Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

Az országgyűlés képviselőházának 8 6. utalni. — minthogy sok időm nincs — hogy külföldön, a bifurkáció őshazájában is a jogfejlődés másfelé igazodik. Van azonban egy másik megoldás is, és nem tudom, a t. igazságügyminiszter úr nem hajlik-e e felé. Nevezetesen az úgynevezett lokalizáció. Ez a lokalizáció Németországnak tipikus ügyvédi berendezkedése, mely abból áll, hogy az ügyvédi karnak egy bizonyos része csakis bizonyos tartományokra és ezeken kívül csakis bizonyos bíróságokra van korlátozva. Minálunk tartományokról nem beszélhetünk, nálunk csak arról lehetne szó, hogy az ^ügyvédek úgy választassanak el, hogy egyrészük az első- és másodfokú bíróságnál, másik részük pedig csupán a legfelső bíróságnál működhessék. En nem akarom ezt a rendszert kritika tárgyává tenni, azonban a t. igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom azt, hogv Németországban ma már a lokalizáció ellen nagy áramlat van és hogy a német ügyvédség elvben szintén ráhelyezkedett a korlátlan ügyvédi rendszer álláspontjára. Aiánlom a t. igazságügyminiszter úr figyelmébe azt, hogy Németországban van egy áramlat, amely abban az irányba óhajtja ezt a kérdést terelni, amit ők úgy neveznek, hogy Zulassungsbeschraenkung. Ëz az az álláspont, amelyet nálunk Szladits Károly egyetemi tanár úr képvisel, a különbség a ket álláspont között az, hogy amíg a, német álláspont már az ügyvédjelölteknél \e akarja zárni azt, hogy az illetők az ügvvédi pályára özönölhessenek, — ez volna a Zulassungsbe«dhraenkung — addig Szladits

r Károly elgondolása szerint a lezárás az ügyvédi diploma kiadása előtt történnék meg, vagyis más szóval mind a két elgondolás szerint meg volna állapítva azoknak az okleveleknek a száma, amelveket ügyvédjelölteknek és ügyvédeknek ki lehetne adni. Mi a fontos és a lényesres ebben? Az, hogy ebben is benne van a korlátozott szám gondolata. Az, hogy hol zárom le a sorompókat az ügyvédjelölteknél, vagy az ügyvédi diploma kiosztásánál, vagy pedig kizárom az illetőt az ügyvédi karba való felvételnél, az adott körülmények között a lényegen nem változtat. A lényeg a szám korlátozása. A bajokon talán még egyetlen módon lehetne segíteni, azon a módon, amely irányban a Budapest Ügyvédi Kamara tapogatózik, nevezetesen a munkaalkalmak rendszerével. Tavai vi beszédemben, amelyet ugvancsak az ügyvédkérdésről mondottam, foglalkoztam a Budapesti Ügyvédi Kamara 1930. évi jelentésével, amelv szintén ezeket hozta elő. Most foglalkozni fogok a Budapesti Ügyvédi Kamara 1931. évi jelentésével, melyben szintén az ügyvédi munkaalkalmakat sorolja fel, amely munkaalkalmaktól, tehát az ország első kamarája az ügyvédkérdés megoldását reméli. Lássuk, mik ezek a munkaalkalmak és hogy olyanok-e, amelyekkel az ügyvédi kar helyzetét csakugyan orvosolni lehet. Itt van az ügyvédi kamara idevonatkozó javaslata. Az első munkaalkalom volna a kÖzmegbizatás. Azt mondja az évi jelentés, hogy az igazságügyminiszter úr e tekintetben megértést tanúsít, nevezetesen, hogy a közmegbizatások. csődtömegek, gondnokságok, vagyonfelügyelőségek elosztásáról gondoskodik. Szerintem ez nem új munkaalkalom, legfeljebb az eddigi munkának az ügyvédek között való arányosabb és igazságosabb szétosztását jelenti. Másik munkaalkalom a pénzintézetek likvidálása volna. Azt kívánja a budapesti ügyvédi kamara, hogy a pénzintézetek likvidálásánál ülése 1932 május 18-án, szerdán. 