Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
324 Az országgyűlés képviselőházának tatnak látni, hogy az arány ma is ugyanaz, mint volt az 1926/27. évi budgetben, másrészt pedig méltóztatnak látni, hogy az egész őszszegnek csak körülbelül 1'16%-a teszi ki a külügyi budgetet. Es ha össze méltóztatnak hasonlítani ezeket a tételeket más államok külügyi budget jeivel, akkor kiviláglik, hogy a magyar külügyi budget aránylag nem nagy része az összköltségvetésnek. Így, hogy csak példakép említsem Svájcot, Svájc összbudgetjének körülbelül 2%-át teszi ki a külügyi budget, pedig Svájcban, mint méltóztatnak tudni, külügyi szempontokból más helyzet van, mint Magyarországon. Egészen természetes, hogy egy ország, amely neutrális volt a háborúban és amelynek nincsenek olyan természetű kérdései, mint nekünk, aránylag kevesebbet költhet a külügyi budgetre. Ezt a számot azért hoztam fel, hogy ezzel is kimu- i tassam, hogy a magyar külügyi budget túlméretezéséről a jelenlegi körülmények közt beszélni nem lehet. Ennek kapcsán, hogy aránylag nagyok a külügyi budget tételei, merült fel az a gondolat, hogy tekintettel arra, hogy vannak a külügyi tárcának egyes olyan bevételei, amelyek devizában folynak be, másrészt tekintettel arra, hogy a külügyi tárca költségvetéséből körülbelül 6 millió pengő körüli az az összeg, amely külföldön, tehát szintén devizákban igényeltetik, arról lehetne talán szó, hogy redukáltassák ez a külföldön igényelt 6—6'5 milliós összeg, ezzel szemben pedig mondjunk le azokról a bevételekről, amelyek a külügyi tárcánál előirányozhatnak. Ezeknek a külügyi tárcánál előirányzott bevételeknek jórésze, habár nem teljes egészükben, a vízumdíjakkal kapcsolatos. Azt hiszem, körülbelül négyötöd része^ de mindenesetre több mint háromnegyed része^ annak a bevételnek, amely konzuli illetékek címén irányoztatik elő, a vízumdíjakból folyik be. Ennek kapcsán az a gondolat merült fel Eber Antal t. képviselőtársam részéről, hogy ez az összeg volna kevesebbel előirányozható és a bevételek szerepelhetnének azután kisebb összeggel és ennek megfelelően volna csökkenthető a devizában való kiadás is. A vizumkérdésnél, ahol egyébként természetesen nem tisztán az én tárcám szempontjai irányadók, hanem fontos szerepet játszanak a belügyi biztonsági kérdések is, a reciprocitás alapján állunk. A helyzet tehát az, hogy mi vízumot igénylünk olyan államokkal szemben, amelyek velünk szemben vízumot igényelnek. Ma a praxisban körülbelül úgy áll a dolog, hogy egyrészt a tengerentúli államok azok, amelyekkel ma is fennáll a vizumkényszer, másrészt egyesek szomszédaink közül. Közeifekvő az a gondolat, hogy különösen szomszédainkat illetően változás történjék a ma fennálló helyzeten. Akkor a következmény az volna, hogy a szomszédos államok területéről tényleg vizűm néJkül lenne meg a lehetősége a Magyarországba való bejutásnak, viszont a mi honosaink, akiknek odakint érdekeik és vagyontárgyaik vannak, természetesen to\ T ábbra is vízumot lennének kénytelenek kérni, A mai helyzetnek, amikor a reciprocitás alapján mind a két oldalon fennáll a vizumkényszer, megvan az az előnye, hogy adott eseteikben lehet alkudozni és kompromisszumokat kötni, hogy miképpen engedtessenek be egyes honosok a másik államba, abban az esetben azonban, ha mi a magunk részéről nem igénylünk vízumot, a szomszéd államok