Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

300 Az országgyűlés képviselőházának veszteséget írtak le. A négy legnagyobb cseh bank az elmúlt évben tisztán árfolyam veszteségekein, amelyeket túlnyomórészben saját részvényeik felvásárlásánál szenvedtek, 650 millió cseh korona veszteséget írt le. Azonban a Die Wirtschaft című előkelő folyóirata Csehországnak azt mondja, hogy ez csak egy hányada a tényleges veszteségnek, mert az ezen bankok által irányított vállalatok által vásárolt részvényeken szenvedett veszteségek kimutatva egyáltalában nincsenek. A prágai jegybank helyzetét szintén ebből a Pecek-féle könyvből ismertetem, ahol a következőket látom. A Cseh Nemzeti Bank aranykészlete 1931-ben 105 millió cseh koronával növekedett, ellenben a devizáknál 1567 millió koronás csökkenés következett be. Mindent beszámítva, a Cseh Jegybanknak 1929-től 1931-ig 2015 millió cseh (koronával csökkent az arany-, ezüst; és devizaállománya, tehát törvényes bank jegy fedezet, úgyhogy a folyó év elejére már 938 millió cseh koronára csökkent és a legutóbbi adat, amely rendelkezésemre áll, folyó évi március 31-ről azt mutatja, hogy már csak 760 millió a bankjegyfedezet a Cseh Nemzeti Banknál, úgyhogy két év alatt fedezetének körülbelül kétharmad részét elvesztette. A legutóbbi francia kölcsön és a valutakölcsön bizonyos mértékig megkönnyíti a Cseh Nemzeti Bank helyzetét. De egészen különös helyzet adódhatott elő már előzően, mielőtt ezt a francia kölcsönt felvették, mert az első ' részlet, amelyet a francia kölcsönből folyósítottak, 200 millió volt, de ebből a Jegybank .kimutatásában csak 75 •millió jelentkezett, a többit már előzően elszámolták, vagyis már előzően elköltötték. Ez a most felvett 600 millió frank is — úgylátszik — már csak részben áll tehát a Cseh Jegybank rendelkezésére, valutáris veszteségek fedezésének céljaira. Tovább megyek az állami üzemekre, amelyeknek mérlege 1929. évben még 446 millió aktívával zárult, a múlt esztendőben pedig már 110 millióval passzív volt, a vasutak beszámítása nélkül. Sőt, mivel a cseh vasutak a szállítási adóból 450 millióval hozzájárultak a cseh állami üzemek passzíváinak fedezéséhez, nehogy horribilis veszteséget legyenek kénytelenek kimutatni, végeredményben 560 millióval voltak a múlt évben passzívak a cseh állami üzemek. Ehhez még hozzászámítandó egy 400 milliós invesztícióig, kölcsön, amelyet belföldön vettek fel a cseh államvasutak invesztíciódra, úgyhogy körülbelül egymilliárd cseh korona az az elfolyt pénz, amelyet csak - a múlt esztendőben a cseh állami üzemek és vasutak felhasználtak. A cseh államvasutak deficitje például 1932 január 1-től március végéig, vagyis .az év első negyedében, a folyó évben 500 millió • cseh koronát tett ki, úgyhogy összehasonlítva azokkal az adatokkal, amelyeket a Népszövetség itt Magyarországon megállapított, — ezt nem azért mondom, mintha azt óhajtanám, hogy az eddigi úton járjunk tovább, hanem csak összehasonlításkép a cseh adatokkal — azt kell mondanom, hogy még relatíve, még aránylag <sem • olyan súlyos a helyzet itt nálunk Magyarországon ezen deficiteket figyelembe véve, (Ügy van! Ügy van!) mint amilyen helyzet effektive Csehországban kialakult. Csehország külkereskedelme, amely a legnagyobb ereje volt ennek az újonnan született birodalomnak, mindig aktív volt; nem