Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május $0-án, hétfőn. 329 port lehetősége szempontjából, ha néhány gabonakereskedő a mi külügyi képviseletünknél hivatalosan helyet foglalhatna és megkereshetné azokat az összeköttetéseket a hivatalos tekintély és támogatás segítségével, amelyeket ma ez a magánlevelezés nem képes létrehozniA baráti kapcsolatok létrehozása is így, társadalmi úton, a külképviselet mellé szegődő gazdasági kapcsolatok útján ott kint az illető helyen sokkal többet jelentene, mint az, ha egy-egy estélyt adnak, ott megjelennek az egyéb külföldi képviselők s a íraternizálást és a barátságos diplomáciai hangulatot teremtik meg. Az ilyen barátságos hangulat helyett termeljék ki a gazdaságii közeledést, a gazdasági kapcsolatok tényleges felvételét. Méltóztassék elgondolni, t. Képviselőház, ha néhány magyar nagy exportőr ott kinn a külügyminiszter égisze alatt folytathatná követségeinknél, külügyi képviseleteinknél a maga tevékenységét, ez mennyivel többet jelentene, mert azok a kapcsolatok, amelyek így létesíttetnek, előkészítenék azt a hangulatot, melyben a kereskedelmi szerződések és vámszerződések megkötése is sokkal különb módon volna előbbre vihető, összeülnek Budapesten vagy Prágában az általam igen nagyrabecsüft urak, kitűnő közhivatalnokok, de ez nem az élet. A közhivatalnok helyébe a kereskedőket és iparosokat, az exportőröket és importőröket méltóztassék meghívni a konferenciára, és pedig hatáskörrel felruházva. (Zsindely Ferenc: Majd megköszönné az agrárérdekeltség ezt az egyoldalú külügyi képviseletet!) Ne méltóztassék félreérteni, t. képviselőtársam. Amikor én gabonakereskedőkről beszélek, akkor elsősorban agrárérdekről beszélek, mert hiába termeljük itt a legjobb búzát, ebből az országnak semmi haszna nem lesz, mert ha nem tudjuk azt eladni és nem tudunk számára piacot szerezni, akkor az egész termés nem ér semmit. Mondom, t. képviselőtársam, ne méltóztassék félreérteni és ne méltóztassék mindig ilyen műellentéteket kitalálni. Az agrárérdekeknek mindannyian támogatói vagyunk, mert tudjuk, hogy csak akkor gyógyítjuk meg Magyarországot, ha a magyar földet meggyógyítjuk. (Zsindely Ferenc: Ez helyes! De nem alap nélkül mondtam, amit mondtam, mert voltam már ilyen tárgyaláson!) T, Ház! Nem szakértőket kell meghallgatni, mert ezek a szakértői meghallgatások nem intézkedések, ezek csak messzemenő útbaigazítások. Sokkal helyesebb volna, ha a t. külügyminiszter úr úgy intézkednék, hogy egy-egy követünk, kereskedő, iparos vagy gazdálkodó lenne. Nem a reprezentatív . külsőségeket és fényeket, hanem a hozzáértést, a gazdasági élethez való értelmességet kellene belevinni külföldi képviseleteinkbe. Én azti mondom, hogy az úgynevezett attasé-intézmény helyett, amelyet mindig idegenkedéssel fogad az ember, inkább ezeket az ügynöki szolgálátokat kellene bevezetni, amelyekre nézve azt mondja a mélyen t. külügyminiszter úr, hogy nem lehet átalakítani követségeinket kereskedelmi ügynökségekké. Igenis, át kell alakítani, t. külügyminiszter úr, mert ebből lehet megélnie ennek az országnak. T. Ház! A mélyen t. külügyminiszter úr a lausannei konferenciát volt szíves megemlíteni. Nekem itt volna egy kérésem a miniszter úrhoz. Még nem tudjuk, hogy a lausannei kon ferencia milyen terjedelemben fogja tárgyalni a revíziót és a gazdasági meggyógyulást érintő kérdéseket, de nagyon kérném a mélyen t. miniszter urat, — azért hogy lássák ott