pedig továbbra is fenn tártaid, ülése 1932 május 30-án, hétfőn. nák a vizumot, — mert a helyzet az, hogy az ő részükről politikai okokból nincs meg a készség arra, hogy a vízumtól eltekintsenek, — az ilyen megállapodásoknak természetesen nem állana fenn a lehetősége. A dolog a mi részünkről mindenesetre úgy áll, hogy a gyakorlatban igyekszünk mindenkor könnyítésekre s ezzel igyekszünk elősegíteni azt, hogy a szomszéd területekről ide könnyebbé váljék a bejutás, egyelőre azonban még nem láttuk elérkezettnek az időt arra, hogy a szomszédok irányában a reciprocitás elvétől eltekintsünk. Ami már most adminisztratív téren felmerült egyéb kérdéseket illet, szó volt arról, hogy külképviseleteink gazdasági támaszul szolgáljanak mindenkor a magyar honosoknak külföldi ügyeikben. Ez teljesen az az intenció, amelyben én a külügyi tárcát vezetni igyekszem. Az, hogy külsőségekre aránylag nagy súly helyeztetik az egyes külföldi misszióknál, azt hiszem, a mai helyzetben nem áll fenn, hiszen mindentől eltekintve, méltóztassék csak azt venni, hogy a devizanehézségek folytán a külföldön szolgálatot teljesítő tisztviselők nincsenek abban a helyzetben, hogy esetleges magánjövedelmüket külföldön megkaphassák úgy, hogy jórészben, vagy majdnem kizárólag arra a fizetésre vannak utalva, amelyet az, államtól kapnak, ez pedig — mint méltóztatnak tudni — nincs olyan keretek között, hogy megengedné azt, hogy a társadalmi életben ők nagyobb mértékben vehessenek részt. Ezt én a magam részéről őszintén sajnálom, mert úgy információszerzés, mint általában a szolgálat ellátása szempontjából nagy jelentőségét látom annak, hogy erre a tisztviselőknek kellően módjuk legyen. Mindenesetre úgy áll a dolog, hogy a mi misszióink munkájának jórésze ezidőszerint éppen abban áll, hogy a^ magyar honosoknak külföldi ügyekben segítségére legyenek és ha meg méltóztatnak nézni azt a levelezést és sürgönyváltást, amely egyrészt a magyar külügyminisztérium, másrészt pedig a külföldi miszsziók közt folyik, akkor látni méltóztatnak, hogy ennek a levelezésnek túlnyomó része ezidőszerint éppen a gazdasági természtű ügyekre esik Nem tudom, hogy amikor t. képviselőtársaim ebben a kérdésben felszólaltak, nem vezette-e őket esetleg valami konkrét ügy, amelyről tudomásuk volt. Amennyiben a dolog így lenne, kijelenthetem, hogy a magam részéről mindenkor nagyon örülök, ha tudomást szerzek egyes olyan konkrét ügyekről, amelyekben imiagyarok külföldön érdekelve vannak, én min denkor kötelességemnek tartom, hogy az ilyen kérdésekben megfelelően utánajárjunk a dolognak. Ez természetesen nem mehet annyira, hogy a külföldi missziók mintegy kereskedelmi ügynökségekké váljanak. Nekünk ezen a téren természetesen ugyanazokat az elveket kell szem előtt tartanunk, amelyeket «más államok tartanak szem előtt (Mozgás a baloldalon.) és természetesen nem is lehet feladatunk az, hogy mi a kereskedelmi üzletkötéseknél bármilyen szerepet játsszunk. Ami azt a további kérdést illeti, hogy a külföldlön levő magyarok gondozáséra különös súlyt kell helyezni, ez szintén olyan kérdés, amelyben teljesen egyetértek felszólalt t. képviselőtársaimmal. Immár két esztendeje annak, hogy éppen azért, mert ezen a téren bizonyos hiányokat észleltem, a külügyminisztériumban külön osztályt állítottam fel, amely osztályban most az ilyen természetű ügyek összefolynak