fordult 91. ülése 1982 május 27-én, pénteken. elő Csehszlovákiában, hogy ne lett volna aktív a külkereskedelmi mérleg. Azt látom azonban, hogy a folyó év januárjában 122 mililóval, februárban pedig 41 millióval már passzív volt a csehszlovák külkereskedelmi mérleg. (Éber Antal: Csak velünk szemben aktív!) Csak velünk szemben aktív, úgyhogy a cseh nagyiparosok megállapítása szerint a deficitnek állandósult és tartós stabilizálódására van kilátás, sőt a cseh Jegybank 1932 április 26-iki jelentésében «stabilizierte Depression»-nak jelzi azt az állapotot, amelyben Csehszlovákia tényleg van. Talán kiegészíthetem ezt a képet még a fizetésképtelenségekről közölt néhány adattal. 1931-ben 1929-hez hasonlítva 53%-kal emelkedtek a fizetésképtelenségek és 55%-kai a kényszeregyességek Csehszlovákiában. A munkanélküliség adatai pedig a március 31-iki Stichtagot véve a következők: 1930-ban volt 239.000 munkanélküli, 1931-ben 486.000, 1932-ben 638.000 hivatalosan kimutatott munkanélküli volt, akiket a munkaközvetítőhivatalok mutatnak ki, de tényleg körülbelül 48%-kai több munkanélküli van, mert csak a szervezett munkásságot mutatják ki, a nem szervezett munkásságot azonban nem, pedig tudjuk jól, hogy főleg a felsőmagyarországi vidéken a munkanélküliek túlnyomó része nem tartozván a szervezett munkássághoz, ebben a kimutatásban még egyáltalában nem szerepel. Szemben Benes külügyminiszter úrnak azzal az állításával, hogy ők ráérnek várakozni, méltóztassék megengedni, hogy idézziem itt Benes külügyminiszter úr r pártjának, a csehszlovák nemzeti szociálistapárt elnökének, Klofác képviselőnek a Prdtomnost április 28-iki számában közzétett nyilatkozatát, amelyben egy vezércikket írt Kreigskabinet, háborús kormány címmel, ahol azt követeli, hogy Csehszlovákiában alakuljon egy háborús kormány, — természetesen gazdasági háborút értvén háború alatt — amelynek hat tagja legyen csupán s javasolja, hogy a minisztertanácsokat tartsák ezentúl a lezárt Panek müvekben, javasolja, hogy a cseh parlament is a maga üléseit a megszűnt és leállított nagy csehszlovák ipari centrumokban tartsa ezentúl, hogy jobban hasson rájuk az az atmoszféra, amelyben Csehszlovákiában élni és dolgozni kell és (végeredményben megkondítja a vészharangot, követelvén azonnali és legsürgősebb intézkedéseket a tarthatatlan gazdasági helyzet orvoslása érdekében. Ezeket a tényeket, amelyek szavahihetőségéhez kétség nem fér, — mert hiszen kizárólag cseh adatok azok, amelyeket én ismertetni bátor voltam — nem azért hoztam ide a t. Ház elé, mintha engem káröröm töltene el afelett, hogy Csehszlovákia ilyen súlyos gazdasági helyzetbe került. Bármilyen súlyos és komoly kifogásokat tehetünk • is velük szemben, nem érzek' kárörömet, mert tudom jól azt, amit, sajnos, Benes külügyminiszter úr egy évtizeden át nem akart tudni, hogy az egyik nép romlása kihat a másik nép sorsára is. (Ügy van! Ügy van!) Tudom azt, hogy ha Csehországnak roszszul megy, akkor itt a Duna völgyében bizonyos mértékben nekünk, magyaroknak is szenvednünk kell emiatt. Sajnos, tíz esztendőn keresztül ők úgy viselkedtek, mintha semmit sem akarnának tudni erről a tényről és bizonyos mértékig a mai helyzet ennek a téves, hibás és rossz felfogásnak a konzekvenciája. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a tényeket azért hoztam itt fel, mert