Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

298 Az országgyűlés képviselőházának ben a technikai okoknál fogva rövidre szabott felszólalásomban főleg a cseh külügyminiszter úrnak ezzel a kijelentésével foglalkozzam és rámutassak arra, hogy Csehország részéről tényleg hogyan alakult a helyzet, van-e szüksége Csehországnak legalább olyan mértékben, mint Magyarországnak egy észszerű kooperációra és nem volna-e sokkal helyesebb és időszerűbb olyan taktikai játékok helyett, .amilyennek ezt a kifejezést kell minősítenem, (Ügy van! Úgy van!) a gondolat komoly megvalósításához jóhiszeműen és hátsó gondolat nélkül hozzáfogni valamennyiünknek közös érdekében is. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mindenekellőtt kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy Csehszlovákia konstrukciójánál fogva sokkal érzékenyebb kell, hogy legyen minden nemzetközi gazdasági depreszszióval szemben, mint például ez a Magyarország, amelyik a maga agrárprodukciójánál és — mondjuk — a lakosság több, mint felé; nek paraszt jellegénél fogva sokkal kevésbbé van kitéve a nemzetközi viszonyok, a nemzetközi gazdasági konstellációk és konjunktúrák ingadozásainak, amely azáltal, hogy földmívesország, a maga megélhetését minden körülmények között biztosítani tudja. Ebiben az országban, bármilyen rosszak legyenek is a viszonyok, annyi mindig fog teremni, hogy éhen senkinek sem szabad pusztulnia. Nekünk nem kell valutákat kiadnunk azért, hogy jóllakhassunk. És ha már idáig züllöttek a nemzetközi viszonyok, az talán nagy megnyugvást okoz ebben az országban, hogyha nem is kultúremberhez méltó, de legalább is az animális élet legelemibb szükségleteiről ebben az országban kivétel nélkül minden állampolgár javára gondoskodnunk lehetséges. Csehszlovákia, mint elsősorban iparos- és kereskedőország, sokkal jobban ki van szolgáltatva a gazdasági viszonyoknak; Csehszlovákiának sokkal nagyobb érdeke az, hogy észszerű gazdasági rend legyen Közép-Európában, mint például nekünk, akik — ismét állítom — tovább tudunk majd várni, ha a viszonyok nem is javulnának meg, mert nemcsak Magyarország, hanem az összes par-asztjellegű országok a legstabilabb, legegészségesebb és talán, mondjuk, legigénytelenebb lakossággal rendelkezvén, feltétlenül ellentállóbbaknak fognak bizonyulni, tovább fogják bírni ezeket a gazdasági viharokat, mint a kereskedő es iparosországok, ahol a nemzetközi hitel, a bizalom és más számos, sokkal szuibtilisább jelenség játszik bele az állam és a gazdasági élet fenntartásának problémájába. Eá kell azonban mutatnom arra is, hogy különösképpen Csehszlovákia van ilyen helyzetben, amely tulajdonképpen a maga létezését is nem úgy szerezte meg, mint Csehország, mert cseh nép igenis van és a cseh népnek éppúgy, mint minden népnek, megvan a joga a szabadsághoz, függetlenséghez és az önálló államisághoz, de cseh-szlovák nép nincsen és Csehszlovákia ebben a mai formájában elsősorban propagandakonstrukció és a külföldön folytatott ügyes, de nem mindig a valóságnak megfelelő propagandának köszönheti a maga születését. (Ügy «m/ Ügy van!) létezését és fennállását is. Talán én magam koronatanú lehetek erre, mint aki Angliában, Amerikában és a világ számos pontján nap-nap mellett tapasztaltam külföldi utazásaim során, hogy a cseh államnak nincs is talán nagyobb gondja és alig van költségesebb passziója, mint a propagandával való foglalkozás éspedig költséges 91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. ) foglalkozás. Úgyszólván minden nagy lapnál egy fizetett munkatársat tart. A Prager Pressén, egy német nyelvű lapon keresztül, amely úgyszólván kizárólagos céljának Magyarország diszkreditálását tekinti, végzi propagandáját, amely lapot ingyen küldöznek szerte-szét az egész világon, azonkívül rengeteg sok sajtóorgánumon, nagyon sok személy szerint is a cseh propaganda zsoldjába állított professzoron, újságírókon és közéleti funkcionáriusokon keresztül az egész világon rendkívül erős propagandahálózatot szervezett meg, amely^ sokkal inkább alapja Csehszlovákia fennmaradásának, mint az a gazdasági és külpolitikai szituáció, amely az én felfogásom szerint természetellenes helyzetet fedez és természetellenes szituáció kifejezője. Én Csehszlovákia mai külpolitikai elhelyezkedését, amelyet a világháború befejezése után épített ki magának, természetesnek és szükségszerűnek tekinteni nem tudom, sőt Közép-Európa együttműködésének egyik legsúlyosabb akadályát éppen abban a tényben látom, hogy Csehszlovákia, amely külkereskedelmének kétharmad részét Ausztriával és Németországgal bonyolítja le, Csehszlovákia, amelynek határain belül 4 millió német él és amelynek 14 milliónyi lakosából 7 millió a legkülönbözőbb kisebbségekhez tartozik, Csehszlovákia, amely minden gazdasági, ethnográfiai, politikai és tradicionális idegszálával feltétlenül bele van ágyazva Közép-Európa struktúrájába: ez a Csehszlovákia^ természetellenes külpolitikai konstrukcióján keresztül egy fojtogató, támadó, offenzív gyűrűt épített ki Magyarország körül, Magyarország sakkbantartására, amely agresszív jellegű és főleg katonai szempontokat és célokat kielégíteni hivatott külpolitikai konstrukció nem egyezik meg azokkal a gazdasági észszerűségekkel, amelyek itt a Duna völgyében múlhatatlanul kell, hogy l jelentkezzenek é£ érvényesüljenek is. Annál kevésbbé felelhet meg ez a csehszlovák politika KÖzép-E urópa komoly és igazi érdekeinek, mert hiszen ennek az egész külpolitikai alakulásnak azzal a Magyarországgal szemben van éle, amelynek Franciaország ellen semmiféle politikai törekvései sincsenek. Itt r olyan hatalmi túlsúly alakúit ki Magyarországgal szemben, amelyre a francia politikának szüksége nincs és nem is * lehet. Hiszen Magyarországnak semmiféle érdeke nem kívánja azt, hogy franciaellenes, külpolitikát folytasson, viszont egészen nyilvánvaló, hogy a francia politika Csehszlovákiára és a kisentente-szövetségesekre nem számíthat egy Németországgal való konfliktus esetén és alapjában véve Franciaországnak, mondjuk, a németekkel szemben való esetleges politikai, vagy katonai erőkifejtés céljaira lehet csak szüksége a kistentente konstrukciójára, nem pedig velünk, Csonka-Magyarországgal szemben, akik Franciaországgal konfliktusba bonyolódni nem óhajtunk és szent meggyőződésem szerint nem is fogunk. Egy ilyen természetellenes, politikai és katonai szerződésekkel is alátámasztott katonai konstrukció azonban a gazdasági megbékülésnek és együttműködésnek rendkívül súlyos és komoly akadálya. Tartós és állandó akadály ez és ma, amikor bizonyos mértékig külpolitikai szélcsend uralkodik ezekben a kérdésekben, igenis, rá kell mutatnom ezekre a ferde tényekre, ezekre a komoly megbékülést akadályozó ^szervezeti, organikus hibákra, nehogy azután velünk szemben valaha is vádak kovácsolhatok legyenek olyan helyzetek-