Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

326 Az országgyűlés képviselőházának Itt, a gazdasági kérdések között említem, raleg a határmenti lakosság- nehézségeit a határszéli forgalomban, hiszen ezek is olyan kérdések, amelyek a gazdasági élettel vannak összefüggésben. Nagyon hálásan* veszem, ha alkalmam van megtudni egyes konkrét eseteket, amikor ilyen nehézségek, akár jugoszláv vonatkozásban, akár egyebütt felmerültek, mert mi mindenkor igyekszünk ezeknek az eseteknek utánajárni. A dolog egyébként úgy áll, hogy bár hol több, hol kevesebb nehézségünk van ezen a téren, mégis csak haladtunk a múlthoz képest. Ami azt, az itt a parlamentben elhangzott megállapítást illeti, hogy nemzetközi vonatkozásban a gazdasági kérdések vannak ezidőszerint előtérben, a magam részéről erre vonatkozólag azt tartom, hogy ez a megállapítás helyes. Ügy állítanám fel a tételt, hogy a gazdasági kérdésekkel kell foglalkoznunk és politikai szempontból mindig arra kell ügyelnünk, hogy gazdasági téren ne történjék olyasvalami, ami bennünket politikai szempontból utóbb, amikor ismét nagyobb külpolitikai aktivitási lehetőségünk lesz, feszélyezzen. (Élénk helyeslés. — Eckhardt Tibor: Nem is lehet mást csinálni.) Azt hiszem, hogy ez az az irány, amelyet követnünk kell és nagyon örülök annak, ha ai Ház ezzel az iránnyal egyetért. (Létay Ernő: Az egyedül járható út!) Ami a felmerült egyéb politikai kérdéseket illeti, különösen a Tardieu-tery volt az, amellyel az egyes szónokok behatóbban fog; lalkoztak a vita folyamán. Azt hiszem, senki •közülünk nem tudhatja azt, hogy a Tardieuterv akár, a mai formájában, akár megváltozott formában fogja-e komoly, érdemleges megbeszélés tárgyát képezni, avagy nem. A magam, részéről azt hiszem:, hogy a Dunamedence kérdései mindenesetre olyanok, amelyek kell, hogy komoly diszkusszió tárgyát képezzék a közeljövőben. Ami általában a dunai államok kérdését illeti, ebben a tekintetben a kormány már állást foglalt a múltban. A kormánynak ez az álláspontja ma is változatlanul fennáll. Ez abban áll, hogy mi öirülünk annak, ha növelni tudjuk a gazdasági forgalmat a szomszéd államokkal, de termesztésen súlyt kell helyeznünk arra, hogy szabad kezünk legyen, hogy gazdasági viszonyainkat! más államokkal továbbra is kiépíthessük. Ezt az álláspontot kell a kormánynak, azt hiszem változatlanul elfoglalnia ebben a kérdésben, mert hiszen a dunai államok nemcsak mai teljesen elszegényedett állapotukban képtelenek arra, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék, azaz, hogy egyrészt az ipari exportálóknak ipari exportját felvegyék, másrészt a mezőgazdasági termények exportálóinak exportfeleslegét a többiek átvegyék. Szükségük van ezeknek az államoknak és szüksége van Magyarországnak arra, hogy e téren más államokkal is kiépítse gazdasági viszonyát és ehhez nekünk mindenesetre ragaszkodnunk kell. Minket egyébként a dunai államok kérdése nemcsak gazdasági szempontból érdekel, hanem érdekel abból a szempontból is, hogy ez a legszorosabb vonatkozásban van a pénzügyi kérdésiekkel. Szoros vonatkozásban van már egymagában azért is, mert hiszen szorosabb forgalom az államok között csak akkor képzelhető el, ha a korlátozások, amelyek ezidőszerint a forgalmat zavarják, megszüntethetek ezen államok közt, különösen, ha megvan a lehetőség a devizakorlátozások megszünteté9 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. sere. A magam részéről a kollaborációt devizakorlátozásokkal egyáltalában elképzelni sem tudom. Természetesnek tartom tehát, hogy amikor ezek a gazdasági kérdések felmerülnek, ugyanakkor felmerülnek a devizákkal kapcsolatos kérdések, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy felgöngyölítjük az illető államoknak minden pénzügyi kérdését, A valutáris kérdés természetesen kapcsolatban áll kivétel nélkül minden pénzügyi kérdéssel, úgyhogy ez azt jelenti, hogy az összes pénzügyi kérdésekkel is kell foglalkozni és ez nagyon fontos ok, — legalább is olyan fontos ok, mint a gazdasági ok — a mi részünkről arra, hogy szívesen foglalkozzunk ilyen természetű kérdésekkel, mert hiszen így lenne meg a lehetősége annak, hogy a mostani pénzügyi helyzetből ki tudjunk jutni. Egyébként azt hiszem, nem egy ország ügyéről van szó, hanem nyolc-tíz ország kérdéséről, másrészt pedig szó van ugyanakkor a német pénzügyi kérdés rendezéséről is, mert hiába hoznák rendbe a többi középr és keleteurópai állam pénzügyi kérdéseit, . homokra lenne felépítve az a rendezés, ha nem történnék meg egyúttal német vonatkozásban is a pénzügyi kérdés rendezése. Éppen azért igen fontosnak tartom a lausanneí konferenciát, ahol ezek a kérdések ismét napirendre kerülnek. Egyelőre nincsenek olyan biztos előjelek, amelyejfeből azt következtethetnénk, hogy ott tényleg a. közeli időben érdemleges eredmény lenne 'elérhető. Ennek ellenére kötelességünk, hogy a legnagyobb^ figyelemmel kísérjük ezt az ügyet minden részletében és semmi esetre sem szabad elmulasztanunk azt, hogy belekapcsolódjunk a kérdések valamelyes 'megoldásába, mert hiszen ez jelenthet a i számunkra egy bizonyos kiutat a jövőben. Ezek. után még csak egy kérdést vagyok bátor szóvátenni. A külügyi vita megkezdése előtt felszólalt a miniszterelnök úr és elmondta, hogy olasz részről az a szép ajánlat érkezett, hogy az ott tönkrement repülőgép helyébe az olasz kormány egy új Justice for Hungary-t adományoz Magyarországnak. Miután a 'miniszterelnök úrnak ez a felszólalása elhangzott és a külügyi vita 'megkezdődött, Buchinger _ képviselőtársunk, aki a külügyi tárca vitájának első felszólalója volt, erre a kérdésre is kiterjeszkedett és erről meglehetősen ócsárló hangon nyilatkozott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Erdeme szerint! — Buchinger Manó: Ahogy a fasiszmus megérdemli! — Zaj. — Elnök csenget.) A magam részéről nagyon sajnálom azt a disszonáns hangot, amelyet ennek a kérdésnek tárgyalásánál képviselőtársam részéről hallottunk; nagyon sajnálom, hogy egy állammal szemben, amely nekünk barátunk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Amely kizsákmányol bennünket!) és amely állam kormányának feje az elmúlt esztendőben jóban, rosszban támogatott bennünket, ilyen hangon (Östör József: Gyűlölködő hangon!) történjék felszólalás a magyar parlamentben. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Konstatálni kívánom, hogy az elmúlt napokban a magyar közvélemény olyan egyöntetűen nyilatkozott meg* (Igás! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) ezzel a szép cselekedettel kapcsolatosan Magyarországon és ebben a Házban is, hogy ez elveszi jelentőségét a t. képviselőtársam felszólalásának. {Ügy van! Űgy van! a jobboldalon, — Buchinger Manó: Szegény nem-