Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

26 Az országgyűlés képviselőházának írja alá, nem járul hozzá. Nem tudom, hogyan áll a dolog, azonban merem állítani és merem biztosítani a mélyen t. igazságügyminiszter urat arról, hogyha ebben a kérdésben harcra kerül a sor, ő közötte és Korányi pénzügyminiszter úr között, akkor ennek a Háznak túlnyomó nagy része, az egész baloldal is, feltétlenül az igazságügyminiszter úr háta mögött lesz. Ezt a kérdést nem lehet tovább húznihalasztani. Eltekintve attól, hogy az utódállamok nagy része már megoldotta ezt a kérdést, — mint a múltkor említettem, a fiatal, újonnan keletkezett államok elébünk vágnak a közérdekű nagy kérdések megoldásával, holott mi tartjuk magunkat a politikailag legiskolázottabt) nemzetnek — azért sem lehet ennek a kérdésnek^ megoldásával várnunk, mert hiszen akik a néppel érintkezünk, általában azt tapasztaljuk, hogy tekintet nélkül a Fob.-ra, tekintet nélkül arra, hogy a földteherrendezési eljárás keretébe bekapcsolták az illető gazdákat, az egész országban vígan folyik derűre-borúra a gazdák elárverezése. Végtelen nagy szomorúsággal állapítom meg, hogy ezeknek az árveréseknek elrendelésében és kíméletlen, könyörtelen végrehajtásában előljár az Okh., amely altruista, közérdekű intézmény volna. (Dinich Ödön: Az Okh.?) Igen. Igaz, hogy a rendelet, amely az árverések elhalasztásáról adatott ki, az Okh. követeléseit kiveszi a gazdamoratórium alól, de nem tudom az indokát annak, hogy ez miért történt? (Sehandl Károly: Kötelezvénykibocsátás!) Kinek jutott eszébe, hogy az Okh. valóságos tatárjárást és statáriumot rendezhessen a magyar gazdaközönség elleni (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Sehandl Károly: Dehogy rendez!) Vérlázító dolog ez, t. Képviselőház, Most szombaton árvereztek el Békésen egy gazdát, az Okh. követelésére. Elárverezték a birtokát értéken alul, a birtok értékének 50%-án alul. Nemzetpusztító munka ez. t. képviselő úr! (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Sehandl Károly: Nem lehet ezt mondani! Ki az? — Zaj.) Elnök: Kérem, képviselő úr, egy törvény alapján alkotott pénzügyi szervezetről ne nyilatkozzék ilyen sértő módon. (Zaj balfelől.) Szakács Andor: Én csak az eljárásáról mondottam! (Sehandl Károly: Arról sem lehet azt mondani!) De igen, szombaton árvereztek el egy gazdát, az ön intézetének utasítására. (Zaj-) Kezemben vannak az erre vonatkozó írások. Ezt nem szabad tenni, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Én ás tanúsíthatom, hogy a legdurvábban árvereztetnek a hitelszövetkezetek.) Hogy amikor moratóriumot rendelnek el az eladósodott gazdák birtokára, akkor éppen egy állítólagos altruista intézet menjen ki a vidékre és árvereztesse el sorra a magyar gazdákat, — ezt a magyar törvényhozás türelme sem bírhatja el, pedig ez igazán türelmes testület. Létay Ernő t. barátom a múltkor a többség soraiból hozott fel eseteket. Nem tudom, hogy hol vagyunk! Magyarországon most az utóbbi években sokkal több az árverés, mint az előbbi esztendőkben volt. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) 1929-ben, amikor még nem volt moratóriumrendelet a gazdák megmentésére, 8159 árverési hirdetményt bocsátottak ki, 1930-ban 14.000-et, most pedig, amikor a Fob.- • rendelet következtében megvan a moratórium, 21.341 árverési hirdetményt bocsátottak ki és 2644 árverést tartottak meg. (Zaj a baloldalon") 8 6. ülése 1932 május 18-án, szerdán. Az eíőző évben, amikor még nem volt moratórium, — megjegyzem, csak a földtulajdonra vonatkozik ez a statisztika — 1370 árverés volt, 1929-ben 707, 1928-ban 561. 1927-ben 481, amióta pedig a moratóriumrendelet megvan, 1374-re, majd 2644-re emelkedett az árverések száma, ennek az évnek első három hónapjában pedig 559 árverés volt, vagyis az év végéig itt is, ha így halad tovább, 2000-en felül fog az árverések száma emelkedni. Engedelmet kérek: vagy van moratórium, vagy nincs, vagy nem lehet árverést tartani, vagy lelhet, de a népet nem szabad ebben a kérdésben bolonddá tenni, (Ügy van! balfelől) és egyfelől azt mondani, hogy megvédelek, másfelől pedig kiszolgáltatni annak, hogy földönfutóvá tegyék. Még azt is hozzátehetem ehhez, Sehandl mélyen t képviselő úr, hogy ez az illető fél, mielőtt szombaton az árverést megtartották, (Sehandl Károly: Meg fogjuk vizsgálni!) reggel 9 órakor telefonon megkérdezte a Fob.-ot: én beküldtem az árverési hirdetményt, az uraktól azt az értesítést kaptam, hogy az árverést nem fogják megtartani, mi van, hiszen készülnek az árverés megtartására? Azt felelte neki telefonon a Fob.: legyen egészen nyugodt, az árverést nem lehet megtartani. Es az árverést mégis megtartották! Ez igazán hajmeresztő és vérlázító dolog! Nagyon szépen kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék ebben a földteherrendezési kérdésben, a javaslat kérdésében sarkára állani és méltóztassék a javaslatot keresztülharcolni, kiharcolni azok közül a nehézségek közül, amelyek között most vergődik és előre is mondhatom, ha a javaslat olyan irányelveket feg megvalósítani, mint amilyeneket Pesthy Pál t. képviselőtársunk ebben a nyilatkozatban ismertetett, én a magam részéről nagy Örömmel fosom üdvözölni, de azt hiszem, az egész ellenzék is nagv örömmel fogja üdvözölni. A költségvetést, miután & kormány iránt nefm vagyok bizalommal, sajnálatomra nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselő úr beszédét hallgatva, csak megerősödöm abban az állításomban, hogy solha nehezebb körülmények között a magyar igazságügy nem teljesítette kötelességét, mint ezekben az időkben. A gazdasági válság a magyar igazságügy szolgálatának kérdésével majdnem fordított arányban van, mint egyéb tárcák kérdésével. A kereskedelemügyi : és pénzügyi tárcákkal kapcsolatban a gazdasági válság talán kevesebb ügyet is produkál magálban az életben, kint a forgalomban, az igazságügyi tárcánál azonban fordítva van, — mint arra árvitában is már rámutattak — itt a gazdasági válsá«- maga szüli az ügyek százait és ezreit, (amelyekkel a híróságokat elhalmozzák. A bíróságok érzik, hogy a törvény betűszerinti alkalmazása sok tekintetben nagy igazságtalanságot jelent, amelyeket a törvényhozó nem is célzott, amikor azt a törvényt kodifikáltál, így az első kérdés, amely talán szóba kerül, magának a törvényhozásnak és az igazságügy irányításának rendszere. Az igazságügy irányításának rendszere kérdésével kapcsolatban itt a Házban már több.