Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

292 Az országgyűlés képviselőházának Háznak elfogadásra ajánlom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik: Griger Miklós jegyző: Beck Lajos! Elnök: Nincs itt; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Grieger Miklós jegyző: Fábián Béla! Elnök: Nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Következik? Griger Miklós jegyző: Éber Antal! Elnök: Nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Következik? Grieger Miklós jegyző: Buchinger Manó! Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó! Buchinger Manó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalodalon.) A külügyi tárca referensének felszólalása előtt a miniszterelnök úr szükségesnek tartotta, hogy idehozza a Ház elé azt a bejelentést, amely szerint az olasz kormány ezidőszerinti vezetője, Mussolini a magyar repülőket ért katasztrófa alkalmából nagylelkűségének tanújelét adva, bennünket, nem tudom, micsoda nagy ajándékokkal halmoz el. A miniszterelnök úr szükségesnek tartotta, hogy itt ebben a kérdésben valóságos Olaszország mellett való demonstrációt rendezzen. Ez engem arra kényszerít, hogy még mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra rátérnék, kijelentsem, hogy a magyar munkásság, a magyar szociáldemokratapárt és az én frakcióm ebben a Mussolini mellett való demonstrációban nem kíván részt venni, sőt ellenkezőleg, felfogását és érzelmét a mussolinizmus iránt ez a körülmény nem ingatta és nem is ingathatja meg. A magyar munkásságnak az a felfogása, hogy mi nem vagyunk gyerekek, bennünket holmi játékszerrel nem lehet elbolondítani és az, hogy Mussolini úrnak ilyen demostrációkra van szüksége, a magyar munkásosztályt nem térítheti el attól a felfogásától, hogy a mussolinizmusban a haladás^ gondolatának, a béketörekvéseknek és a szociális progressziónak egyik legkonokabb ellenségét látja. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ezt óhajtottam kifejezésre juttatni abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök úrnak, a magyar politika vezetőjének ezekben a súlyos, nehéz, szomorú időkben nem volt fontosabb és sürgősebb feladata, mint ennek a demonstrációnak megrendezése. (Madai Gyula: Azt hiszem, a magyar munkásság sem ért egyet Buchinger Manóval, hanem a nemzet többségével érez! — Farkas István: Hagyja csak rá! A nemzet többsége egészen mást mond! — Zaj.) Megengedem t. képviselőtársamnak, hogy kételkedjék az én kijelentéseim helytálló és indokolt voltában, a képviselő úr azonban mégis meg kell, hogy engedje nekem, hogy a magyar munkásosztály érzelmeit talán jobban ismerem, mint t. képviselőtársam, aki legfeljebb majd ezután fogja megismerni egyszer, ha majd egy becsületes választójog megalkotása után egyszer a munkássággal majd találkozni fog. Egyebekben magához a tárgyhoz, a külügyi költségvetéshez ezen alkalommal r csak egeszén röviden kívánok hozzászólni néhánymegjegyzés formájában, mert az a véleményem, hogy lesz még alkalmunk az appropriációs vitánál is a kormány általános politikájával, tehát külpolitikájának irányával is behatóbban foglalkozni. Természetesen ki kell jelentenem, hogy a költségvetést nem fogadhatjuk el, mert a kormánnyal szemben és a kor91. ülése 1982 május 27-én, pénteken. mány külpolitikájával szemben is a legmélyebb bizalmatlansággal viseltetünk. A mostani időkben a világ politikájában s Európa politikájában főként négy nagy jelenséget, négy nagy történést állapíthatunk meg. Ezeknek egyike a genfi leszerelési konferencia, vagyis az a törekvés, hogy a leszerelés tekintetében Európában az egyes kormányok végre-valahára juttassák az egyes országok népeit abba a helyzetbe, hogy ne kelljen munkájuknak javát, pénzüknek, vagyonuknak javát esztelen militarisztikus pazarlásokra költeni, mint eddig. Az a törekvés,,az a reménység vezeti Európa népeit, hogy a genfi leszerelési konferencia ebben a tekintetben talán mégis valamelyes eredményhez juttatja majd őket. A másik ilyen nagy jelenség, amely kellene, hogy a mi kormányzatunkat is vezesse, keresése azoknak a gazdasági piacoknak, amelyek az utóbbi időben elvesztek. Ennek aktualitását éppen az a borzalmas gazdasági katasztrófa adja meg, amelynek áldozata ez az ország is s amelynek egyik forrása az agrárárak katasztrófája. E katasztrófa eliminálása érdekében mindenekelőtt új piacokat kellene találni, új lehetőségeket arra, hogy ezeknek a gazdasági katasztrófáknak hatása valahogy csökkentessék és gyengíttessék. A harmadik ilyen nagy és borzasztóan fontos jelenséget azok a viharfelhők képezik, amelyek mutatkoznak most ugyan a távol Keleten a japán-orosz konfliktus kiélesedésében, amelyek azonban olyan természetűek, hogy nyugtalanító hatással kell, hogy legyenek a mi szempontunkból is, mert ezek a viharok és veszedelmek egészen közvetlen közelségébe juthatnak azoknak a területeknek is, amelyeken mi élünk. Végül meg kell említenem, t. Ház, mint fontos és — azt hiszem — minden progresszív e gondolkozó ember szempontjából megnyugtató és jóleső jelenséget, azt a jelenséget, amely kifejezésre jutott a legutóbbi francia válasz tásokban, amelyeken a francia baloldali pártok értek el többséget, amiből tehát következtetni lehet arra, hogy a jövőben Franciaország politikáját ezek a most többségre jutott baloldali pártok fogják befolyásolni. Ha ezekkel a jelenségekkel konfrontáljuk és egybevetjük a magyar kormány politikáját, nevezetesen a magyar külpolitikát, akkor nem mondhatok^ mást, mint hogy a magyar mnkásosztálynak, a magyarországi szociáldemokratapártnak csakis a legteljesebb bizalmatlansággal lehet néznie és kísérnie a magyar kormányzat politikáját. Ennek a bizalmatlanságunknak legelső okára már rá is mutattam, amikor beszédem bevezetésében kénytelen voltam, visszautasítani és kénytelen voltam helyteleníteni azt a demonstrációt, amelyet a miniszterelnök úr itt a fascizmus mellett rendezett. Ha reményeink vannak, vagy ha remélni akarjuk azt, hogy a leszerelési törekvések, a béketörekvések végrevalahára megerősödnek, akkor logikusan ebben a gondolatsorban meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a " leszerelési és béketörekvéseknek nincs esküdtebb ellenfele, mint a fascizmus. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fascizmus az, amely ezekben az időkben mondhatni az egyetlen komoly akadálya annak, hogy Európában valóságos békehangulat alakuljon ki, hogy Európában á béke biztonságérzete kapjon lábra, hogy Európában meg legyen a komoly szándék és lehetőség arra,