Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92, ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 345 dalmi mozgalmával sikerülni fog a valutáris nehézségeket elkerülni és olyan megoldást találni, hogy az idén is felkerül a magyar trikolor az olimpiai árbocra. (Helyeslés.) T. Ház! Legyen szabad itt röviden még arról is^ említést tennem, hogy az iskolánkívüli népművelésre is különös súlyt kívánok fektetni, két okból- Először is azért, mert az analfabétizmus elleni küzdelemből rendkívül kivette a részét a múltban is az iskolánkívüli népnevelés vezetősége. Itt még csak olyan adatok állanak rendelkezésemre, amelyek nem tökéletesek, mert most folyik az adatok összeállítása. Ezen adatok szerint 1920-tól 1930-ig terjedő tíz esztendő alatt, a városi adatokat tekintve, körülbelül 30—35%-kai csökkent a hat éven felüli analfabéták száma. A csökkenésnek ez a nagy százaléka, azt hiszem, teljesen igazolja azt a politikát, amelyet eddig is követtünk. Az iskolánkívüli népművelés vezetősége, mely^ ugyancsak tart ilyen tanfolyamokat, szintén elősegítette, .hogy 1,080.000-ről tíz esztendő alatt 700.000-re csökkent az analfabéták száma. Sőt, mint újabban hallom, — a most készülő legújabb statisztikai adatok — még ennél is kedvezőbb arányszámot mutatnak fel. A 3400 magyar községiből mindössze 612-ben nincs erőteljesebb munka, de 2788-ban annál intenzívebb munka folyt az előző évben. Ezekben a községekben 92 894 ismeretterjesztő előadás; 299 analfabéta-tanfolyam, 446 elemi ismereteket terjesztő tanfolyam, 609 általános gyakorlati ismereteket terjesztő tanfolyam volt. 12.781 műkedvelői előadást rendeztek. A naptárak számára a vezetésem alatt álló minisztérium 66 ismeretterjesztő^ cikket tudott másfélmillió naptár rendelkezésére bocsátani. Az előadók száma 19 948 volt. Igazán érdemes az előadók névsorát áttekinteni, amelyben az értelmiségnek minden tagja helyet foglal. Van köztük ügyvéd, orvos,

r lelkész, tanító, földbirtokos, mezőgazda, tanár. Valamennyi külön köszönetet érdemel, hogy ebben a nagy nemzeti munkában igaz önzetlenséggel vett részt. Összesen 190.073 népművelési órát tartottak az elmúlt esztendőben. 1931 júniusában 550 kultúrház, (.kultúrterem) szolgált az iskolán kívüli népnevelés céljaira. Az 1931. tanév végén 1176 vetítőgép, 259 mozigép, 737 közrádió, 205 grammofón készülék és 1560 népkönyvtár állott az ügy szolgálatára. T. Ház! Ebben a házban nagyon sok megértő szó hangzott el már, az imént is hallottunk gyönyörű fejtegetéseket az előadó úr részéről a színházak kérdését illetőleg. Lehetetlen elfogódottság nélkül olvasni a régi foliánsokat, — főleg az alkotmányos éra visszaállítása utáni időkből, — hogy milyen nagy szeretettel csüngött minden egyes felszólaló a Nemzeti Színházon, mint legdrágább nemzeti kincsünkön, majd hogy később milyen szeretettel karolták fel az Operaház dolgait. Nagy örömmel veszem és kérem is t. képviselőtársaimat, hogy ebben iá kérdésben is minél nagyobb számban méltóztassanak részt venni a vitában, mert ez nagy lendületet ad azoknak, akik hivatásuknál fogva intézik az ügyeket. Itt csak röviden akarom megemlíteni azt, hogy a magam részéről teljes egészében teszem magamévá hivatali elődömnek, Klebelsberg Kunó grófnak azt a politikáját, amely teljes felelősség mellett, plein puvoirrel az egyes igazgatókra bízza az intézetek vezetését, mert ezáltal megakadályozhatjuk azt, hogy a