Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

328 Az országgyűlés képviselőházának Londoni követünk ma is úgy látja, mint annakidején a Ballplatz-ról általában nézték a magyar nemzetet, hogy az rebellis nemzet, hogy tulajdonképpen a magyar függetlenségi törekvések, a Kossuth Lajos jegyében folytatott öncélú magyar politika alapjában véve lázadó politika. Ök úgy tartják, hogy általában a nemzeti gondolat alig egyéb az újságírók találmányánál, akik a nemzeti gondolatot frázisként hajigálják bele a tömegbe, hogy azután a külpolitika szentélyébe beavatott személyek munkáját megnehezítsék. T. Ház! En személyesen tapasztaltam azt, hogy Londoban a követségünkön az a felfogás uralkodik, hogy nem lehet a magyar társadalomnak és nem is szabad a magyar társadalomnak más külpolitikai célokat vallania, mint amelyeket a mindenkori hivatalos politika maga elé kitűzött. En éppen az ellenkező állásponton vagyok. En tisztán látom azt. hogy a mai helyzetben, amikor a mi gazdasági szorultságunk következtében oly kevéssé tudunk politikai aktív követelésekkel fellépni, hivatalos oldalról nagyon nehéz volna politikai vagy revíziós téren konkrét eredményeket elérni, de ez egy okkal több abban a tekintetben, hogy a magyar társadalom a legintranzingensebben tartson ki a^ maga követelései mellett s a magyar kormánynak és minden külügyi képviselőjének kötelessége, hogy ha nem is azonosítja magát vele, de legalább is ne avatkozzék bele ártó szándékkal, károsító szándékkal, azzal a szándékkal, hogy dezavuálja ezt a mozgalmat. T. Ház! Én azt szeretném, — és ezért tettem meg indítványomat, amelyben 25 pengővel javasolom leszállítani ennek a követünknek fizetését — hogy ebhen a kérdésben jusson kifejezésre a magyar törvény hozásnak az az elhatározása, hogy a magyar külképviseletet végre függetleníti a Ballplatz-i tradícióktól és egy öncélú magyar nemzeti külpolitikát kezdeményez. És itt örömmel mutatok rá arra, hogy a magyar diplomáciai testületnek számos igen kiváló, minden nemzetnek díszére váló olyan tagja van, akik magtik is — úgy érzem — joggal érezhetik sérelmesnek azt, Ihíogy a diplomáciai testületnek a magyar nemzettel való lelki kapcsolatát ilyen alkalmatlan személyeknek exponált állásban — azt mondhatnám, a magyar államnak legelső, vagy legalább is legjobban fizetett állásában — való meghagyása kellemetlenül és károsan befolyásolja. T. Ház! Végeredményben én úgy érzem, hogy nemicsak nekünk, itteni, csonkamagyairországi magyaroknak, hanem még az elszakított területeken élő magyaroknak is követeinivalójuk van ebben a kérdésben, akik türelmetlenül várják azt, hogy a Wilson elnök elvei alapján részükre kijáró nemzetközi igazság mikor fog érvényesülni, és akik ugyanazzal a joggal tiltakoznak londoni követünk ilyen eljárása ellen, mint amilyen tiltakozást én itt bejelentek és amely tiltakozásnak nyomatékot aidiandó, ezt a bizalmatlansági indítványt, anilely kizárólag a londoni követ úr személye ellen irányul, ezennel bátor vagyok beterjeszleni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani; Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni az 1932—33. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljaiból a pénzügyi bizottsági) ÜK kiadni. Elnök: A pénzügyminiszter úr által be92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn, nyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a pénzügyi bizottságnak. Folytatjuk a költségvetés vitájáit. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! (Friedrich István: A külügyminiszter úr óhajt szólani!) Elnök: A külügyminiszter xm a vita bezárása után fog nyilatkozni. (Friedrich István: Most akart szólani! Én védelmembe vettem! — Derültség.) Kérem a képviselő urat, méltóztassék megnyugodni, én nem fogom elvonni a külügyminiszter úr szólásszabadságát. (Derültség.) Kérem Gál Jenő képviselő urat, méltóztassék megkezdeni beszédjét. Gál Jenő: T. Képviselőház! Eckhardt Ti; bor t. képviselőtársunk érdekes megjegyzései sokkal nagyobb hatást gyakoroltak volna ránk, ha legalább néhány konkrétumot ismerhetnénk annak a magatartásnak következményeiből, így csak a mélyen t. Képviselőtársunk személyének szóló megbecsülés alapján kell hitelt adnunk- Mert az kétségtelen, hogy a külügyi szolgálatban a képviseletnek a revízióhoz való tagozódása a leglényegesebb vezérlő szempont, s ha a hivatalos külügyi képviselet részéről csak egyetlenegy olyan konkrét magatartást észlelnénk, amely a revízió gondolatát csak egy lépéssel is hátráltatja, azt hiszem, pártkülönbség nélkül azon a nézeten kell, hogy legyünk, hogy olyan külügyi képviseletnek helye nem lehet. T. Képviselőház! Ami a «külügyi szolgálat» címét illeti, e részben én azt a megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy nagyon elégedetlen vagyok a külügyi szolgálatnak külföldi képviseleti beosztásával. Itt nem a centrális bürokráciára gondolok, mert a külügyminisztérium tisztviselői tényleg a legnagyobb előzékenységgel és a legnagyobb odaadással fogadják az egyes konkrét kérdéseket, de ha az ember kimegy külföldre, akármelyik kultúrországba, sajnálattal tapasztalhatja, hogy külügyi képviseletünk elzárkózotfságban és bürokratikus elmaradottságban szenved. _ Például vagyok bátor a t. Ház figyelmébe ajánlani, hogy amikor az interparlamentáris konferencia Berlinben volt, és innen nagyon sokan vettünk részt azon a konferencián, a magyar külképviselet a reprezentatív tevékenységen kívül semmit, de semmit produkálni nem tudott Nagyon megfigyeltem a mélyen t külügyminiszter úrnak azt a megjegyzését, hogy ő nem szeretné, ha kereskedelmi ügynökségekké devalválódnának egyes osztályok. Ez igen nagy hiba, mert, ha valamilyen módon lehetne egészségesebb érdeklődést kelteni Magyarország iránt, és a magyar külképviselet kivetkőznék régi tradícióiból és az osztrák nyomoknak eltüntetésével új magyar szellemnek bevitelét jelentené, akkor az elsfő dolog volna, hogy a külképviselet körében a kereskedelmi kancsolatok ápolása fejlesztessék. Odáig mennék, hogy hivatásos kereskedőket helyeznék el a külföldi képviseleteknél, mert ezek a konzuláris megbízatások és tiszteletbeli állások semmit sem érnek. Ezek legalább is alárendeltebb jelentőségűek és inkább a reprezentációt és inkább a védelembevevést jelentik, ha egy magyar, kereskedő, vagy magyar iparos Hafordul és védelmet, vagy támogatást kér. Ezek az alamizsnajellegíí, protekcióíeHegu támogatások semmit sem jelentenek. Itt kellene AFj koncepciózus magatartásnak mutatkoznia. Méltóztassék elgondolni, mit érne a gabonaex-