Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

290 Az országgyűlés képviselőházának belső termelésre nézve, egyszersmind nyújtja az országnak azt, hogy a külföldről behozott cikkeit pedig legolcsóbban hozhatja be abból az országból, ahol ezek a cikkek a legolcsóbban termeltetnek. Ez ennek az elvnek a jelentősége és ennek elhagyása mindenesetre kis üzemi akadály, vagy megállás az emberiség fejlődésében. A preferencia is kétségtelenül az, mert a preferenciális szerződések megkötésével, ha mi is nyújtunk preferenciákat, tulajdonképpen mit teszünk? Azt, hogy vámkedvezmények útján esetleg olyan országokból hozzuk be beviteli cikkeink egyrészét, amelyek nem termelik azokat olyan kedvező viszonyok mellett, mint azok az országok, amelyekből azokat behoznék a legtöbb kedvezmény záradékának hatálybanmaradása mellett. Erre nézve csak egy példát hozok fel. Magyarország a múltban automobilokat hozott be és ezek behozatalának legnagyobb részét az Egyesült Államokból eszközölte. Tette ezt azért, mert az Egvesült Államokból hozta be relatíve legolcsóbban ezeket az automobilokat Ha egy preferenciális szerződést kötünk, mondjuk, Franciaországgal, amelyben a magyar agrártermékeknek nyújtandó előny ellenében az automobilok vámjára egy engedményt adunk, akkor tulajdonképpen az egész magyar közönséggel fizettetjük meg azt, hogy egy drágábban termelt automobilt hozunk be ebbe az országba, megfizettetjük ezt elsősorban azokkal a vevőkkel, akik drágább pénzen fogják, ezt az árucikket megfizetni, de megfizettetjük másodsorban az állammal, amelynek vámbevételei csökkenésében fog ' mutatkozni ennek a preferenciának, mint éremnek a hátoldala. Ennek dacára azt kell mondanom, hogy ebben az átmeneti időben, amelyben vagyunk, lehetetlen a preferencia gondolatától eltérnünk, mert a preferenciális szerződések tulajdonképpen egy átmenetet képeznek arra, hogy olyan nagyobb területek fejlődjenek ki Európán belül, amelyeken az áruforgalom ezen át; menetek után rövidebb vagy hosszabb idő múlva mindinkább szabaddá, esetleg tökéletesen szabaddá válik. Ebből a szempontból kell megítélni, szerény nézetem szerint, a Tardieuféle tervet is. Amikor ez a Tardieu-féle terv Magyarországon kritika tárgyát képezte, ennek a kritikának legnagyobb része félreértés volt, félreértés ezen terv interpretációjában. Mert előttem is és mindenki előtt, aki figyelemmel olvasta ezt a tervet, lehetetlennek látszott már eleve annak olyan interpretálása, hogy az kizárná azt, hogy mi a Tardieu-féle államcsoporton kívül álló államokkal hasonlóképpen preferenciális szerződéseket köthessünk. Ez ebben a tervben sohasem volt benne. E terv ellenzői támadtak valamit, ami ebben a tervben nincs benne. Mert ha nekünk kellett volna is az agrártermelésünknek adandó preferenciák ellenében iparilag valamelyes áldozatokat hoznunk, ez a lekötöttség nem volt értelmezhető olyképpen, hogy az oly mértékű legyen, hogy kizárná Magyarország kereskedelempolitikai akciószabadságát oly iránybán, hogy termelésének feleslegét ezen államcsoporton kívül is elhelyezze egyoldalú preferenciális szerződésekkel. Ez ebben a tervben annál kevésbbé lehetett benne, mert hiszen köztudomású, — s mindenki, aki a közgazdaság legszükségesebb segédkönyvével, a statisztikai évkönyvekkel rendelkezik, kiszámíthatta — hogy a Tardieu-féle terv lehetetlenné tette 91. ülése 19$2 május 27-en, pénteken* volna az ebben részes államok összes agrárproduktumainak elhelyezését azon területen belül, amellyel ez a terv számol. Kétségtelen tehát, hogy nem is ez volt az értelme ennek a tervnek. Ennélfogva Magyarország jól tenné, ha ezzel a tervvel szemben egy barátibb magatartást mutatna, úgy, mint a kormány tette és elfogadná azt a tárgyalások bázisául, azon garanciák mellett, amelyek magyar gazdaságpolitikai szempontból r természetesen ezzel a tervvel jszemben létesítendők. T. Ház! Inkább az a baj, hogy az utóbbi hetekben ez a kérdés megint ellankadni és ellanyhulni látszik, már pedig, szerény nézetem szerint, a legjobb megoldás is értéktelenné válhatik ezekben a nehéz (időkben, ha nem kerül gyorsan tető alá. Es itt sem Magyarországnak, sem Kelet-Európában az államok legnagyobb részének nincs ideje arra, hogy akadémikus vitákat folytasson a preferenciákról és különböző kombinációkról, amikor iam proximuís ardet Ugalecon, mikor a legközelebbi időben szükségünk van segítségre, ha egyáltalában termelésünk folytonosságát, vagy ezen ország lakosságának megélhetését még a legalacsonyabb standard mellett is biztosítani akarjuk. Nem látok mást, mint hogy Magyarország kénytelen lesz egyoldalú preferenciális szerződéseket kötni, ha valami ilyen államcsoporttal megegyezés nem tud létrejönni. Ez az a gazdaságpolitika, amelyet legutóbb a kormány itt folytatott. Itt van a Franciaországgal megkötőt preferenciális szerződés. Reméljük, hogy az a 800.000 métermázsa gabona, amelyre vonatkozólag 33% vámkedvezményt kaptunk Franciaországtól, olyan fs lesz", amit tényleg el tudunk helyezni. Általában á jövendő preferenciális vámszerződéseinknél két szempontot nem szabad figyelmenkívül hagyni és ezeknek kell — azt hiszem — az irányadóelvek között szerepelniük; Az egyik az, hogy à kontingensek, amelyeknek elhelyezését magunknak biztosítani akarjuk, tényleg hatékonyan biztosított kontingensek legyenek, nemcsak papíron szereplő számok. A másik az, hogy ilyen szerződések megkötésével ne idézzünk fel Magyarországra olyan importot, amely felesleges és luxuscikkek behozatalát favorizálja. (Helyeslés.) En s.

