Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

22 Az országgyűlés képviselőházának 8 hogy nem volt következetes, nem volt méltó a kamarának idevonatkozólag elfoglalt elvi álláspontjához, d'e nem is helyes, *mert ezt a kérdést titkosan kell elintéztetni és a Budapesti Ügyvédi Kamarától elvárjuk, elvárhatja az ország egész ügyvédsége és elvárhatja az igaz ságügyi kormányzat is azt, hogy ebben az esetben, ha egyáltalában megnyilvánítani kívánja a budapesti ügyvédi kar véleményét, akkor titkos szavazást rendeljen el. És az a titkos szavazás, Vázsonyi t. képviseli* úr, ne úgy szóljon, hog- az illető ügyvéd r kívánj a-e a numerus clausust vagy nem, mert így a kérdés nem volna jól feltéve, különösen tekintettel arra a törvényjavaslatra, amelyet még a megelőző igazságügyminiszter úrnak készíteni voltam bátor és amelyben^ részletesen kidolgozva, megindokolva a kérdést, arra az álláspontra jutottam, hogy a korlátozott számú ügyvédséget csak abban az^ esetben fogadom el, ha az abszolúte önkormányzatú lesz és ha azt fokozatosan építik le. Tehát a kérdésnek úgy kell szólania a titkos szavazásra vonatkozólag, hogy kívánj a-e az ügyvéd úr az önkormányzati és a fokozatosan leépítendő korlátozott számú üsrwédséget-, igen vagy nemi Meg vagyok arról győződve;, hogy ebben az esetben a válasz a budapesti ügyvédi karnál is igenlő lesz. Most nézzük a vidéki kamarákat. (Zaj.) Közbeszóló t. képviselőtársam talán arra óhajt célozni, hogy ezzel a kérdéssel a tavalyi év folyamán a budapesti választmány is foglalkozott. Teljesen igaz, a választmány foglalkozott ezzel a kérdéssel és ott régi álláspontját tartotta fenn, azonban ezzel a kérdéssel nem a választmánynak kell foglalkoznia, (tfgy van! balfelöl.) — ha ezt is méltóztatik koncedálni, akkor rendben van — hanem meg kell szavaztatni az ügyvédeket, ha egyáltalában súlyt (helyezünk arra, hogy az ügyvédi karnak és az ügyvédeknek ebben a tekintetben mi az álláspontjuk. Most már nézzük a vidéki kamarákat. Vidéken tizenhét kamara van. A tizenhét ügyvédi kamara közül állást foglalt ebben a kérdésben tizenöt. Két nagy ügyvédi kamara nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezt a kérdést egyáltalában eltolta magától, ez a két ügyvédig kamara a szegedi és a debreceni volt. Beájuk tartozik, miért nem foglalkoztak a kérdéssel, valószínűleg az opportunitás szempontjából. Mindenesetre, e kamarák állásfoglalását nem lehet sem a korlátozott számú ügyvédség mellett, sem pedig ellen felsorakoztatni. Marad tehát a vidéki kamarák közül tizenöt. A tizenöt közül mellette foglalt állást a szombathelyi ügyvédi kamara ismert átirata folytán tizenegy. Csupán négy olyan vidéki kamara volt, amely a korlátolt számú ügyvédség ellen állást foglalt. De vizsgáljuk meg ennek a négy ügyvédi kamarának a szavazatait és helyzetét, hogy ezeknél mi történt és mit mondanak. Tehát a következő négy ügyvédi kamaráról kell itten szólanom. Itt van mindenekelőtt Balassagyarmat. Mint méltóztatnak tudni, a balassagyarmati ügyvédi kamara tagjainak száma a legkisebb, csupán hatvan. r Itt csak a választmány foglalkozott a kérdéssel, ez^ tehát nem jön számításba. Ellene foglalt állást továbbá az egri kamara. Az egri kamara az úgynevezett középkamarák közé tartozik. 