Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

322 Az országgyűlés képviselőházának néven a külföldi államoktól, ha munkáselboesátások vannak, s itt azután^ az Internacionálé sem segít, t- szocialista képviselőtársaim. Külföldön a magyar munkást mint külföldit elbocsátják irgalom, kegyelem nélkül, munkanélkülisegély nélkül. (Malasits Géza: Franciaországban tízezer magyar munkás kap munkanélkülisegélyt.) Amerikáiban pedig nem kap, t. képviselőtársam, mert a Central Parkban a padokon alusznak és ott melengetik egymást kölcsönösen, hogy meg ne fagyjanak a téli hidegben. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket tétlenül nézni nem szabad és ezért örülök annak, hogy Malasits képviselőtársam ezt a kérdést itt szóvátette. Amit itt most szóvá akarok tenni, az egy indítvány, melynek szövege a következőképpen hangzik (olvassa): «Javasolom, hogy az 1932/33. évre szóló állami költségvetés X. fejezetének 2. címénél az első rovat alatt szereplő személyi járandóságokból báró Rubido-Zichy Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter illetményei terhére... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy most az 1. címet tárgyaljuk. Ezt majd a 2. címnél méltóztassék elmondani. Eckhardt Tibor: Igen, de én általánosságban bizonyos mértékben meg akarom ezt indokolni. Elnök: A képviselő úr ezt az indítványt szabályszerűen beterjesztette az általános vita megkezdése előtt, az elnöknek átadta, de természetesen ennek előterjesztése és megindokolása magánál az illető címnél^ történhetik meg. Ezt méltóztassék majd a 2. címnél elmondani, mert itt nem vehetnem figyelembe. Eckhardt Tibor: Ilyen körülmények között most elállók a szótól és majd a 2. címnél szólalok fel. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a külügyi tárca 1. címét tárgyaljuk, méltóztassanak megengedni, hogy két szempontból szóljak hozzá ehhez a tárcához. Azt akarom megállapítani, hogy mit produkált e téren az előbbi kormányzat és mi volna út, amelyen a külügyi téren a kormányzatnak a jövőben haladnia kellene. Ha azt nézzük, hogy milyen eredményeket ért el külügyi téren az előző kormányzat, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy csak a hivatalos sajtó fújta fel az előző miniszterelnök úrnak nagy külügyi sikereit a külföldön. Mert semmilyen más megkülönböztetett bánásmódban nem részesült a külföldi fogadtatások alkalmával, mint csak olyan fogadtatásban, amely minden egyes állam kormányának kijár. De ha nézzük a^ gyakorlati eredményeket, akkor meg kell állapítanunk, hogy úgyszólván az egész világgal. szemben vámháborúban élünk, meg kell állapítanunk azt, hogy arról, amiről egyszer már szó volt, tudniillik Fiume visszacsatolásáról, a tengerhez való útról, egyáltalában semmit sem hallunk, de még kevesebbet látunk. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az úgynevezett francia barátság nem jelent egyebet, mint egy új dunai kikötő felépítését, amely 26 millió aranyfrankjába került az államnak. Az olasz barátság sem jelent sokkal többet, mint azt, hogy 1923-ban, amikor a délivasúti római egyezmény megállapíttatott, a francia kötvénytulajdonosokkal szemben fennálló követelések egy részét Magyarország vállalta. 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. Nagyon szeretném, ha mindezeknek . részleteiről rígy a Ház, mint a közvélemény általában tájékoztatást kapna, amint az minden egyes kultúrállamban szokásos és amint nálunk is szokásban volt a múltban. Kívánatos lenne, hogy a kormány akár kék, akár zöld, akár bármilyen színű füzetet adna ki, amelyben külpolitikáját és külügyi eredményeit ismertetné és előttünk feltárná. Erről a kérdésről nem akarok bővebben szólani, mert az idő szűkreszabott volta nem is ad nekem erre alkalmat. De ha meg akarom állapítani azt, hogy mi volna a jövő útja, akkor meg kell említenem, hogy itt e vitában és már az általános költségvetési vitában is két látszólagosan ellentétes felfogással találkozunk. Az egyik felfogás a Tardieu-féle terv aláírása, a másik felfogás pedig az úgynevezett olasz-magyar-osztrák orientáció felfogása. Érdekes, hogy mindkét felfogás a túloldalról vettetett fel. Egyik a kormány elnökének, másik pedig a többségi párt vezérének részéről és érdekes az, hogy ezek a szembenálló felfogások egyáltalában nem tángálták azt a nagy egységet, amely egység a párt címében jelentkezik. Nem ebben látom azonban a kérdés lényegét, mert a kérdés lényege nemaz, hogy a Tardieutervet vagy az olasz-osztrák-magyar orientációt méltóztatnak-e aláírni, a kérdés lényege &z, hogy az eredeti Tardieu-tervet, amely nem Tardieu-től származik, hanem Kossuth Lajostól, méltóztassék aláírni, aki Közép-Európa gazdasági egységének megteremtésén fáradozott. Ehhez azonban szükséges a belpolitikai előkészítés és mindazokban az államokban, amelyek külügyi téren vagy gazdasági téren egymással kapcsolatot keresnek. Ha a történelem lapjait méltóztatnak forgatni, megállapítható, hogy akár 1848-ban, akár 1867-ben a 'belpolitikai változások előkészíttettek és a külpolitikai megegyezések ezeknek a belpolitikai változásoknak az előkészítése útján léptek életbe mindazokban az országokban, amelyek egymással kezet fogtak. Nem az a lényeg, hogy az egyes országok államformája királyság-e vagy köztársaság, — mert hiszen köztudomású az, hogy az angol királyság talán demokratikusabb, mint a francia köztársaság — hanem egy kialakult belpolitikai helyzet kell, hogy uralkodjék mindazokban az államokban, amelyek gazdaságilag és így külpolitikailag is érintkezést keresnek egymással. (Eckhardt Tibor: A közvélemény!) 1848-ban Kossuth Lajos, 1867-ben Deák Ferenc a magyar alkotmánynak megteremtésénél kikötötte azt, hogy Ausztriában ugyanolyan szabadságjogok ^ legyenek, mint Magyarországon, mert csak így lehetséges az, hogy a két ország teljesen megérthesse egymást külpolitikai téren, ha a belpolitika területén nincsen lényeges szakadék és nincsen lényeges eltérés a két ország között. Ezen az alapon kapcsolódik bele tehát a külpolitika a belpolitikába és mindkettőbe a gazdasági politika, amelynek mind a belpolitika, mind a külpolitika tulajdonképpen csak függvénye a mai szomorú, Európaszerte szomorú állapotok közepette. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Meg kell állapítanunk ugyancsak történelmi alapon azt, hogy gazdaságilag és politikailag Magyarország mindig akkor volt nagy, amikor a középeurópai gazdasági egységet képviselte. Méltóztassanak Nagy Lajosnak történelmileg nagyjelentőségű korszakát olvasni, amikor a tengertől tengerig ' terjedt Magyarország, méltóztassanak megnézni Zsigmond német-római császár uralmát, méltóztassanak megnézni a nyugati kapcsolatot kereső Mátyás