f leghelyesebb előjelét látom ennek a gazdaságpolitikának abbjan a szerződésben is, amelyet Németországgal legutóbb megkötöttünk, jobban mondva, már korábban megkötöttük, de csak most lépett hatályba. Ami Németországot illeti, ebben a vonatkozásban bizonyos elkedvetlenedés észlelhető a agyar közvéleményben Németországnak gazdaságpolitikai téren velünk szemben az utóbbi években mutatott elzárkózottsága miatt. Részben nem jogosult ez a vád, t. Képviselőház, mert hiszen aki a viszonyokat ismeri, tudni fogja, hogy ebben aeni

( az animozitás nyilvánul meg Magyarországgal szemben, hanem ez következménye azoknak a nagy gazdasági nehézségeknek, amelyekben Németország leledzik. De az a Németország, amely most^ Magyarországnak régi, sőt mondhatnám, évszázados szövetségesének úgysem tud semminemű politikai előnyt nyújtani, úgy érezzük, hogy bizonyos nagyobb megértéssel gazdaságpolitikai téren szorosabbá fűzhetné azokat a nexusokat, amelyeknek meggyengülése sem Németországnak, sem Magyarországnak nem lehet érdeke. Itt van az Olaszországgal tárgyalás alatt álló hasonló természetű szerződés. Mi Olaszországgal szemben kedvező kereskedelempolitikai