Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

294 Az országgyűlés képviselőházának szándékú kormányzat, más elbírálást egy militarista szándékú kormányzat. Mi ott ezt tudomásul vettük. Jó volna, ha a magyar kormányzat is tudomásul venné, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy Franciaországban az a többség, amely nemcsak Franciaországnak, hanem Franciaországon keresztül Európának a sorsát is a közeljövőben irányítani fogja, látja maga előtt azt a feladatot, hogy itt vannak Európaszerte diktatórikus kormányzatok és vannak demokratikus kormányzatok és ő el van határozva arra, — minthogy mást nem is tehet — hogy más elbírálást tanúsít az egyikkel, mint a másikkal szemben. Azt hisszük, hogy a, magyar külpolitikai kormányzatnak nem volna szabad ezt a tényt, amely ebben az új francia helyzetben jut kifejezésre, figyelmenkívül hagynia és nem volna szabad olyan istentelen, értelmetlen politikát folytatnia, mint^ amilyent jelent az, hogy itt még mindig a béketörő, a szociális és politikai reakcióra törő fasciznuusnak agitálnak. Beszélnem kellene a gazdasági piacok keresésének problémájáról is, amelyről különben az előadó úr is beszélt, amelyhez én szintén csak egy-két mondattal kívánok hozzászólani. A magyar külpolitikai kormányzatot eléggé jellemzi egy-két tény. Jellemzi, hogy noha hónapok, sőt talán több, mint egy esztendő óta állandóan Ígérgeti a kormány úgy a Házban, mint a külügyi bizottságban a cseh kereskedelmi szerződés tető alá hozását, a cseh vámháború még mindig áll. Még mindig nem tudjuk, hogy voltaképpen mi is az oka annak, hogy a csehekkel a kereskedelmi szerződés nem Jött létre; még mindig nem tudjuk, mik ennek az akadályai; még mindig nem tudott a kormány megnyugtató nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy a maga részéről mindent elkövetett ennek a kereskedelmi szerződésnek létrehozása érdekében. A másik nagy kérdés a dunai államok kérdése volt. Itt sem tehetünk mást, mint hogy rekriminálunk, itt sem tehetünk mást, mint hogy rámutatunk arra, hogy a kormány részéről nem láttuk azt a komoly törekvést és azt a komoly szándékot, hogy ebben a problémában valamit produkáljon. Nem csupán a szociáldemokraták részéről, hanem a polgáriak részéről is felszólítást intéztek a kormányhoz, hogy voltaképpen miért nem kezdeményez ebben a kérdésben. Nem kezdeményezhet azért, mert állítom, hogy a kormány igenis as ő fatsciszta orientációja következtében másfelé keresi a boldogulást. (Farkas István: Ügy van! Helytelen utakon jár!) Itt nyíltan meg kell kérdeznem a külügyminiszter úrtól, vájjon akkor, amikor a dunai államok egymáshoz való közeledésének ilyen terve felmerül, miért siet a külügyminiszter úr Rómába, Mussolinihez? Miért Róma az első állomási (Farkas István: Tőle kérnek tanácsot!) Miért áll ez közelebb hozzánk, mint a szomszédos államok centrumai? Meg kell kérdeznem, a külügyminiszter úrtól; mi ad neki jogot ahhoz, hogy amikor ez a kérdés felmerül, amikor európai kérdéssé válik, akkor nyilatkozataiban azokat a mozzanatokat, azokat a tendenciákat élezze ki, amelyek ennek a tervnek ellene szólnak? (Zaj a szélsŐbaloldalön.) Éppen erre akarok kitérni és éppen erről akarok szólni, hogy nemcsak a kormányzat, nemcsak a külügyminiszter úr, hanem a többségi párt vezére — ma a honvédelmi miniszter úr által nyilvánosan elismert vezére (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és csak freudista alapi, ülése 1932 május 27-én, pénteken. pon magyarázható az az elszólása, hogy nem is a pártvezérről, hanem voltaképpen a miniszterelnökről van szó — szintén nem talál ma sürgősebb teendőt és sürgősebb feladatot, minthogy a dunai államok terve ellen állandó, erőteljes agitációt folytasson. Itt a Házban és a Házon kívül is agitál egy olasz-osztrákmagyar szövetkezés és egységes front mellett. (Farkas István: A reakciót szeretnék visszahozni! Hej, az a feudalizmus nem akar elpusztulni!) Ennek nincs más magyarázata, mint ennek a kormányzatnak fasciiszta beállítottsága és fasciszta orientálódása, amellyel szemben követeljük az európai béke szempontjainak érvényesítését és figyelemmel való kísérését. Ettől a kormányzattól, mondom, követelnünk kellene, hogy az új gazdasági piacok megtalálása irányában való külpolitikát folytasson, követelnünk kellene tőle, hogy az általános európai béketendenciák irányában való külpolitikát folytasson, követelnünk kellene tőle; el a fasciszmustól és követelnünk kellene becsületes hitvallást a béke mellett, becsületes hitvallást a külpolitikai demokratikus irányzatok mellett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem találjuk. Ezért vagyunk bizalmatlanok a kormány iránt, ezért nem is fogadjuk el a költségvetést. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takáeh Géza jegyző: Pékár Gyula! Pékár Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló — sajnos — túl rövid idő alatt olyan külügyi kérdésre hívjam fel a t. kormány és speciálisan a külügyminiszter úr figyelmét, amely nemcsak a magyar igazság: érvényesítésére döntő fontosságú, hanem, amely nézetem szerint már a világ közvéleményében is megért arra, hogy döntő nemzetközi fórumon szóvá tétessék. Ez a kérdés a háborús bűnösség kérdése. E kérdésnek nemzetközi tisztázását nemcsak szükségesnek, hanem a jelenlegi világhangulat mellett lehetségesnek is tartom. Nem szükséges különösebben rámutatnom a háborús bűnösség tisztázásának fontosságára. A háborús bűnösség- problémája nemcsak a revízió kérdésével, annak lehetőségeivel áll a legszorosabb junktimban, hanem egyáltalában alapja, fundamentuma annak a könyörtelen, igazságtalan, csonkító reparációs és az egész világtörténet előtt megbélyegző eljárásnak, amelynek Magyarország áldozatává lett. Méltóztassanak megengedni, hogy eszükbe juttassam, hogy ez a mi háborús bűnösségünk két igen fontos dokumentumban van pregnánsan kifejezve. Az első dokumentum magában a trianoni békeszerződésben van benne, a 161. §-ban, az úgynevezett szégyen-paragrafusban, aminek pendant-ja megvan a versaillesiban is, ahol a 231. ezakaszszámot viseli. (Olvassa): «A szövetkezett és társult hatalmak kijelentik s Magyarország- elismeri, hogy — teljes jóvátételi kötelezettséggel a szövetkezett és társult kormányoknak és honosaiknak okozott károkért és veszteségekért — Ausztria-Magyarország és szövetségesei voltak támadó felidézői a világháborúnak.» T. Ház! A második dokumentum a nagyon ismert Millerand-féle kísérőlevél első alineája. Ebben ez áll (Olvassa): «A szövetkezett és társult hatalmak remélik ugyan», — ez a francia formulázás — «hogy Magyarország a jövőben aa állandóság* és a béke tényezője lesz Euró-