Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 323 királynak történelmi korszakát, megállapítható, hogy Magyarország- csak akkor volt mindig nagy, amikor a középeurópai gazdasági egységet képviselte. Ennek az alapja volt az is, hogy Mohács után átmenetileg az ország kettészakadt, ennek az alapja volt az is, hogy ép ezért kereste az országnak egyik része a kapcsolatot nyugat felé és teremtette meg háromszáz esztendőire a Habsburgok uralmát Magyarországon. Ennek a koncepciónak alapja volt az, hogy 1848

J

ban a nemzetiségi kérdés fellángolt és azóta, sajnos, Trianonig el nem ült, aminek végeredménye az volt, hogy, sajnos, elvesztettük nemzetiségeinket és ahelyett, hogy egységben és erőben arra _ törekednénk, hogy visszaszerezzük nemzetiségeinket, önmagunkat marcangoljuk és látszatra akarunk újabb nemzetiségeket termelni az ország területén. Ennek a koncepciónak betetőzése volt az a hármasszövetség, amely Bismarck vezetésével jött létre Németország, a monarchia és Olaszország között. És itt kapcsolódik ebbe bele a két felfogás, a Tardieu-féle terv és az olasz-osztrákimagyar elgondolás, mert a két terv között csak akkor lehetséges egységet teremteni és akkor van az egésznek egyáltalán értelme, ha nem egyes dunai államok, hanem valamennyi állam, amely a monarchiának része volt, egy gazdasági egysiégben kovácsol tátik össze és 'ha nem a inai Olaszország, a mai Ausztria és a mai Magyarország, hanemi a régi területtel bíró Olaszország, Ausztria és Magyarország gazdasági egysége és egységes koncepciója les® megvalósítva. T. Képviselőház! Szólanom kellene még csak néhány szót a jövőnek kérdéséről, annak a jövőnek kérdéséről, amely ebben a gazdasági koncepcióban és ebben az egységes külügyi koncepcióban a megtestesült jövendőnek, a fiatalságnak elhelyezését illeti. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Sajnálattal kell látnunk, hogy a magyar fiatalság útja bedeszkázott, re; ménytelen, kivándorolni nem vándorolhat ki sehova, mert igaz, különösen a mai világban igaz, a költő szava, hogy itt élned és, sajnos, meghalnoid: kell; inkább meghalni kell, 'mint élni, mert az élet lehetősége sincs meg. Ha átnézünk az elszakított területekre, akkor látjuk a még szomorúbb és még sanyarúbb helyzetben levő magyar fiatalság sorsát. Az erdélyi fiatalok egy folyóiratot adnak ki, amelyben állandóan foglalkoznak a határon túl, CsonkaMagyarországon lévő véreiknek helyzetével, de feltárják a saját maguk szomorúságát, fájdalmát és keserűségét is. Ha méltóztatnak ennek a folyóiratnak lapjait forgatni, akkor» megállapíthatják azt, hogy ezek a fiatalok odaát Erdélyben, akik az úgynevezett «román vagy más» nemzetiségekhez tartoznak, az államhatalomtól várnak minden megmentést, minden lehetőséget, de azok a fiatalok, akik a magyarsághoz tartoznak, akik a magyarsággal ma is teljes egészükben együttéreznek, annak dacára, hogy a magyarság ellen nevelik őket, annak ellenére, hogy a magyarság ellen uszítják őket, a magyar vér kapcsa folytán megtartják magyar érzelmeiket, és idetartozónak vallják magukat, azok a társadalomtól várnak segítséget. Sajnos, akár a Romániában élő magyarságot, akár az itt, helyben élői magyarságot tekintjük, nem látjuk a társadalom segítségét a fiatalok érdekében és meg kell állapítanom azt, hogy nagyon bűnösnek fog ítéltetni egykor az a társadalom, amely frázisokban, szólamokban és szavakban mindenkor a fiatalság kedvét kereste, de amely tettekben még egyetlenegy cselekedetet sem végzett azért, hogy a megtestesült jövendőnek, a magyar, fiatalságnak útját egyengesse, T. Ház! Közép-Európa népeinek megértése, a gazdasági kibontakozás kell, hogy a fiatalságot is előbbre vigye. Közép-Európa népeinek megértése szükséges azért is, mert, ha nem értik meg egymást, akkor, csak sorrend kérdése, de valamennyien el fognak pusztulni. A magyarság nevében azt kellene kijelentenünk ebben a Képviselőházban, hogy mi készek vagyunk a megegyezésre, mindenkivel készek, vagyunk a gazdasági összefogásra, de kívánjuk és követeljük mindenkor legelsősoríban a magyar igazságnak és a magyar becsületnek elismerését- Kívánjuk a mi igazságunknak, a mi megtépázott, lebecsült, lebecsmérelt, összetépett igazságunknak helyreállítását, és Szent István megszabdalt palástjának újból való összefűzését és feltámasztását. Erre nekünk reménységet ad a francia politika változása, reménységet ad, hogy olyan férfiú kerül f a francia politika és a francia . kormány élére, aki most a francia országgyűlési választásokon a revízió Programm ját hirdette és a revízió uro grammjával vitte többségre a maga elgondolását. Egyúttal meg kell állapítanunk azonban azt is, hogy ugyanennek a férfiúnak, Herriot-nak programmja a demokrácia a belpolitikában és amint azzal kezdtem, hogy csak belpolitikai előkészítés készítheti elő a külpolitikai összefogást és a külüolitikai orientációt, úgy azzal kell végeznem, hogy a revízió gondolata összefügg a demokrácia bevezetésével és a helyes külpolitika csak a demokrácia útján valósítható meg. Miután ennek alapelveit a kormány egész politikájában nélkülözöm, nem vagyok abban a helyzetben, hogv akár csak a címét is magamévá tehessem. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Brandt Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senkiElnök: Kíván-e valaki szólnit (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A külügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Walko Lajos külügyminiszter: T. Ház! A külügyi vita szónokai részben budgetáris és adminisztratív szempontokból, részben pedig politikai és gazdaságpolitikai szempontokból vizsgálták a külügyi tárca költségvetését és működését. Mindenekelőtt a budgetáris és adminisztratív kérdéseket illetőleg kifogás tárgyává tétetett, hogy a magyar külügyi tárca költségvetése túlméretezett. Az idén a budget összeállításánál általában irányadóul vétetett a. pénzügyi rekonstrukciót követő első esztendő zárszámadása, tudniillik az 1926 július r 1-ével kezdődő budgetesztendőé. Akkor a zárszámadás szerint 806 millió volt a magyar költségvetés és körülbelül ugyanebben a keretben mozog, amint méltóztatnak tudni az általános budget ezúttal is. Akkor a külügyi tárca zárszámadási összege valamivel meghaladta a 10 millió pengőt. A most folyó költségvetési vitánál alapja olyan költségvetés, amelynél a külügyi tárcára előirányzott összeg közel éri a 10 millió pengőt Amint tehát méltóztatnak látni, a külügyi budget méretei ugyanazok, mint voltak a zárszámadás szerint a pénzügyi rekonstrukciót követő első esztendőben és nem hiszem, hogy ma ezt túlméretezett budgetnek lehet mondani. Hiszen, ha százalékszerűen méltóztatnak nézni, hogy az összbudgetből mennyi jut f a külügyi budgetre, akkor először is azt méltóz-