Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

320 Az országgyűlés képviselőházának Iákba járatják. Ezek ellen az Üskoiák ellen különböző pontokról sorozatos panaszok merültek fel. Az iskolákban a tanerőt — egy ki; vétellel — nem a modern kornak megfelelő diplomás egyének. Az iskolák nívója rendkívül alacsony és legfőbb hibájuk az, bogy a tanerők valóságos éhbérért megerőltető szellemi munkát kénytelenek végezni és helyenként több, mint száz gyermeket tanítanak egy terembe összezsúfolva. Mindezeken felüi meg délutáni munkát is tartoznak a tanerők végezni. Ezzel szemben a Segélyegylet, amely nem egyéb, mint néhány úr privát gyülekezete és amelynek a kolóniával semmiféle kapcsolata nincs, csupán a házbérre havonta 800 milreiset ad ki. Sao Paulóban néhány héttel ezelőtt, közismerten konzuli sugalmazásra, az eddigi három magyar lap mellett egy negyedik lap jelent meg, amelyről egyelőre lehetetlen megállapítani, hogy milyen pénzből tartják fenn. Ha magánpénzből, akkor a mai viszonyok között bűn és lelkiismeretlenség volt magánszemélyeket olyan irányban befolyásolni, hogy pénzüket egy hiábavaló, reménytelen, és fölös

: leges üzleti vállalkozásba öljék- Ha állami pénzből, akkor ez a bűn ós lelkiismeretlenség még fokozottabb mértékben áll fenn. A konzuli, illetve követségi munkák után az illetékeiket dollárban úgy állapították meg, hogy ezek az illetékek a magyar kolónia részéről megfizethetetlenek. Ezek következtében valószínűnek tartjuk, hogy a konzulátus, illetve követség itteni bevételei nemhogy szaporodni, hanem csökkenni fognak. Részletekre ezen a téren nem akarunk kiterjeszkedni, csupán megállapítjuk, hogy például a jogügyi védelemért hivatalosan felszámítható összeg sokszorosan felülmúlja azt a honoráriumot, amit itt általában ügyvédnek fizetni szoktak. Ilyen illetékek mellett a magyar konzulátus és követség, mint a magyar kolónia érdekeit védő szerV, nemcsak fölösleges, hanem egyenesen terhes intézményA magyar konzulátus, illetve követség szigorúan bürokratikus formák betartásával működik. Rióban és Sao Paulóban nagy házakat bérelnek, jelentős tisztviselői és altiszti apparátussal dolgoznak, ugyanakkor, amikor az utódállamok konzulátusai egy vagy két szobában^ helyezkednek el. Ez a hatalmas adminisztráció óriási összegeket emészt fel, olyan összegeket, amelyek nem állnak arányban sem a végzett munkával, sem a koldus Magyarország teherbíróképességével. Tekintettel arra, hogy az itteni magyarság 90%-a földmunkás, a konzulátus és követség nagy összeköttetéseit főleg olyan irányban tartottuk volna helyesen érvényesíteni, hogy ezekkel az összeköttetésekkel az interiorban, a közszeretetnek és keresletnek Örvendő magyar munkásság részére állandó munkaalkalmakat szereztek volna. Idejében elkezdett helyes kolonizációval szintén nagyarányú munkát lehetett volna végezni. Itten hatóságaink azonban a több tízezerre rúgó interiori magyarságot teljesen elhanyagolták és magukra hagyták. A városban ugyan történnek kísérletek a munkanélküli magyarok elhelyezésére, ezek azonban nem jártak megfelelő eredménnyel és kár volt fenntartani a drága munkaközvetítőt. A Brazíliai Magyar Köztársasági Kör minden szerénysége mellett is kénytelen megállapítani, hogy munkaközvetítő nélkül, csupán a tagok támogatásával, csendben és reklám nélkül több mun92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. kast helyezett el, mint a nagy garral hirdetett munkaközvetítő. Mindezek megállapítása után a Brazíliai Magyar Köztársasági Kör helytelennek és megengedhetetlennek tartja, hogy ugyanakkor, amikor magyar munkástestvéreinek százezrei odahaza nyomorognak, a magyar kormány Braziliában többszázezer pengőre rúgó költséggel olyan intézményeket tartson fenn, amelyek teljesen meddők és eredménytelen munkát végeznek. A magyar konzulátus és követség hatáskörét egy velünk barátságos állam konzulátusához beosztott tisztviselő is könnyen elvégezheti. Éppen ezért a Brazíliai Magyar Köztársasági Kör közgyűlése átirattal fordul a kormányhoz és a külügyminiszterhez, amelyben kéri, hogy: 1. a konzulátusok vagy követségek illetékeit sohasem arany dollár ban, hanem mindig az illető állani kereseti viszonyainak megfelelően, az illetö állam pénzében állapítsák meg; 2. kéri a Braziliában elköltött állami pénzek felülvizsgálását abból a szempontból, hogy az ide kiutalt összegekből milyen összegek jutottak valóban szociális célokra, melyek voltak azok az intézmények, amelyek a pénzeket kapták és hogyan használták fel azokat.» Ebben az irányban meglehetősen súlyos panasza van a brazíliai magyarságnak. Ilyen panaszokat — ha nem is ilyen részletesen és pontok szerint kidolgozva — kapunk az Argentínába kivándorolt magyarságtól is. Nevezetesen a magyar kormány rengeteg összegeket juttat az ottani konzulátusoknak és követségeknek szociális és jótékony célra, azonban ezek a pénzek sohasem jutnak rendeltetésükhöz, hanem olyan célokra költetnek el, amelyekre sem a Képviselőház azokat meg nem szavazta, sem az ottani magyarság érdekeit nem szolgálják azok a célok. (Tovább olvassa:) 3. «Kéri a riói és saó-paulói követség, illetve konzulátus leépítését, illetve úgy Rióba, valamint Saó Paulóban egy-egy adminisztratív tisztviselő kirendelését». A Saó Paulóba, általában a Braziliába kikerült magyarság legjobban tudja, hogy mit ér neki a konzulátus. Ha az odakerült magyarok maguk kérik ennek a konzulátusnak visszafejlesztését, nemcsak pénzügyi okokból, hanem azért is, mert feleslegesnek tartják és mert az céljait nem éri el, akkor arra kérem a t. kormányt, hogy a magyarságnak ezirányú kérelmét feltétlenül teljesítse, márcsak megtakarítás okából is. (Tovább olvassa:) «4. Az ezen a módon felszabaduló jelentékeny összegeket az itteni nyomor enyhítésére vagy a hazai munkanélküliek segítésére fordítani.» — Vagyis arra kéri a brazíliai magyarság a külügyminisztériumot, hogy azokat az összegeket, amelyeket tehát a konzulátus leépítésével és felesleges intézményének megszüntetésével megtakarít, fordítsa az itteni, tehát a Braziliába került magyarok nyomorának enyhítésére és szociális helyzetüknek javítására. Ez a levél — igen t. Képviselőház — nem egyedülálló. Ilyen levelet kaptunk Kanadából, kaptunk Dél-Amerika több államából és ezek mind azt bizonyítják, hogy a kivándorolt magyarság igen rossz cserét csinált azzal, hogy ügyeinek intézése a belügyminisztérium kivándorlási osztályából átkerült a külügyminisztériumba. És igaza van ennek a levélnek, mert többszáz hozzánk érkezett levél bizonyítja, hogy ez a bürokratikus berendezkedés, amely minden egyes konzulátusnál van, az a szellem, amely a konzulátusokat eltölti, nem