Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

304 Az országgyűlés képviselőházának De továbbmegyek. Ez a forgalmi kimutatás mindinkább, hovatovább csak látszat, mert hiszen a kereskedelmi mérlegek mindenhol, Csehországban is, ha nem is olyan mértékben, mint nálunk, de leestek, tehát én ma a múlt két-három esztendő statisztikájával való holtbizonyos bizonyítást méltóztassék elhinni, nem látom lehetőnek, sőt az, amit leginkább nem látok, az, hogy az árak kialakulására ennek olyan hatása volna, amilyent mi remélünk és kívánunk, ami nélkül mi — hiába van még egy nagyobb piacunk is — nem tudunk megélni. Én magam is azt vallom, hogy a nagyobb piac megszerzése legfőbb gondja és legfőbb célja kell hogy legyen a mi politikánknak. Akármilyen területet kapunk, az csak nyereség, de annak a nagyobb piacnak mégis racionábilisnak, olyannak kell lennie, hogy gazdaságilag is kielégítsen és valahogyan beleillő legyen abba a politikai vonalba, amelyben mozogni tudunk és ahol valami eredményt érünk el. (Úgy van! Úgy van!) Minthogy nincs időm, röviden még csak a következőket mondom: Talán nincs is már Tardieu-terv, minek boncolgassam tehát azt annyira részleteiben, mert hiszen azt sem tudom, mivé változott. De két dolgot tudok biztosan. Azt tudom, hogy Franciaország soha szláveüenes politikát nem csinálhat. ^Kossuth Lajos, amikor látta, hogy a monarchiában egy időben, Andrássy Gyula előtt az orosz barátság szelleme kerekedik felül, intette Magyarországot s azt mondotta : vigyázzanak az ilyen szövetséggel, mert úgy jár az én országom, mint az a madár, amely megijedt a krokodilustól és ijedtében a krokodilus kinyitott szájába repült. Ez az egyik dolog, amit biztoisan tudok. Ez így van Lengyelország miatt és Csehország miatt is. Es még egyet tudok. Ezer év történetéből tudom, hogy viszont Magyarország nem csinálhat németellenes politikát. Ez is Kossuth Lajosnak a tanítása, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A Tardieu-terv nem németellenes 1) Érdekes, hogy a szabadságharc ösiszes hősei mind másfelé tekintettek és Kossuth Lajos volt az, aki mindig azt hangoztatta, hogy a magyarságnak a németség az egyetlen természetes szövetségese KözépEurópában, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az r egész magyar történelem az ellenkezőjét tanítja!) Ezt a két elvet én irányadóul veszem és azt hiszem, hogy ettől eltérni nem lehet, mert számunkra az a legnagyobb böleseség, hogy olyan politikát tudjunk csinálni, hogy az ne legyen sem németellenes, sem franciaellenes, amint Andrássy Gyula, már az ifjabb, rögtön figyelmeztette az akkori politika illetékeseit, hogy úgy csináljuk az olasz barátságot, hogy annak franciaellenes iránya ne legyen. Mert mi olyan rossz helyzetben vagyunk, hogy például olasz barátság esetén is egy a középtengeri érdekből való olasz-francia megegyezés esetében éppúgy áldozatai lehetünk az ilyen politikának is. Tehát óvakodnunk kell, körül kell néznünk mindenfelé és körülbelül el kell érnünk azt, 'ha nem is leszünk keleti Svájc politikai értelemben, — (Elnök csenget.) egy mondattal befejezem — hogy legalább gazdaságilag elérjük azt a semlegességet, azt a pozíciót, hogy idebenn a Duna völgyében — lehetőleg valamely irányban vámunióban — egységesebb összeköttetésbe tudjunk lépni az államokkal. Minthogy én a külügyminiszter úr politikáját, éleslátását és tapasztalatait is nagyra91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. (becsülöm, bizalommal vagyok iránta és a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Pallavicini György őrgróf! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Takách Géza jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Takách Géza jegyző: Eber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Én avval kezdhetem, amivel előttem felszólalt t. képviselőtársam végezte: én is a legteljesebb bizalmat helyezem az igen t. külügyminiszter, úr tapasztaltságába és éleslátásába s én a kormány általános nagy külpolitikájába beleszólni egyáltalában nem kívánok. Én ezt a nagy külpolitikai irányt helyesnek tartom és csak azért szólalok fel, mert azzal szemben bizonyos olyan gazdaságpolitikai kérdéseket akarok az idői által parancsolt rövidséggel szóvátenni, amelyek a külpolitikai tárcához legalább is formailag hozzáfűződnek. Itt nem a Tardieu-tervre gondolok és nem az evvel kapcsolatos kombinációkra, amelyeknek ilyen szűk keretben való kifejtése nem volna lehetséges, hanem mindenekelőtt szóvá óhajtom tenni a költségvetésből kitűnő költségeket, amelyek a mi külügyi képviseleteinkkel járnak, és szóvá akarom tenni azoknak fedezési módját. A mi külpolitikai külföldi képviseletiienk költségei, amelyek tehát a mai súlyos viszonyok között külföldi devizákban fedezendő költségek, kerek összegben 6

Va millió pengőt tesznek ki. Ebből az összegből 3 millió pengőt fedeznek az úgynevezett konzuli illetékek, amelyek tudomásom szerint a vízumdíjakból adódnak. (Magyar Pál: Drága bevétel!) Én mindenekelőtt súlyos kifogást emelek ezek ellen a vizumdíjak ellen és az ellen az egész rendszer ellen, amely a mi, ma okvetetlenül leginkább szükséges gazdaságpolitikánkban mutatkozik és amely avval a politikával, hogy Magyarországban az idegenforgalmat minden áron ^ igyekezzünk növelni, teljes és szöges ellentétben áll. A mi kereskedelmi és fizetési mérlegünk passzivitását fedezni semmilyen úton nem lehetne olyan jól, eredményesen és a mai viszonyok között aránylag olyan könnyen, mintha a Magyarország felé irányuló idegenforgalmat igyekeznénk növelni, aminek ma rendkívül kedvező a talaja az itteni olcsó megélhetési viszonyok következtében. Kedvező erre a talaj amiatt is, mert sok külföldi embernek van itt Magyaroszágon úgynevezett befagyott követelése; ha ezeket itt könnyűszerrel lehetne elkölteni, megyőződésem szerint az ideirányuló idegenforgalmat igen célszerűen és jól meg lehetne szervezni. E helyett mi a mi nagy külföldi adminisztrációnk súlyos költségeit akarjuk behozni a vízumkényszer és vizumdíjak fenntartása által, pedig ezzel a hárommillió pengővel, amelyet így beveszünk, sokkal több kárt okozunk közgazdaságilag az országnak, mint amiennyi közgazdasági előnyt nézetem szerint az Összes külországokon levő képviseleteink legalább is közgazdasági szempontból az országnak szerezni tudnakTeljes képtelenségnek tartom, igen t. Képviselőház, hogy mi a főváros idegenforgalmi hivatala útján, idegenforgalmi tanács útján, az Ibusz. fenntartása útján stb. súlyos költsége-