miniszteren vagy a minisztériumon keresztül művészeti kérdésekben politikai befolyások érvényesüljenek. (Helyeslés,) T. Ház! Örült a lelkem annak, amikor itt pár éve azt hallhattam, hogy fel kell emelni a színházak dotációját! Kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt sok szó hangzott el ily értelemben. Beck Lajos jelenlévő t. képviselőtársam például mindig meleg szeretettel foglalkozott ezzel a kérdéssel, de úgy tudom, hogy Kun Béla t. képviselőtársam is szót emelt a 'múltban az irányban, hogy fel kell emelni a színházak dotációját. Méltóztassanak az én nehéz helyzetemre tekinteni, amikor f a helyett, hogy felemelhetném ezt a dotációt, éppen az ellenkező feladatot kell nekem végrehajtanom! Nagyon jól esik tehát, ha azt hallom, e akár a Nemzeti (Színházat, akár az Operaházat illetőleg, hogy ezek között a nyomorúságos viszonyok mellett is a színházak vezetősége mindent elkövet, hogy a gondjaira bízott ügyet előbbrevigye. Nagy hálával tartozom gróf Apponyi Albert ő excellenciájánaik, aki az Opera kérdésével évtizedeken keresztül olyan igazi művészi érzékkel foglalkozott, s aki úgy az Operát, mint a filharmonikusok zenekarát, valamint a Zeneművészeti Főiskolát illetőleg több íziben jelentette ki előttem, hogy e tekintetben még azokat a nemzeteket is meghaladjuk, amelyek sokkal nagyobb összeget képesek e célra fordítani. De ugyanakkor hálás vagyok azoknak is, akik más oldalról nézve talán a dolgokat, rámutatnak az esetleges hibákra is. (Helyeslés.) Erre kérem is t. képviselőtársaimat,^ mert_ a hibákra való rámutatás különös segítségére jön a vezetőségnek abban, hogy a reá rótt feladatot még e nehéz körülmények között is becsülettel és eredményesen oldja meg. (Helyeslés.) A múlt évi kultusztárca vitájában büszkén mondotta hivatali elődöm, hogy Paulay Ede korában oly nagy bőség volt a külföldi és magyar jó darabokban, hogy szinte válogatni is alig lehetett belőlük. Amikor bőség volt a darabokban, bőség és meglehetős gazdagság volt a nézőtéren is, ma pedig szegénység van nemcsak a nézőtéren, de a darabokat illetően a színpadon is. Éppen azért ezt a helyzetet megváltoztatandó, a nagy zenei pályázatok után, magyar történelmi tárgyú drámára, illetve vígjátékra pályázatot írtam ki. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) E törekvésnek különös éredekességet biztosít, hogy Herczeg Ferenc felsőházi tag nagyrabecsült barátom indítványára^ a bíráló bizottság újításként bevonja munkájába kísérletképpen ezúttal először a közönséget is, mert a névtelenül három ízben színre kerülő darab sorsának eldöntésénél a közönség ítélete bevárandó lesz. A hagyományok tisztaságában, művészetének teljes r épségében óhajtom az öntudatos takarékossági elvek gyakorlati érvényesítése mellett fenntartani nemzetünk egyik legdrágább kincsét, a Nemzeti Színházat, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ahol benső meggyőződésem szerint kristálytiszta etikán alapuló nemzeti lelkű vezetésre, ahol az abszolút művészi értékek megbecsülésére, a nagy elődöktől féltő ^ gonddal átvett és szent áhitattal őrzött színészi nívóra, és kiegyenlített, előkelő színvonalú állandó együttesre van szükség, amely képas egyfelől kimunkálni a magyar színjátszóstílus legkorszerűbb és legmagasabb elveit, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) másfelől a tradícióknak megfelelően tudja csillogtatni a romlatlan magyar lélek-