt a kultúrpolitikát produkálni nem tudja, amire ennek az országnak szüksége van, kénytelen vagyok azzal felelni, hogy ezt a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szűcs István! Szűcs István: T. Ház! Habár nem is ren-