Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 299 bői kifolyólag-, amelyekért mi felelősségrevonhatók nem vagyunk. Rá kell azonban mutatnom, mégpedig részletesebben arra is, .hogy egy bizonyos természetellenes gazdasági politikát is folytat ez a Csehszlovákia. En úgy látom, hogy Franciaország bizonyos mértékig már felismerte a veszélyeket, amelyek a mai csehszlovák politikából és helyzetből .származnak, mert például a legutóbbi kölcsönt, amelyet a folyó év tavaszán vett fel Csehszlovákia, már csak rendkívül kedvezőtlen feltételek mellett folyó; sitotta Franciaország. Eredetileg 50 millió dollár, vagyis körülbelül mésfél milliárd francia frank kölcsönt akartak a csehek felvenni; végeredményben csak 600 milliót kaptak Franciaországtól, névleg 5'5% mellett, tényleg azonban 8% mellett —• mint ahogy a Bohemia maga ÍÍS. megállapítja — és le kellett kötniök zálogul a dohány jövedék bevételeit és ezenkívül szerződésileg biztosítaniok kellett, hogy a majdan felveendő legelső külföldi kölcsönből ezt a francia kölcsönt vissza fogják fizetni. Mondhatom, ez a kölcsön rendkívül kedvezőtlen; körülbelül 2%-kai rosszabb, mint az a kölcsön, amelyet __ mi kaptunk a múlt évben Franciaországtól és rosszabb, mint a legutóbbi román és jugoszláv kölcsön is, úgyhogy ebben a tényben én már azt látom, hogy bizonyos mértékig Franciaország is tudatára kezd ébredni annak, hogy ezek a barátságok rendkívül költségesek és ugyanúgy végződhetnek ezek az invesztíciók, mint ahogy az oroszországi befektetések végződtek, a francia pénznek, a francia kistőke megtakarított munkaeredményének tökéletes elfecsérelésével és elvesztésével. Talán egy kicsit unalmas is, (Halljuk! Halljuk!) de méltóztassanak megengedni, ismertetni szeretném Csehszlovákiának a legutóbbi félév elejéről való gazdasági adatait, hogy tiszta képet méltóztassanak kapni arról, hogy tulajdonképpen Csehszlovákiában mi a helyzet és tényleg igaz-e az, hogy őket semmiféle körülmények különösen nem érdeklik, nem szorítja őket különösen ez a mai gazdasági helyzet és tényleg csak magyar vagy osztrák érdek volna-e az, hogy itt a gazdasági kooperáció létrejöjjön. (Halljuk! Halljuk!) Veszem először a termelés adatait. Méltóztassanak megengedni, hogy ezeknek az adatoknak felsorolásánál a forrásokat is megnevezzem. Itt van a Pecek-Bankháznak «Das Wirtschaftsjahr 1931 in der Tsehecho-Slowakischen Republik» című kiadványa, amelyben közölve vannak az 1931-iki adatok. Azután a Bohémiának megfelelő számából, a közgazdasági rovatból veszem azokat a statisztikákat, amelyeket ők maguk közöltek le Csehországról. A helyzet a folyó év elején a fémiparban a következő. Ez az 1931-es adat. A fémiparban 1931-ben egy 48%-os termeléscsökkenés jelentkezett. A nyersvasnál 47%-os, az acélprodukcióban pedig 53%-os esés jelentkezik. Az egész földgömbön sehol sem csökkent az acélprodukció olyan mértékben, mint Csehországban. Itt van a Deutsche Zeitung Bohemia április 28-iki száma, amelyben összehasonlító kimutatás jelenik meg Kari Uhlig aláírásával a világ acélprodukciójának < csökkenéséről, amelyből kiderül, hogy dekonjunktúra tekintetében Csehszlovákia vezet a földgömb összes országai között. (Pékár Gyula: Tavalyhoz képest?) Itt ki van mutatva 1930-hoz és 1931-hez képest is. A legutóbbi két évben sehol a földgömbön olyan csökkenés nem következett be, mint CsehszlováKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. kiában, amennyiben 1930-cal szemben az acélprodukcióban 53%-os esés jelentkezik. A textilipar kapacitásának csak 25%-ával dolgozik, itt tehát 75%-os a csökkenés. Az üvegipar kapacitásának csupán 30%-ával dolgozik. A Deutsche Arbeits- und Wirtschaftsgemeinschaft, egy gutgesinnt, jóindulatú, az ottani mai kormányrendszer iránt barátságosan hangolt gazdasági szervezet, ez év április 16-án és 17-én tartotta évi rendes közgyűlését. Ezen a csehországi német nagyiparosok és gyárosok összejöttek és Jelinek prágai képviselő vezetése alatt Beneshez egy táviratot küldtek, amelyből, ha méltóztatnak megengedni, legalább néhány mondatot felolvasok, (Halljuk! Halljuk!) mert kiáltó ellentében áll Benes külügyminiszter úrnak azzal az állításával, hogy nekik nem sürgős a gazdasági kibékülés és kooperáció. (Olvassa): «Der Reichsvollzugsausschuss der Deutsehen Arbeits und Wirtschaftsgemeinschaft hat in der heutigen in Prag abgehaltenen Wirtschaftstagung die katastrophenartig anwachsende Notlage unserer heimischen Wirtschaft heuerlich festgestellt und verweist darauf, dass sich unter dem Zwange der heutigen autarken Absperrungen wichtige Wirtschaftsgebiete der Tschechoslowakei, besonders die Industriegebiete in Hungergebiete verwandelt haben (Textil-, Glas-, Gablonz-, Erzgebirge-, Leinen-, Kohlengebiete usw.). Wie die Industrie liegen auch Gewerbe und Handel dieser Landschaften vollständig darnieder.» Utal ezután a dunai államoknak általában a rossz helyzetére és kéri Benest (olvassa): «... dasskein Augenblick mehr, versäumt werden darf. Sie richtet daher als Vertretung weiter wirtschaftlicher Kreise an die in Genf versammelten Aussenminister der beteiligten Staaten, besonders an den eigenen Minister, Heim Dr. Benes den dringenden Appell, sofort und dringend alle Massnahmen einzuleiten, die eine Katastropbe vermeiden lassen-» így ítélik meg a csehországi nagyiparosok saját helyzetüket, az imént elmondott adatok világításában. Viskovszky, a jelenlegi cseh hadügyminiszter nyilt ülésben jelentette be, hogy a cseh ipar 30%-át végleg le kell építeni, tehát nem az átmeneti üzembeszüntetés, hanem a teljes leépítés kényszere kell, hogy rájuk szakadjon. A csehországi bankok helyzete sem lehet valami nagyon rózsás. (Mozgá? a baloldalon.) Talán méltóztatnak tudni arról, hogy 1924-ben hoztak három törvényt Csehszlovákiában 237-, 238. és 239- szám alatt, amelyeknek értelmében a magyarországi Pénzintézeti Központhoz hasonló szervezet alakult a bajbajutó bankoknak, vagy általában a bankokat nyomó terheknek nyugodt és békés likvidálása érdekében. 1927 óta működik ez a szervezet, amelyet egy bizottság irányít, melybe egy tót tag ki is van nevezve: Stodola úr. Ötnegyedmilliárdos alap fizettetett be ebbe a bankszanáló alapba, amelybe a cseh állam is 45 éven át további évi 50 millió cseh koronát fizet be. Ez volna az a bázis, amelyen keresztül a cseh bankok komolyabb veszteségeiket eliminálni tudnák. Természetesen politikai szempontok is lényegeden közrejátszanak ennek a pénznek felhasználásában. A múlt évi mérlegekből azt látom, hogy a négy legnagyobb cseh bank, mégpedig a Zivnostenka Banka, a Böhmische Escomptbank und Creditanstalt, a Böhmische Unionbank és a Bank für Handel und Industrie 1931- évi mérlegeikben 650 millió cseh korona 40