Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 9 Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk utalt a cseh kölcsön körülményeire és feltételeire. A Tardieu-terv tehát tulajdonképpen már felvetésekor egy európai hátterű kérdés volt, sőt többet mondok, egy világhátterű kérdés volt. Miért? Azért, mert Csehországnak azt a szomorú helyzetét, amelyet ma Eckhardt Tibor t. képviselőtársunk festett, jórészben már az angol vámpolitika okozta. Es az angol vámpolitika kérdését az ottavai konferencia fogja eldönteni. Angliának tehát világgazdasági politikája is belekapcsolódik a Dunamedence problémájába. Ez bizonyítja azt, hogy ez a kérdés milyen horderejű és hogy belejátszik a nagyhatalmak balkáni és keleteurópai politikájába az, hogy mihelyt a Tardieu-terv megjelent és diplomáciai úton bejelentetett, az összes diplomáciai válaszokban benne volt az a nagy ellentét, amelyet láttunk. Tudjuk, hogy a londoni konferencia csődjét és kudarcát is ugyanez okozta. De tovább kell mennünk, sokkal előbbre kell mennünk, mikor a Dunamedencében a nagyhatalmak összeütközésének okát keressük. Vissza kell mennünk oda, hogy ez az ellentét akkor született meg, vagy, hogy úgy mondjam, akkor élesedett ki teljes egészében, mikor az osztrák-magyar monarchia politikai és gazdasági egységalakulatát megszüntették- Nem véletlen volt az, hogy az angol politika és egyáltalán az európai politika, az egyensúly politika mérlegének a Habsburg-monarchiát tartották. Ez volt mindig az álláspont. Nem véletlen az, hogy a világháború kezdetén, sőt 1918 őszén, avagy 1919-ig a Habsburg-monarchia felosztásáról nem volt szó sem a londoni, sem az egyéb szerződésekben, sem az olasz, sem a román szerződésekben, amellyel ezeket a háborúba bevonták. Volt ezekben valami területkiiagzítás, de nem volt szó a Habsburg-monarchia felosztásáról. Es mi történt 1920-ban? 1920-ban a Telekikormány alatt történt az, hogy Franciaország Magyarországon át akart Lengyelországba hadi erősítést küldeni a szovjet ellen és akkor egy ajánlatot is küldött Magyarországnak, amely különböző okoknál fogva, nincs időm most ezeket elmondani, nem valósult meg, de tény az, hogy mikor ez az ajánlat megtörtént és erről a szomszédos államok tudomást vettek, Renner szociáldemokrata kancellár azt mondotta, hogy Franciaországnak ez az akciója, gesztusa, vagy aktusa a monarchia utódállamainak Budapestről kiinduló dunai konföderációját jelentette. Így ítélte meg már akkor Renner szociáldemorata kancellár ezt a helyzetet. Mikor a veszedelem elmúlt és talán részben sok kiderítetlen ok miatt is, ez a barátság nem jött létre, akkor kezdődik csak igazán Franciaországnak az a politikája, amely Csehországot teszi a francia dunai politika tengelyévé- Ezután kezdődik az a politika, hogy Csehország, Franciaország, Olaszország részéről egymásután köttetnek a különböző szerződések, amelyeknek hosszú sora mán egy harc a Dunamedencéért. 1927-ben jön létre az olaszmagyar barátság; ezután még csak Ausztria helyzete volt kétséges, míg végre Schober római látogatása és Németországgal való politikája is, hogy úgy mondjam, egészen egy vonalra hozza az osztrák, német és az olasz politikát. Amikor ez megtörténik, aminek mindnek a háttere a dunai medence, akkor, lép fel Briand 1929-ben páneurópai gondolatával, mert látta, hogy itt más alakulás veszi kezdetét, és talán egy páneurópai kialakulás Franciaország he1. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 303 gemóniáját biztosíthatta volna. A páneurópai gondolat ebben a formában megbukott, Briand is meghalt, Tardieu pedig ezt a páneurópai gondolatot egy miniatűr formában a dunai medencére korlátozta. Tardieu reálisabb politikus és innen akarja megindítani ezt a gazdasági alakulást. Ez a háttere a Tardieu-féle tervnek. Íme, állandóan, évtizedek óta folyik a Duna medencéjében a nagyhataumaknak ezen egymást keresztező politikája. Hogyan lehet tehát azt mondani, hogy mi hoztuk be ezt a problémába? Pallavicini Oyör.°ry őrgróf t. barátom egyenesen azt mondotta: miért nem szólította fel a kormány már régen a szomszédos államokat arra, hogy tessék, üljünk le egy asztalhoz? Vagy jöttek volna, vagy nem. De hogy képzelhető, hogy a kis Magyarország ezután a politikai háttér után, amelyet világosan látunk, meg tudja oldani a kérdést a nagyhatalmak nélkül? Nem tudjuk megoldani politikailag, die nem tudjuk megoldani gazdaságilag sem. Hiszen hány szónok bizonyította statisztikailag, hogy az öt dunai állam összefogása egyáltalában nem jelentene megfelelő megoldást akkor, ha nincs kiterjesztés! Az elzárkózás ugyanis maga után vonhatná azt, hogy mindenkivel szembenállunk. Méltóztassanak elhinni, ezt nem tartom járható útnak és a kormányt egészen biztosan kudarc érte volna, ha erre az útra lép. Más lenne az, ha a Dunamedeince felvetett kérdésében új politika volna Tardieu részéről és nem az, hogy átmentse gazdaságilag ezt az alakulatot, amely létrejött és megerősítse Csehországot. Megmondom nyíltan, ebben a politikában benne kellene lennie a restaurációnak, mert csak ez az egyetlen dolog, a restauráció, a legitimitás az, ami új politikát jelenthetne, ami új jegecesedési pontja lehetne a Dunamedenoének- Ez volna út a megoldáshoz, de ezt nem látom benne, tehát még inkább me^ vagyok győződve aról, hogy ez nem más, mint folytatása a régi politikának, az eddigi francia politikának gazdasági téren való folytatása. Franciaországnak érdeke, nemcsak a cseh kölcsön miatt, hanem gazdasági és pénzügyi téren is az, hogy itt konszolidáció, egy jobb helyzet teremtessék meg. De a francia respublikának mindig olyan volt a politikája, hogy pénzt csak olyan célokra áldozott, amely az ő politikájának megfelelt. Különben nemcsak Franciaországnál van ez így, hanem más nagyhatalmaknál is. Én tehát nem látom, hogy itt új politikai térre léptünk volna, hogy valóban már ott tartanánk. Ha indirekte be is vallják a csődöt a Duna medencéjében, de ez még mind kevésEzért én nem tudok minden aggodalmat félretenni. Én nem azt mondom, hogy ne foglalkozzunk a dologgal, hogy ne jelentsük ki készségünket, hogy ne toldjuk meg a terveket, amelyek felmerültek, hogy a kiegészítést miképpen képzeljük el, de előttem világos az, hogy az óvatosság mindenképpen szükségesHátra volna még: az a kér-dés, lehetne-e tisztán gazdasági kérdésekben közeledni?Megvallom őszintén, én az összes statisztikákra és hasonló bizonyítékokra nem tudok olyan nagy súlyt helyezni. Miért? Először is azért, mer,t minden ország berendezkedett az autarchikus gazdaságra. Még preferenciális vámok mellett is, amelyeket ugyan Lakatos t. barátom átmenetinek mond, át kellene szervezni a gazdasági életet, amely kisebb-nagyobb válságokkal járna.