Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1982 május 27-én, pénteken. 297 got és nem arra az esetre, ha Oroszország támadná meg Ausztria-Magyarországot?» Fontos ez azért, mert Gérin nemcsak azt bizonyítja, hogy az 1914 novemberi francia sárgakönyv adatai tévesek, — bocsánatot kérek, én azt mondom, tévesek, Réne Gérin mást mond, ő nyiltan megmondja, hogy hamisítások — hanem azt is dokumentáltan bizonyítja, hogy

1 a cári Oroszország kerek 36 órával hamarább mozgósított Ausztria-Magyarországnál. Ez a elöntő, ez a legfontosabb dokumentum. Az orosz mozgósítás dátuma — megmondom önöknek pontosan — 1914 július 29-éről 30-ára való éjfél, az osztrák-magyar mozgósításé pedig július 31 déli fél 12. Ez az á fontos dátum, amelyre céloztam akkor, amikor azt mondottam, hogy a mi háborús ártatlanságunk tisztán áll. Poincaré úr erre azt mondja: «Én ezt most hallom először, valóban csodálkozom!» Őszintén szólva, mi is csodálkozunk, hogy abban a nagy politikai tevékenységben ez kikerülhette az ő figyelmét, de viszont Poincaré úr utóbb maga is elismeri, hogy itt tévedések, sőt hamisítások történtek, ez azonban —• azt mondja — a diplomáciában bizonyos körülmények között szokásos, stb. Erre sem akarok bővebben kitérni. Poincaré úr azonban a leghatározottabban hangoztatja a francia kormány teljes jóhiszeműségét. Én itt ünnepélyesen kijelentem, hogy senki magyar ember nem kételkedik a francia kormány jóhiszeműségében. Mi nem kétkedünk sem Viviani miniszterelnök, sem a későbbi miniszterelnök, Herri ot későbbi nyilatkozataiban, de_ bocsánatot kérek, ez nemi változtat azon a tényen,^ hogy nem mi vagyunk a háború megindítói és nem mi vagyunk a háborús bűnösök! A többi adatról is órákhosszat beszélhetnék, azokról az orosz dokumentumokról, a cári orosz archívum hajmeresztő aktáiról, amelyeket a szovjet utólagosan kiadott. Ezek közül nagyon ismeretes szárnyas szó a Szaszanové, aki azt mondotta: «Ez az én háborúm lesz!» De van mégis egy, amelyet kötelességem a sok köizül kiemelni és ez az orosz tábornoki f tanácsnak egy. a németek által kézrekerített titkos jegyzőkönyve, amelynek fényképét a magam szemeivel láttam, itt önök is láthatják. itt van reprodukálva. Az orosz tábornoki tanács jegyzőkönyve — jól méltóztassanak a dátumot ószbevenní — 1912 november 8, illetőleg orthodox számítás szerint 21-ről van keltezve, tehát úgyszólván két évvel a háború kitörése előtt. Ebben — itt van az eredeti textus és hivatalos fordítása — szó szerint a kÖvekéző vau mondva (olvassa): »A mi orosz hadüzenetünk pedig majd úgy következzék el, hogy hadaink akkor vonulhassanak fel, amikor AusztriaMagyarország még nem fejezte be Szerbiával a háborúját.» T. Ház! Ebben a szörnyűségben benne van minden. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy 1914 februárjában a cári Oroszország már mozgósít a messze Keleten; 1914 májusában! mozgósít Európában, amiről Csekonics Iván t. képviselőtársunk, aki akkor Pétervárott volt, gondolom, követségi tanácsos, tudna a legtöbbet mondani, mert hiszen ő jelentette volt ezeket a dolgokat. Elkövetkezett június. Jön a szerajevói pisztolylövés, utána jön a szerb gabalyodás és jön fátumszerű következetességgel az orosz bekapcsolódás . és pedig 36 órával előbb, semmint Ausztria-Magyarország mozgósított volna. Minden szószerint úgy, ahogy az orosz tábornoki tanács azt előre megírta és előkészítette» Én csak ezeket akartam elmondani. Quod erat demonstrandum, íme tisztán áll ezek alapján, hogy mi nem vagyunk háborús bűnösök, nem mi vagyunk a háborús bűnösök. Hozzáteszem: nekünk nemi is célunk azon a nemzetközi fórumon azt kutatni, hogy ki az igazi bűnös, ki vagy kik a háborús bűnösök, mi csak annak konstatálását kérjük, teljes tárgyilagossággal, hogy mi nem vagyunk bűnösök. Ez az, ami bennünket á legközelebbről érdekel és konstatáltatni kívánjuk ezt azért, hogy annak konzekvenciáit úgy erkölcsi, mint anyagi téren a magunk számára levonhassuk. Jeleztem beszédem elején, hogy mik ezek az erkölcsi és anyagi konzekvenciák. En arra kérem a t. külügyminiszter urat, hogy találja módját annak,^ hogy ez a kérdés, a háborús bűnösség tisztázása, egy arra illetékes nemzetközi fórum elé kerüljön. Magyarország áll a maga bizonyítékaival és adataival ez elé a fórum elé, tárgyaltassék le és ismertessék el Magvarország háborús ártatlansága! T. Ház! Isten malmai — a régi skandináv mondás szerint — lassan, de biztosan őrölnek. Ideje már, hogy az igazság fehér lisztjét őröljék, mert csak ebből sülhet az igazi békének, a lelkek békéjének az a tápláló, éltet adó kenyere, amelyre mindannyian áhítozunk. Ha a magyar igazság egyszer majd feltámad, akkor vele együtt majd feltámad végre az az igazi béke is, amelyet szíven talált, a szerajevói pisztolygolyó. Miután teljes bizalommal vagyok külügyi politikánk vezetői és az egész kormány iránt, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik

1

? Takách Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Pékár igen t. képviselőtársamnak a háborús felelősségről szóló igen érdekes, de teljesen elméleti jellegű fejtegetései után bizonyos mértékig a gyakorlati kérdések mezejére térjek át és ha pillanatnyilag nem is látszik talán akutnak, vagy nagyon aktuálisnak, azzal a kérdéssel foglalkozzam, amely szerintem az országnak, saját országunknak, de Közép-Európának is egyedül képes jobb jövőt biztosítani és ez a középeurópai országoknak, elsősorban pedig a Duna völgyének kooperációja. M!ert bármennyire tisztában legyünk is azzal és én a magam részéről bármilyen határozottan és világosan formulázzam is a nemzeti gondolat jegyében való politizálást és főleg a külpolitikai orientációnak szükségességét, másfelől kétségbevonhatatlan tény, hogy észszerű gazdasági kooperáció nélkül izoláltan ezt az országot fenntartani nem lehet. Ez az igazság vonatkozik nemcsak mireánk, Csonka-Magyarországra, de vonatkozik kivétel nélkül öszszes szomszédainkra is. Ezt. hogy «kivétel nélkül», nyomatékosan hangsúlyozni akarom és kell, hogy hangsúlvozzam. mert valószínűleg taktikai meggondolásokból éppen a közelmúltban, főleg a cseh külügyminiszter, Ben es részéről olyan beállítás adatott ennek a kérdésnek, mintha ez a dunai kooperáció inkább csak magyar és osztrák érdeket szolgálna, de Csehország várhat, mert Csehország állítólag a legjobban, a legmegfelelőbben tudta a maga gazdasági helyzetét az adott középeurópai viszonyok között biztosítani. Méltóztassék megengedni, hogy én ma eb-