Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8 6. jába vett, a magam részéről annál szívesebben és lelkesebben teszem magamévá, mert ebben a teremben még Nagy Emü igazságügyminisz; térsége idején én voltam bátor egy határozati javaslatot beterjeszteni aziránt, hogy a békebírói intézményt honosítsuk meg Magyarországon. Ez ellen tehát nekem, semmi kifogásom nincsen. Különben is ez az egyetlen, amit akceptáltam az ügyvéd-képviselő urak terveiből, mert azok a tervek, hogy okirati kényszer legyen az egész vonalon és ez új jövedelmi forrás legyen az ügyvédek számára, ez mind egészséges és szép találmány volna (Dinich Ödön: Az ügyvédek számára!) boldog és virágzó korszakban, akkor azonban, amidőn minden földre van tiporva, amikor az emberek megélhetésükről nem tudnak gondoskodni, és perhorreszkálandónak tartom ilyen mesterséges forrásokat nyitni a közönség megterhelésével az ügyvédek számára, (Üay van! Ügy van! a baloldalon.) De ha a békebírói intézménybe akarnak behelyezkedni, -'- nagyon mérsékelt díjakat szedve az illető felektől, egészen minimális és mérsékelt díjakat — ezt nem ellenzem, Itt vagyok bátor felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a bíróságok nem veszik tudomásul az általános elszegényedést és ma is ugyanazokat a bírságokat, büntetéseket szabják ki a szegény emberekre, mint a 36 pengős búzaárak idején. (Ügy van! Ügy van!) Itt~van erre nézve egy konkrét eset. Békés határában óriási nagy (havazások voltak, másfél, kétméteres hó volt mindenfelé, úgyhogy az olvadás rettenetes nagy vadvizeket okozott, az emberek nem tudtak az országutakon járni. Van ott egy kis vasút, egv gazdasági vasút és azok az emberek, akik a városba voltak idézve a bírósághoz vagy nedig az elöljáróságra és meg. akartak ott jelenni, természetes dolog, hogy másutt neim közelíthetvén meg a város, egy darabon annak a gazdasági vasútnak a töltésén mentek előre, amíg újra száraz helyre értek, ha pedig nem jelentek volna meg az idézésre a hatóság előtt, akkor fenyítékben részesültek volna. Megtörtént a nén mai szegénysége mellett, — igazán nem tudom, hogy az emberek mit gondolnak, meddig lehet ezt a núrt feszíteni — hogy egy egészen naa-y tömeg embert, akik 30 kilométernyire laktak a várostól és csak kis darabon mentek ennek a kis, csak nagyon ritkán köz^" lekedő p-azdasági vasútnak a töltésén, — tudják BT, ideiét, amikor jön a vonat — a járásbírósáer elé idéztek be a vasúttársaság panaszára és fejenként 8—8 nen^ő büntetésre ítélték őket, mert azt mondották, bnsrv KM, 139. &-ába ütköző testi én ség elleni kihágást követtek el. De kérem fizikailag lehetetlen lett volna nekik a várost iriás úton megközelíteniöfc. Itt van aközséa-i elöljáróság erről szóló tudósítása. Most a községi elöljáróság közzétette, hogy az ítélet ellen a kir. járásbíróságnál fellebbezéssel élhetnek és fellebbezésükben azzal érvelhetnek, hogy azért jártak a vasüti pályatesten, mert a tfagy esőzések, valamint az árvíz miatt a gyalogközlekedés is lehetetlen volt, s akkor a királyi járásbíróság a büntetést elengedi. A királyi járásbíróság ítélte el őket, egyes bíró ítélte el őket, s valamennyi fél, akit bepanaszoltak, többszázan voltak, ugyanezt az érvet felhozta a bíróság előtt, hogy kénytelenségből mentünk, nem szoktunk r rajta menni, mert rossz is olvan kis keskeny töltésen menni, hanem az országúton megyünk. Most mindenkinek fellebbezést kellene benyújtania. Ezek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ Vm. ülése 1932 május 18-án, szerdán. 