Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1932 május 27-én, pénteken. 289 magyar gazdaságnak összezsugorodási folyamatát mutatják. Rámutattam például arra az egészen elszomorító tényre, hogy az 1932. év első három hónapjának külkereskedelmi forgalma a múlt év első három hónapját 43%-kal csökkentett mértékben tudta csak elérni. Mármár annyi devizánk sem lesz, hogy a legszükségesebb nyersanyag és készáru behozatalt abból fedezni tudjuk. A külföld azt is vegye tekintetbe, hogy pénzügyi kötelezettségeinknek teljes mértékben való teljesítéséről pedig komolyan addig szó sem eshet, míg ezen a helyzeten valamely változás nem történik. Ezt mindazoknak az országoknak alaposan meg kellene fontolniuk és tanulmányozniuk, amelyek Magyorországgal szemben a követelők helyzetében vannak, mert Magyarország a maga tartozásait a dolog természete szerint csak nemzeti termelésének egy részével elégítheti ki. (Ugy van! a jobboldalon.) à mamagyar nemzeti termelés egészséges, mennyiségileg, de minőségileg is olyan ár J cikkeket tud előállítani, amelyek a világszükséglet kielégítése szempontjából is számottevőek. Ámde amikor ez a^ magyar termelés ki akar lépni az ország- határai közül, szemben találja magát olyan mesterséges nehézségekkel, amelyek a múltban nem léteztek és amelyek teljesen íid abszurdum viszik az egészséges forgalom és az egészséges világgazdaság lehetőségét. Ezek közt az első a vámhatárokkal való körülbástyázása egyes államoknak olyan mértékben, hogy ezek a vámhatárok már-már prohibitív jelleggel bírnak a magyar árucikkekkel szemben mindazokkal a járu'ékos intézkedésekkel, amelyek a túlságba vitt protekciót jellemzik. Idetartoznak a kontingensek, a behozatali engedélyezések, a behozatali tilalmak, az álategészségügyi intézmények és mindazok a rendelkezések, amelyeknek bevallott, gyakran be nem vallott, de lényeges délia éppen ez az egyoldalú túlzott prohibitív elzárkózás a szomszédállamok termelésétől. Idetartozik a dumping, amely nem más, mint á tisztességtelen versenynek egy neme, amellyel a versenytárs a másik versenytársat meg akarja semmisíteni. Idetartozik harmadsorban — és ez talán a háború utáni világgazdasági rendszernek egyik legkárosabb szimptómája — az egészségtelen agrár-protekcionizmus azokban az országokban, ahol annak természetes létalapja nincs meg, ahol ez mesterséges és kárára szolgál azoknak az országoknak is, amelyek ezt a politikát folytatják, kárára szolgál pedig azért, mert fogyasztóik nagyrészére hárítanak olyan terheket, amelyeket egyébként azoknak a fogyasztóknak viselniök nem kellene és végső elemzésben az illető országok ipari kivitelét is nagymértékben és hátrányosan befolyásolni fogják. T. Ház! Ezeket a vázolt kereskedelempolitikai nehézségeket a közbejött pénzügyi problémák nemhogy egyszerűsítették, hanem még bonyolultabbá és még sokkal nehezebbé tették.^ Az Amerikából e kiindult hitelkrízis äz egész világ hitelellátásának rendjét megbontotta és bízvást állítható az, hogy Középés Keleteurópában a nemzetközi hitelellátás funkciója nullává redukálódott, ami természetesen a belföldi hitelellátásra is a maga káros hatását nagymértékben mutatja, az olyan nagy megerőltetéssel stabilizált valutáknak egyrészét megrendítette, a nemzeteknek külföldi irányban való fizetéseit megnehezítette és megbénította. Ennek kifejezését és szimptómáit látjuk a transzfermoratóriumokban és a devizakorlátozásokban és sok egyébb olyan intézkedésekben, amelyek a bajokat nemhogy javítanák, hanem még rontják, amennyiben még azon országok is, amelyek egyébként aktívok lennének, a külföldi fizetéseket nem tudják teljesíteni, mert hiszen ahol aktívok, azokat a valutákat éppen a korlátozások miatt fizetésekre nem tudják felhasználni. T. Ház! Ebből az analízisből megállapíthatjuk azt, hogy a világgazdaság káosza teljes, és a nehézségek oly mértékűek, amelyeket a múltban nem is álmodhattunk volna, s hogy ez a gordiusi csomó olyan bonyolult, hogy mind többen vannak, akiknek az a nézetük, hogy csak ennek a csomónak elvágásával lehet ezeken a bajokon segíteni. (Farkas István: Hol az a kés?) Ennek a mentalitásnak kifejezőképpen az egyes országokban egyre nagyobb hatalomra jutó radikális irányzatok. De azoknak, akik az emberiség jövőjéért a felelősséget viselik, nem szabad visszariadniok ezen gordiusi csomó kibogozásának, ha nehéz és bonyolult, de nem lehetetlen feladatától sem. T. Ház! Az elemzés teréről a teendők kérdésére áttérve, ismét két része van a kérdésnek. Egyik a kereskedelempolitikai, másik a pénzügyi része. Külügyeink tárgyalásánál ezeket a kérdéseket, amelyek lényegileg gazdaságpolitikai kérdések, azért kell előadásom központjává tennem, mert mindezek a problémák olyanok, amelyek a belső gazdaságpolitika eszközeivel nem gyógyíthatók meg, amelyek túllépnek az ország határain s amelyeket csak a nemzetközi kollaborációnak a mainál sokkal nagyobb mértékével lehet sikeresen megoldani. Sajnos, a nemzetközi politika az utóbbi években nem termelt ki olyan átfogó nagy eszméket és gondolatokat, amelyek a megoldandó problémákkal arányban állanának, de ebben azután igazán nem lehet Magyarországot hibáztatni vagy pedig őt felelőssé tenni. t T. Ház! A kereskedelempolitikai kérdések gócpontjában áll az a kérdés, miképpen lehet nagyobb gazdasági területen szabadabb forgalmat biztosítani a magyar áruk részere. Ebben a tekintetben hallottunk mindenfele javaslatokat. Tanúi voltunk az elmúlt évben egy külpolitikai elhatározásnak, amelyet Németország és Ausztria akart megvalósítani, amikor a magyar vámuniót tették programmjukká s, azt hiszem, az egész magyar közvélemény csak hálával tartozhatik külügyi kormányunk azon óvatos álláspontjáért, amelyet ebben a kérdésben tanúsított, midőn nem kötötte le Magyarországot olyan tervek mellett, amelyeknek megvalósítása kezdettől kétséges és nagyon valószínűtlen volt. Hallottunk azóta mindenféle terveket s a legutóbbi ilyen terv azért bír érdekességgel, mert a világ egyik vezető hatalmasságától indult ki, Franciaországtól, tehát annak hátterében olyan hatalom is volt, amely ezen terv megvalósítását, vagy ennek pénzügyi asszisztenciával való kiegészítését is a maga konstrukciójában valószínűvé tette. Célzok arra a Tardieu-féle tervre, amely egy államcsoportot akar összefoglalni olymódon, hogy ezen az államcsoporton belül levő országok a maguk termelésének elhelyezésére egymásnak preferenciákat, kedvezményes vámokat nyújtsanak. T. Képviselőház! Az emberiség fejlődése a XIX. századiban nem hiába termelte ki a legtöbb kedvezmény gondolatát, mely az emberi civilizáció nagyon szép virága és pedig azért, mert a szükségletellátást biztosítja a legolcsóbban, mert a vámvédelmet biztosítván a