23 iaz ügyvédeknek adassék nagyobb szerep, nevezetesen a Pénzintézeti Központ keretébe tartozó vállalatok likvidálásánál a vágyon felügyel ok mintájára a vagyonfelügyelő hatáskörének megfelelő jogkörrel ügyvédek rendeltessenek ki. Hogy ez milyen mértékben volna megvalósítható, ezt én itt részletesen nem akarom, kifejteni, azonban állíthatom azt, hogy ebből sok nem csurranhat ki, tekintettel arra, hogy ez egy speciális terület; Egy másik munkaalkalom a földteherrendezés körüli megbízatás. Azt mondja a Budapesti Ügyvédi Kamara, hogy új és megfelelő alkalmaztatást találhat az.ügyvédség a földteherrendezés lebonyolítása körüli munkálatokban, az ezekbe való bekapcsolás révén. Ez olyan munkaalkalom, amelyet magam is elismerek, itt valóban lehet ügvvédi munkaalkalomról szó, azonban ez a földteherrendezés csak egy időleges munkaalkalmat teremteni az ügyvédség számára, erre nem lehet alapítani az ügyvédi kar bajainak teljes gyógyítását. Itt van azután, mint egy másik javaslat, az Ohe.-nél való kényszeregyességi eliárásokba való bevonása az üeyvédi karnak. Ez helves, a t, ierazságügyminiszter úr idevon átkozol ag intézkedett is, ez az ügyvédi munkaalkalmakat csakugyan szaporítja. Egy további munkaalkalom, a jelentés szerint, az^ okirati kényszer. Az ügyvédi kamara jelentésében azonban maga elismeri azt, hogy az ügvvédi munkaalkalmakon sokat nem fog segíteni a bizottságilag már elkészített okirati kényszerről szóló törvényjavaslat. r Az alsófokú közigazgatási bíróságnak kiépítése kívánatos. Kétségtelen, hogy ez az ügyvédi munkaalkalmakat szaporítani fogja, de tény az is, hogy nem olyan mértékben, amint kívánatos volna, mert hiszen az ügyeknek csupán kisebbik része fog közigazgatási eljárás alá kerülni, és ho^v mikor fog ez megvalósulni, az még a jövő titka. Itt van azután a revizori intézmény. Azt kívánja az ügyvédi kamara jelentése, hogy az ügyvédek revizorok gyanánt szerepeltessenek. Azt hiszem, hogy az ügyvédi revizorok kirendelése nem fogja azt á várt eredményt felmutatni, amint ez Németországban, vagy az Egyesült-Államokban történt. Idevonatkozó érveimet, sajnos, nincs időm elmondani. A választott bíróságokban az ügyvédeket ma is lehet szerepeltetni, mint^ azelőtt. Ez tehát nem kíván kormányzati intézkedést. A szegényvédelem díjazásának szükségessége igaz volna, azonban a szegényvédelem díjazása olyan kérdés, amelyet a jelenlegi költségvetés kereteiben megoldani teljes lehetetlenség. Végül itt yolna^ a békebírói intézmény. Ha ä békebírói intézmény majd behozatik és csakugyan az az igazságügyminiszter úr szándéka, hogy a szegényebb sorsú ügyvédeket oda kinevezi, ez megengedem, hogy bizonyos enyhülést fog hozni, azonban ez az enyhülés is nagyon csekély lesz. Itt van azután, mint a pesti kamara kívánsága, a községi jogtanácsosi állás. Követeli, hogy méltóztassék a községekre rádiktálni azt, hogy jogtanácsosokat tartsanak. Hát a mai helyzetben a községekre jogtanácsosokat rádiktálni, amikor már amúgy is teljesen meg vannak nyomorítva, eltekintve attól, hogy legtöob esetben nincs is szükség reá, megint olyan kívánság, amely szépen hangozhatik, azonban ez pium desiderium, amelyre nem lehet számítani. Amit a pesti kamara az ügyvédi összeférhetlenségről mond, ez is teljesen helyes, osztom, csak az a csodálatos, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarának e te-