25 szegény emberek, kinn laknak a tanyákon. Ho1 gyan csináljanak fellebbezést, hogy ugyanaz a bíróság a már elmondott okokból most már komolyabban fogván fel a dolgot, ezeket a 8—8 pengős büntetéseket szüntesse meg. Hiszen 8 pengő egy mázsa búza ára! Lehetséges, hogy az utolsó vagyonkája annak a szegény embernek, így nem lehet velük elbánni. (Fábián Béla: Hány nap 8 pengő?) Nagyon szépen kérném a mélyen t. igazságügyminiszter urat, akihez sohasem fordultam közérdekű panasszal hiába, méltóztassék hivatalból elrendelni ennek az ügynek felülvizsgálását és ezeket a kihágási büntetéseket megszüntetni. Mert hiszen bélyeget is kell tenni a fellebbezésre, azt az információt kapták, hogy két ^ pengőt kell fejenként fizetni. Nincs nekik két pengőjük, ennélfogva nem tudnak fizetni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Csak magán vadas büntető ügyeknél! — Egy hang jobbfelöl: Kihágás!) Ez magánvádas ügy, a vasúttársaság vádjára ítélték el őket. Szóval nem lehet írásbeliséget kívánni kint, a tanyavilágban. Méltóztassék foglalkozni a dologgal és hivatalból megszüntetni ezeket a büntetéseket. Általában nem lehet a mai világban egészen kis kihágások és kis apró vétségek miatt, amelyek igazán enyhén bíráltatnak el a bíróság által, 50 meg 80 pengős büntetéseket kiszabni. Tudom, hogy ez az igazságügyi kormánynak jövedelmi forrása. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem az én táreabevételem!) Az igazságügyi kormány megértő és szociális szellemet tanúsított minden időben. (Fábián Béla: Most már a derék pénzügyhöz folyik be ez is!) Ha a pénzügyminiszter^ úr feneketlen^ zsákjába folynak be ezek a pénzek is, méltóztassék közbelépni, hogy ne legyen ilyen kapzsi és méltóztassék utasítani a bíróságokat, hogy a szegény ember mai kereseti viszonyait vegyék tekintetbe a pénzbüntetések kirovásánál is. (Fábián Béla: Általában meg kell nézni, hogy a^közigazgatási bírságpénzekkel mi történik! Másutt is vannak bírságpénzek!) Az igazságszolgáltatási kérdésekkel kaçcsolatban felhívom a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy már évek hosszú sorával ezelőtt bátor voltam indítványozni közönséges bűncselekményekben a külön katonai bíráskodás megszüntetését. Nem akarok erről most részletesebben beszélni, de a jogegység, az igazságszolgáltatás egyöntetűsége megköveteli, hogy közönséges bűncselekményekben minden egyes ember, viseljen bár katonai egyenruhát, a rendes bíróság illetékessége elé tartozzék (Fábián Béla: Jó takarékossági lehetőség volna ez ebben a mai világban!) Most pár szóval a földteherrendezés kérdésével szeretnék foglalkozni, amelynek előkészítésében tudomásom szerint a mélyen t. igazságügyminiszter úr is részt vett. Április 2-án már ismertették azt a rendeletet, amely az eladósodott birtokok terhelési értékhatárát akarta megállapítani. Itt van a kezemben Pesthy Pál t. képviselőtársunknak, az egységespárt elnökének, s a Fob. és a Lebosz. elnökének a nyilatkozata; azt mondotta akkor t. képviselőtársunk, hogy a rendelet — amint azt a miniszterelnök úr az egységespárt értekezletén be is jelentette — a jövő hét folyamán meg fog jelenni. Április 2-án jelent meg ez a lap, amelyben Pesthy Pál t. képviselőtársunk ezt az örvendetes kijelentést tette. A rendelet még sincs sehol. A politikai világban azt beszélik, hogy Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter úr ellenezte és kijelentette, hogy nem 4