Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 321 alkalmas arra, hogy a magyar állam intézményeit a külföldre szakadt magyarokkal megkedveltesse. Már annakidején figyelmeztettem a külügyminiszter urat, szíveskedjék gondoskodni arról, hogy a követségeken és azokon a konzulátusokon, amelyeket a magyar állam tart fenn, tehát, amelyeket nem idegen állampolgárok tiszteletből viselnek, gondoskodjék arról, hogy a légkör kissé más legyen. Ügy érzi magát az ottani magyar, ha 'bemegy a konzulátusra, mintha a magyar szolgabírói hivatalba menne be. Ahogy a parasztember magasabb vérnyomással és szívdobogással megy be a szolgabírói hivatalba, úgy megy be a külföldre szakadt magyar is a konzulátusra. Volt alkalmam annakidején, amikor még vízumokat kellett kérni, a német és osztrák konzuli hivatalokban eljárni. A valamikor igazán nagyon feudális és igazán nagyon nemesi porosz és német diplomácia az összeomlás után bámulatosan tudott a helyzethez alkalmazkodni. Ma elmondhatjuk róla, hogy valóban demokratikus intézmény és minden német bizalommal, örömmel megy el egy konzulátusához vagy követségéhez. Mi is azt kívánjuk, hogy a külföldre szakadt munkástestvéreink bizalommal és örömmel mehessenek el a konzulátushoz, mint olyan intézményhez, amely hajlandó és akar is rajtuk segíteni. A régi osztrák-magyar monarchiában éppen elég oka volt a magyarságnak panaszkodni arról, hogy bárhova megy a konzulátusokra és a követségekre, sehol meghallgatásra nem talált, ha csak véletlenül nem volt ott egy mezőgazdasági, vagy kereskedelmi tudósító magyar ember, aki azzal a kivándorolt szegény magyar emberrel szóba állott. Ezek az állapotok nem nagyon változtak azóta, mint ez a levél is bizonyítja. Kérem ezért a külügyminiszter urat, hogy ennek a levélnek tartalma alapján — amelyet külön is fogok közölni vele — a külügyiminiszter úr indítsa^ meg a vizsgálatot és nemcsak Braziliában és Argentínában, hlanem mindenütt, ahol nagy tömegben élnek magyarok, a bürokratikus formák megszüntetésével igyekezzék az ottani magyarságot érzésben, gondolkodásban az anyaországhoz kapcsolni, mint ahogy azt más nemzetek konzulátusai teszik. Azonkívül a felesleges intézmények lefaragásával igyekezzenek az ottani magyarságnak szociális és kulturális téren előzékenyen segítségére lenni, hogy érzésben ne szakadjanak el innen. Ezeket voltam bátor ismételten is at kük ügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani s kérem, hogy az elmondottak tekintetében a vizsgálatot mielőbb megindítani és az állapotokon változtatni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nines jelen. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Érdeklődéssel hallgattam! Malasits Géza t. képviselőtársam felszólalását, mert sajnálattal kell meg állapítanom, hogy azok az észrevételek, amelyeket ő itt felhozott, számos esetben a külföldi magyarság gondozása tekintetében helytállóknak minősültek. Én azonkívül, hogy esetleg az érzék hiányzik bizonyos külügyi tisztvi selőkben a magyar problémák megértésével szemben, abban is látom) a hibát, hogy a külföldi magyarság problémái nem tárgyai olyan intézkedéseknek, amelyek kizárólag külpolitikai szempontból volnának csak elbírálhatók és mint helyesen méltóztatott kifogás tárgyává tenni, kizárólag külügyi hatáskörben egyáltalában 'helyesen el sem intézhetők. Már annakidején, mikor Amerikából először jöttem haza, az akkori miniszterelnök úrnak, mondhatnám, tárcánként terjesztettem elő memorandumaimat arranézve, hogy mit kellene a külföldi magyarság érdekében — azt mondhatnám, tárcánként — keresztülvinni, hogy mik volnának elsősorban megvalósítandók népjóléti, kulturális és egyéb vonatkozásokban, hogy az óhazával való kapcsolat, legalább is a lelki kontaktus és bizonyos, mondhatnám, materiális kontaktus is, meg ne szakadjon, — anélkül azonban, hogy az ottani országban a magyarságot idegen testként kellene külön beékelni, ami ellen természetesen az illető országnak jogos kifogása lehetne — s akkor a volt miniszterelnök úr ezt a kérdést kétízben is, nagyon alaposan, nagyon intenzíven, személyes részvétele mellett le is tárgyaltatta s azt mondhatnám, szakszerűen és rendkívüli körültekintéssel, sőt lelkesedéssel karolta fel, eredmény azonban mégsem; mutatkozott, mert nincs ezeknek a kérdéseknek felelős gazdájuk. (Malasits Géza: így van!) Szerencsére a t. miniszterelnök úr is jelen van. Nekem itt hozzá az volna a kérésem, hogy a külföldi magyarság ügyeinek intézésére legalább egy referenst állítson be a miniszterelnökségen, (Elénk helyeslés.) aki a különböző minisztériumok között egységes irányítás szerint tudna a külföldi magyarság rendkívüli komplikált és a mai szorult gazdasági helyzetben hihetetlenül keserves helyzetén valamiképpen enyhíteni. T. Ház! Hogy csak egy példát hozzak fel: nincs fontosabb momentum a külföldi magyarság magyar érzésének fenntartása tekintetében, mint az egyházi, a vallási kérdések helyes megoldása. Ebben a tekintetben, t. Ház, magyar részről, innen az óhazából úgyszólván semmiféle gondoskodás nem történik. A külföldi magyarság lelkészei igen nagy százalékban olyan emberekből rekrutálódnak, akiknek a talpa alatt itthon meleg lett a föld és kénytelenek a külföldre kimenekülni. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) A régi haza^ iránt érzett szimpátián alapuló^ kapcsolatot és rokonszenvet az ilyen papsággal nehéz fenntartani. (Zaj.) Természetes, ez nem akar általánosítás lenni, hisz nagyon kiváló papok is vannak odakint, de kénytelen vagyok rámutatni más népekre, mint például a lengyelekre és olaszokra, akik legkiválóbb papjaikat küldik ki, majdnem azt mondhatnám: misszionáriusokként küldik ki ezeket a papokat külföldi honfitársaik közé, bizonyos limitált számú évekre, négy-öt évre, úgy azonban, hogy biztosíttatik részükre hazatérésük esetére egy megfelelő lelkészi állás. (Ügy van!) Ellenben, ha Magyarországról kimegy egy pap, az holtanapjáig elszakadt a hazától, részére visszatérés nincs, tehát a papság java nem vállalkozik ilyen szerepre, vagy csak egészen kivételesen vállalkozik erre az apostoli misszióra. Felekezeti különbség nélkül mondom és csak példaként hoztam fel. Annak idején beadott memorandumaim bizonyára megvannak a külügyminisztériumban és a miniszterelnökségen is. Számos ilyen megvalósítható intézkedést fektettem le ezekben, amelyekből sajnos, egyetlen egyet sem oldottak meg, az azóta bekövetkezett gazdasági válság pedig csak súlyosbítja a külföldi magyarság helyzetét. Nem is vehetjük rossz-