Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 293 hogy a leszerelési törekvések meg is valósuljanak. Meg lehet állapítani, hogy igenis a fascizmusnak igen határozott külpolitikája van. A fascizmus az, amely azokat az elégedetlen nemzeteket vagy csoportokat igyekszik egy táborba hozni, egy zászló alá toborozni, amely nemzeteknek vagy csoportoknak a világháború kimenetele óta elégedetlenségre, megengedem, okuk van. De ez még nem jelenti azt, hogy nevezetesen a magyar nemzetnek és a magyar népnek oka lehetne arra, hogy a fascizmus politikájával kacérkodjék. Mert azzal, hogy Mussolini és a fascizmus erre a szervezkedésre és erre az európai csoportosításra törekszik, még nincs megmondva az, hogy mi emellé a csoport mellé állva és erre a zászlóra esküdve, azokat az érdeket tudjuk istápolni, amely érdekek állítólag sajátos magyar politikai vagy külpolitikai érdekek volnának. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A fascizmus ebben a törekvésben, hogy az elégedetleneket maga mellé állítja, a maga politikáját csinálja; csinálja a maga reakciós politikáját, a maga harácsoló tendenciáinak előkészítését. Itt semmi másról szó nincs, A fascizmus hamisságát és kétszínűséget ma már részletesen bizonyítani sem kell. Ha ma Grandi úr, az. olasz külügyminiszter, a genfi tárgyaló asztalnál békeszavalatokat hangoztat, akkor ezeknek jelentőségével mindenkinek tisztában kell lennie, aki nem akarja, hogy megcsalják, mert ugyanakkor, amikor Grandi Genfben a leszerelés mellett foglal állást, odahaza a legkifejezettebb militarisztikus politikát űzik, odahaza valóságos orgiákat ül a militarisztikus gondolkozás ápolásai és kifejlesztése, odahaza ugyanakkor, amikor Genfben békebeszédeket hangoztat, demonstrációkat láthatunk, ahol például ifjaknak, olasz leventéknek zászlókat ajándékoznak, amely zászlók felírása «Dalmácia vagy a halált» Kérdem én; amikor ezeket a tényeket ismerjük, amikor ezeket mindenki felismerte, vájjon nevezhető-e magyar érdeknek, a magyar érdekek istápolásának az, hogy mi ilyen külpolitikai irányzatra kacsintgatunk, hogy mi ilyen külpolitikai irányzat mellé állunk, mint amilyen) Mu solin Lehetne igen sokat beszélni arról, hogy alig van nemzet, alig van ország, amelynek története annyira igazolná és annyira bizonyítaná azt, amint éppen a magyar nemzet története, hogy idegen érdekek pórázán vérzett el es idegen érdekek szolgálatában jutott arra a sorsra, amelyben ma van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Idegen érdekek voltak azok, amelyek mellett belecsúszott Magyarország abba a politikai irányzatba, rákerült arra a politikai vágányra, amely vezetett egyenesen az 1914-es világháborúhoz, onnan folytatólagosan az 19184k évi katasztrófához és mindahhoz, ami alatt azóta nyög és ami miatt azóta szenved ez az ország. De akinek nem lehet tanácsot adni, azon nem is lehet segíteni. Ma az a helyzet, hogy ez a kormányzat valóban tudott gondoskodni arról, hogy parlamentjében olyan többség felett rendelkezzék, amely az ő politikáját vakon követi. Nekünk, akik ennek az országnak dolgozóit, ennek az országnak munkásosztályát képviseljük, ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy ezzel az átkos politikával szemben a magyar munkásosztály a maga érdekeit kell, hogy figyelemmel kísérje> és a. maga érdekei mellett kell, hogy harcoljon. Ha pedig a kormány semmi tekintetben nem óhajtja azt a politikát és nem, óhajt olyan politikai irányzat mellé állani, nem óhajtja azokat a politikai tendenciákat erősíteni, amely tendenciáktól az európai béke előmozdítását lehet remélni, a magyar munkásosztály minden tekintetben és minden erejével igenis azokat a béketendenciákat és azokat a béketörekvéseket tartja elsőrendű szempontoknak és elsőrendű érdekeknek. A napokban Zürichben az európai munkásságnak, azt lehet mondani, az egész világ munkásságának képviselete ült együtt és ott tanácskozást tartott. Ezeknek a tanácskozásoknak napirendjére a genfi leszerelési értekezlet kérdése is ki volt tűzve és az a gondolat, amely ott kifejezésre jutott, úgy szólt, hogyha Genfben a leszelési törekvések el is buknak, a munkásosztály hivatása, a munkásosztály történelmi feladata a békét megőrizni, megvédelmezni, a béke érdekében cselekedni. Amenynyire a magyar munkásosztályon múlik, a magyar munkásság is azok mellé áll és azok közé fog tartozni, akik, ha Genfben ezen a hivatalos leszerelési konferencián ez a gondolat nem is arat sikert, igenis a béke érdekében cselekedni fognak a világ valamennyi militaristáival szemben. Nekünk tehát legfőbb követelésünk az, hogy a magyar külügyi politika hagyjon fel azzal a törekvésével, hogy az európai fasizmus egyik segédcsapatává akarja átalakítani az országot. Ne a fasizmus segédcsapata legyen, hanem igenis az európai béke instrumentumának igyekezzék segítségére lenni, igyekezzék azt erősíteni, azt szolgálni, mert — mondom — mi minden körülmények között egyetértünk azokkal a gondolatokkal, amelyek ezen a legutóbbi nemzetközi munkáskonferencián kifejezésre jutottak és hittel valljuk, hogy igenis az a 14 millió munkás, akiket ez a konferencia képviselt, minden körülmények között és az európai reakciós és militarista szándékú kormányok akaratával szemben is el van szánva arra, hogy az 1914-es vérengzés megismétlését nem engedi meg és azt meg fogja akadályozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megemlítettem azok között a nagy történések között, amelyek ezekben a napokban döntők, a francia baloldali pártoknak többségrejutását. Ez a körülmény is arra kellene, hogy intse a magyar kormányzatot és a magyar külpolitikai kormányzatot is, hogy igyekezzék olyan politikai orientációra, amely lehetővé tesz kooperációt, közreműködést abban az irányban, amely iránynak ez a francia baloldal lesz a végrehajtója. A militarizmus csök kentése, a béketörekvések istápolása, a francia-német viszony megjavítása és ennek révén olyan európai politikai atmoszféra megteremtése, amely ezekből a bajokból és ebből a katasztrofális helyzetből bennünket kisegít; ezek lesznek ennek a francia baloldali többségnek a feladata és ezeknek a feladatoknak szellemében óhajt ez a többség dolgozni. Azon a konferencián, amelyről az imént említést tettem, sok szó esett ezekről a kérdésekről is. Ennek a francia baloldali többségnek egyik igen hivatott szószólója Kenaudel képviselő, Renaudel elvtársam volt az, aki ott azt hangoztatta felszólalásában, hogy szerinte az értekezletnek tudomásul kell vennie azt és figyelemmel kell lennie arra, hogy Európában más és más elbírálást érdemel valamely ország demokratikus kormányzata és más elbírálást egy diktatórikus törekvésű és diktatórikus 39*