künn a hatalmak, hogy Magyarországon ebben a kér désben milyen egyértelműség uralkodik — az a kommisszió, amely oda kimegy, necsak egyoldalú hivatalos testületekből álíjon, hanem a magyar parlamentnek pártkülönbség nélkül alkotott kíséretéből is. Nagyon kérem a t. Házat, fontolja meg ezt a gondolatot. Én például nagyon szeretném ebben a kíséretben iátni Lakatos Gyula t. képviselőtársamat, a külügyi tárca előadóját, azután Eckhardt Tibor i képviselőtársamat, aki nagy hozzáértéssel szokott ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, Éber Antal t. képviselőtársamat, aki szakszerű vo iiatkozásokban egyik legjobb ismerője ezeknek a kérdéseknek, Gratz Gusztáv mélyen t. képviselőtársamat, akit talán az első helyen kellett volna említenem ebből a szempontból. Képzeljék el, mélyen t. uraim, mit jelentene az, ha a külügyminiszter úr mellett a magyar parla mentnek ilyen hozzáértő tekintélyei egyértel műséggel jelennének meg ott és keresnék az ország részére szükséges kapcsolatokat, ha tehát ott nem az of facialis jelleg, domboríttatnék ki, hanem a személyi összeköttetések alapján is az igazi megértés szelleme építtetnék ki. Ne várjuk azt, hogy a lausannei konferencián milyen marsrutával mennek majid ezek a dolgok, hanem törekedjünk arra, hogy azí ott megjelenő sajtóban és személyi összeköttetéseink kel is felkeltsük az érdeklődést Magyarország helyzete iránt, mert akkor a magunk cselekvősége által juthatunk közelebb ahhoz a célhoz, amelynek megvalósítása minden magyar em ber lelkében él. Ezeket a gyakorlati szempontokat azért ajánlanám a mélyen t. külügyminiszter úr figyelmébe, mert így sokkal előbb juthat a hivatalos elhatározás is a maga céljaihoz». Itt bizonyos túlszerénységet, túlóvatosságot látok a megmozdulás lehetőségében, amire egyáltalában nincs szükségünk, mert a mi szent célunk érdekéiben minden lehetőséget és minden erőt meg kell mozdítanunk, mégpedig nem a régi iskolának ^ játékszerű, jegyzéki alapon való érintkezésével, hanem az eleven erőnek, az eleven szónak hátalmával, amely eleven erő és eleven szó most is sokkal inkább van képviselve a magyar irodalomnak a külföldön meg jelenő munkáival, íróinknak, művészeinknek külföldön való szereplésével, mint azokkal a hivatalos nagyképűségekkel, amelyekkel eltakarjuk azokat a gondolatokat és fátyolt borítunk rájuk, amelyek bennünket hevítenek. Ezért sokkal helyesebbnek tartom, ha azokat az intézményeket támogatjuk, amelyek külföldön a magyar gazdasági és kulturális erőt jelentik. A magyar kulturális erőt jelenti egy magyar író megjelenése külföldi színpadokon, egy magyar tudós megjelenése külföldi társaságokban. Ez mind a legmesszebbmenő külügyi támogatást igényeli. Ezenfelül a sport ápolása és ezáltal hatalmas nemzetközi erők megmozdítása, mind-mind többet jelent, mint ezek az óvatos kijelentések, ezek a körülírások, amelyek olyanok, mint a műi ovar-pr od akciók, amelyek mindig egy óvatos magas iskolát jelentenek és sok rejtélyességet tartalmaznak. Ezek az idők talán mégis elmultak. A népek ma jobban szeretik, ha a róluk való rendelkezés kissé nyiltabban és őszintébben és nem a diplomáciai magas iskola lóugrásai szerint intéztetik. Kérem a mélyen t. miniszter urat, élje bele magát ebbe a gondolatvilágba, egy, a magyar népies gondolkozással jobban Összeférő, ezt a szellemet jobban képviselő közvetlenséget tegyen magáévá s a bürokrácia útvesztőjéből emelje ki az eleven élet ösvényére a magyar