1927-ben volt az egri kamara előtt a korlátozott számú ügyvédség kérdése és akkor nyilt szavazás mel6. ülése 1932 május 18-án, szerdán. lett — nagyon ajánlom a t. Ház figyelmébe ezt a szavazást — 18an foglaltak állást a korlátolt számú ügyvédség mellett és 82-en ellene. Kérem Gál Jenő képviselőtársamat, szíveskedjék ezt a dolgot figyelemmel kísérni, mert a titkos választások iránt mindig nagy érdeklődést méltóztatott tanúsítani. 1931-ben azonban, amikor titkosan történt a szavazás, már 39-en voltak a numerus clausus mellett és csak 45-en ellene. Itt van egy harmadik ügyvédi kamara, amely ellene foglalt állást, a pécsi. Ez a kamara a nagyobb kamarák közé tartozik. Mit találunk Pécsett? Azt találjuk, hogy míg 1927-ben nyilt szavazás mellett 140 ügyvéd volt a korlátolt számú ügyvédség mellett és 48 ellene, addig 1931-ben, tehát a titkos szavazás alkalmával ellene szavazott 89 és mellette 60. Az utolsó a székesfehérvári ügyvédi kamara, amely még 1928-ban állást foglalt, — tavaly még nem szavazott — és akkor is csak törpe többség volt a korlátolt számú ügyvédség ellen. Méltóztatnak tehát látni, hogy az a négy vidéki kamara, amely a korlátolt számú ügyvédség ellen nyilatkozott meg, csak gyönge többséggel érte el ezt az eredményt. Egész nyugodtan állíthatom tehát, hogy a tizenhét vidéki kamarának nagy többsége — nagy többsége! — a korlátolt számú ügyvédség mellett nyilatkozott meg. Ha pedig figyelembe veszem, hogy az ügyvédi létszám hogyan oszlik meg a főváros és a vidék között, akkor azt mondhatom, hogy az ügyvédeknek körülbelül fele esik a fővárosra és a másik fele a vidékre. Ha pedig hozzászámítom azt, hogy Budapesten várja az ügyvédi kar egyeteme a titkos szavazást olyan értelemben, amint mondottam, akkor állíthatom, hogy a magyar ügyvédi kar jelenleg a korlátozott ügyvédség álláspontján áll vagy legalább is kétségtelenül idefejlődik az áramlat. Most már az a kérdés, vájjon — amit Vázsonyi képviselőtársam is említett — az ügyvédi karon való segítés bifurkációs alapon történjék-e vagy másképpen és hogy ez keresztülvihető-e. Ennél a kérdésnél csak röviden akarok időzni és ebben a tekintetben igen t. képviselőtársamat csak Heller Miksa kiváló kollégánkhoz utasítom, aki két hónappal ezelőtt öszszeszedte mindazt, ami a jelenlegi anyagból összeszedhető és azt az álláspontot bizonyította, nagyon helyesen, L.ogy az ügyvédi kar kettéosztása, vagyis az úgynevezett bifurkáció nálunk teljesen lehetetlen. Nemcsak a történeti fejlődés miatt lehetetlen, hanem az ország szegénysége miatt és lehetetlen az egész igazságügyi szervezet miatt is. Többet erről nem is akarok szólni. T. képviselőtársam figyelmébe ajánlom', hogy (Vázsonyi János: Angol példára hivatkozott!) éppen Angliában és Franciaországban a bifurkáció ellen az utóbbi kéthárom évben igen figyelemreméltó áramlat van. Franciaországban a legutóbbi időben megengedték azt, hogy az avoué bizonyos feltételek mellett avocat lehessen, vagyis, hogy felemelkedhessek a tulajdonképpeni ügyvédi karba, ami azelőtt az avouék részére lehetetlen volt. A Jogtudományi Közlönyben megjelent egy cikk, gondolom Admetotól, aki kitűnő ismerője az angol jogviszonyoknak. Ő elmondja, hogy az angol ügyvédség elégedetlen a bifurkáció val és hogy ott erős az a törekvés, amely meg fog valósulni, hogy a sollicitorok és a barristerek egy rangba kerüljenek, vagyis, hogy kiegyenlíttéssék az az egyenlőtlenség, amely jelenleg fennáll. Ezzel csak arra akartam rá-